miért együnk fajitat?

mert jó.

írói vénám elhagyott legott, de tán feléled egyszer, én meg visszatalálok kicsiny konyhámba - addig meg konzerv, e:

meleg quinoasaláta

tegnap vacsorára, aztán ma ebédre is végül. 

csak képet akartam róla, mert újabb kedvenc ződre leltem a vízitormában, de mivel sikerült olyan állagot elérnem az ebédre szánt gnocchinál, amit nem tudnék szalonképesen definiálni, ez lett az ebédem. ami csak annak fényében gáz, hogy édesburgonya-gnocchira készültem vegyesgomba-raguval, nem egy laza salátázásra.

egy szerelem története

...avagy csirke és enoki találkozása a rizspapíron

az van, hogy ma délután elkészültek az elmúlt időszak legjobb képei, és igazából hagynám is a fenébe az írogatást (mint az önmegvalósítás egyik formáját, 4 gyerekkel későbbre), mert a recept maga nem nagy cucc, tegnap hajintottam össze vacsorára, maradékból. 

a hangsúly az enokin* volt, ahhoz kellett valami körítést csinálnom.

(az enoki szerelem volt első látásra. annyira kopasz és csúnya és lehetetlen kinézetű, hogy muszáj volt beleszeretnem.) 

Chili&Vanilia-sorozat: báhn mí

avagy ötfűszeres marha-disznaj pástétommal töltött szendvics egy nagyon durván jó édes-savanyú répasalátával for a farewell dinner.

annyira nem tettem tanúbizonyságot rendkívüli kreativitásról, amikor egyszerűen lefőztem M.Zs. majdnem legutóbbi recipéjét. szó se. de mindenki annyira egyedi akar lenni. hagyom, hogy kimazsolázzák nekem  a javát. a google mégiscsak sokkal gyorsabb, mint a manuál receptkeresés. ugye.

tehát. copycat. 

egyébként meg a répa majdnem felülmúlhatatlan, múlt péntek óta már csináltam még egy vödörrel. jövet-menet zabálom. just for  fun. (ez meg a másik örök szerelmem.)

és amúgy: a báhn mí hívószóra Vietnámban valószínűleg csak bagettet fognak adni (ha az ember hátán van egy zsák, és épp agyon van gyötörve a hálófülkés alvástól és a nagyon bezárt hostel redőnye előtt üldögél, valószínűleg olyan pofátlan áron, hogy azon még a félálomban levő jómódú nyugati - aka én - is hangosan felröhög)(bár minden kenyeret így hívnak), báhn mí, mint szendvics kizárólag bárhol máshol a világon van forgalomban (itt jegyezném meg, hogy vietnámi jelenésem anno totális kudarcba fulladt kulináris téren: Hanoiban odáig süllyedtem, hogy becsukott szemmel, de az éhhalál szélén, becsaptam egy olajos halat a kosárba. a bahn mí mellé. mert bár imádom az ázsiai konyhát, 3 hét után már nem kevésbé a francia befolyást is. de a fazékból kiálló disznaj ÉS csirke LÁBakat kevésbé. de tény: phó forever.)

tehát a báhn míban van valamiféle pástétom (disznó, marha, hal, tofu, tojás, kiskutya f..a, whatever), pickled (kb. savanyított) répa és/vagy retek, nyers uborka és koriander. én meg már olyan vagyok mint a gúgöl transzlétör.

kuszkuszsaláta

a dzsem pékség napi ajánlója inspirálta hipergyors vacsora.

mivel bicikli hiányában kissé be vagyok zárva ebbe a toronyba és a napi sajtón kívül nem történik semmi érdekes velem, nem is tudok semmi érdekeset írni.

hacsak azt nem, hogy a fényképezés elég nagy falakba ütközik, ui a gépen kívül semmi egyéb akszeszoár nem áll rendelkezésemre ebben a pillanatban. így azért nehéz kreátívnak lenni. 

kalandra fel!

avagy ír csirke olaszul (chicken cacciatore)

a kissé hosszúra nyúlt főzéstelen időszaknak egy one-way repjegy vetetett hatékonyan véget - itt meleg nincs, konyha van, időm van, a legnagyobb rajongóm helyben, felszerelés és a fűszerarzenál hamarosan érkezik - főzés reloaded.

parázskrumpli

a cba-ban végre elfogytak az óriás újkrumplik 900ér'.

ma már egy egész láda parázskrumpli volt a helyükön.

csöndes örvendezés, indiántánc belsőleg.

nagy rajongója vagyok a kis krumpliknak. még akkor is, ha eddig még soha nem sikerült körömkefével megtisztítanom, és már félúton anyázok, mert halálosan idegesítő 2 cm átmérőjű krumplikról héjat vakargatni.

a vakargatás utánra elmúltak a fények az erkélyen, esett a hőmérséklet vagy 10 fokot, ráfagyott a kezem a gépre és mindezek tetejébe k.ra elsóztam krumpliékat. balansznak betömtem egy csokor retket mellé, de nem sokat segített. ittam 2 dl irsait. az se. azt hiszem, örvendésem mai tárgya nem sikerült vm jól.

a receptet még a megboldogult google docs-ba másoltam be anno link nélkül a Fűszer és lélekről; két krumpli közt kerestem, de nem találtam.

citromos spagetti tonhallal és brokkolival

egyáltalán nem tudom, hogy a tunat mi okból fordítottam magamban szardíniának, de mindenesetre úgy menetem be  a boltba, hogy kerül, amibe kerül, szardíniát veszek.

vagyis a cím nem igaz, de az angol neve annyira szép, hogy nincs szívem megváltoztatni.

egyébként 15 perces vacsora. (fotózással együtt 2 és fél óra. a mosogatás a tegnapelőttivel együtt plusz 20 perc. - hogyan csináljunk egészestés programot a 8 perces tésztafőzésből? címmel fogom megjelentetni a memoárjaimat, ami valószínűleg egy mosogatás hosszú-hosszú leírása lesz. kérlek szépen, istenkém, csak 50 cm-vel nyújtsd meg reggelre a konyhát, én meg elrohanok egy mosogatógépért, és a bicikli vázán hazatolom. ha megnyújtod.)

pie (pate brisée) medvehagymára, gombára és húsra hangolva

újabb vacsoravendégek, akiknek abból főztem, amit a hétfői banda hozott ajándékba. lényeg a szervezettség.

igazából az ötlet is Dórától van, nemcsak a medvehagyma (mondjuk az Feri anyukájától).

goi cuon (vietnámi tavaszi tekercs)

a legközelebbi vacsoránál egytálétel lesz.

mert tavaszi tekercset gyártani, mégha nem is sütöm meg (mert a vietnámit nem szokták), mégha a nemvega verziót már délelőtt összeraktam, akkor is hosszadalmas.

kincsek a Lidlből-sorozat: capunti

itt ez a sok jó szakácskönyv. oly jó őket lapozgatni és elképzelni, hogy akár már 6 óra múlva ehetnék is.

de mire befejezem az álmodozást, általában már olyan éhes vagyok, hogy muszáj előszednem  a nem csúcsgasztronómia-stahlokat és csinálni valami ennivalót. gyorsan. mert az éhség nagy úr.

így lett tegnap vacsorára capunti fetával, kaprival és olajbogyóval. a capunti jól kinéző durum, semmi egyéb. de ennyi éppen elég is volt a feta alá.

mindenkinek, aki szereti:

ma este 18.43-kor az agyam elkezdte kilökni a gyermekvédelmi tartalmakat.

ő még nem tudja, amit én igen: az alapellátást ma mindenképp abszolválni kell - még ha a hatósági eljárásokból ebben a pillanatban egy értelmes mondatot se tudnék kinyökögni fővesztés terhe mellett se.

már nincs időm üresjáratokra, úgyhogy vm nagyon rapid táplálékot kellett összeraknom abból, ami volt itthon. szóval hagymát nem tettem bele.

és az evőpálcikás fényképezkedés volt a pihenés: tessék megpróbálni közgyűrűt forgatni, állványra nagyon figyelni, jobb kézzel hitelesen pálcikát fogni, szóját nem leejteni ÉS bal kézzel exponálni. ilyen a kikapcsolódás 3 nappal szakvizsga előtt. bár lehet, h a Pipét kellene lazítónak bevetni.

...avagy szójás tofusaláta főtt tojással 

Erdély és Itália fúzióba lép: tárkonyos pulykaragu laskagombával

vagy az olaszok is használják a tárkonyt? mert akkor nincs itt semmi fúzió, kérem, oszoljanak.

főzéshez warpaint szólt, ayurvedikus teát ittam, amitől nyugodt, bölcs, megfontolt, szeretetteljes meg mittudoménmégmilyen lettem. Ákos meg Kossuth-díjat kapott.
mozgalmas este volt.

mit NEM ettem meg az elfelejtett színház miatt?

avagy a fűszeres joghurtban pácolt csirkemell és a salsa esete vasárnap este.

az örökbefogadás majdnem pipa.

pihenésképp lementem futni, h értelmesen teljes az idő, amíg a hús pácolódik.

futás után összevagdaltam a salsát.

és nagyon örültem magamnak, h mennyire időben készültem el. Viki még sehol,  a vacsora meg tkp készen van.

aztán megjött. ki volt öltözve. de még mindig nem gyanakodtam. 6 előtt 9 perccel megkérdezte, h mikor is kell indulnunk.

"a színáááááz! baaaaaaaaaz!"

így történt, h 2 telefon (nem akar vk színházat?) és 3 perc anyázás után, 9 perc alatt összeraktam a színházi outfitet, és elrohantunk - mozgásunkat könnyed futásnak jellemezném, időnkénti sprintekkel, főleg nyitott BKV-járműajtók láttán - a Te furcsa katona c. Moldova-darabra. (rémületesen rossz volt, az 1. felvonás leginkább egy 80-as évekbeli kabaréra hasonlított, a 2. felvonás viszont belezuhant az öncélú monologizálás feneketlen kútjába, egy folyamatosan szöveget tévesztő főszereplővel. nagyon rossz volt.)

2 napja nem találom el a WB beállítást - le kell szokni a fehérről

gyámügyi igazgatás

minden vizsga előtt eljön az a pont, amikor unatkozó nyugdíjas akarok lenni. most mintha korábban érkezett volna az érzés. gondoltam, amíg összehajintom ezt a kiflit, megjön a kedvem a gyámság problémaköréhez.

csiga

kitaláltam ma reggel, hogy este csiga.
elköltöttem sokkal több pénzt 2 boltban az indokoltnál.
és este lett csiga.

hívtam Mohát, aki most lehet, hogy éhezik, de nem jött. így ezúton küldöm neki és minden kedves rajongónak sok szeretettel a ma esti produktumot.

rákcurry mert nagyon fancy estém volt

...egy igazán remek helyen eltöltött remek nap után. én így szeretlek magyar egészségügy.

na de aztán jutalomképp beengedtem magam a Szép Kis India-ba, ahol egy mozdulattal tettem magamévá egy csokor koriandert 600ér' és a következő évszázadra elegendő garam masalát (ami nyilván 1 hónap múlva már elveszti az összes aromát magából). 

és mindezt ezért:

Balázs nélkül az élet...

 ...not too bad :)