gravlax mindent visz

ma egész napos szomorkodást tartottam, mert Andi hazament, és nehéz visszatalálni a mindennapjaimba. 

a legnehezebb az ittlétben a barát- és színháznélküliség.

túllendülőnek csináltam egy crumble-t (amit Andinak ígértem, de végül kapott helyette egy adag teszkós raviolit egy szintén teszkós szósszal, hadd vigye hírét a nagyszerű konyhámnak) és mindjárt elhúzok kedvestanárbácsi fotós órájára, de előtte még meg akarom írni a kicsenéjd-nyerő (definitely) és tarkabárkajáték-nyerő (definitely 2.) gravlaxot, ami már kész van vagy 1 hete és amit a pénteki partin akartam villantani. a 3. üveg bornál eszembe is jutott, hogy elfelejtettem prezentálni, de addigra már mindenki telezabálta magát a zseniális kencéimmel (és nekiállt berugni), amikről majd egyszer biztos írok, de mióta semmi dolgom, nincs időm semmire.

cékla vol. 2 - curry

beiratkoztam egy fotókurzusra.

az egyetemen, hogy ne aprózzam el nagyon.

ma délután már olyan k ideges voltam a ténytől, hogy este 7re mennem kell, mintha valami konkrét vizsga előtt állnék.

elrángattam Balázst magammal, sőt, be is ültettem magam mellé, mint szótárt, just in case. aztán fél óra múlva otthagyott a szemét, egy telefon miatt. 

percek kellettek, hogy legyűrjem magamban a pánikot.

aztán már csak egy rész volt, amikor talán leheletnyit idiótábbnak tűnhettem a valóságnál: az igen jól kinéző tanársegéd fiú kedvesen érdeklődött, hogy hol tudja állítani a gépemen az ájeszéjt. a mit, kedveském? az ájeszéjt. nézd, drága barátom, a leghalványabb fingom sincs.

a tanárbácsi hátulról, próbáld Av-ben.

és nyomta. az ISO-t. az ájeszout, kis akcentussal. 

(amúgy mindenki kitobival tolta, kivéve a kedves lányt a 7D-vel, meg egy másikat 5D-vel, aki nem volt kedves, de lehet, hogy csak azért, mert ráfagyott az arcomra az azonnal add ide, teee! kifejezés.) 

és ennek megint nincs semmi köze Nigel Slaterhez meg az ő zseniális curryjéhez cékla raitával. 

mert még mindig cékla. (bocs, Olivér.)

mit NEM ettem meg az elfelejtett színház miatt?

avagy a fűszeres joghurtban pácolt csirkemell és a salsa esete vasárnap este.

az örökbefogadás majdnem pipa.

pihenésképp lementem futni, h értelmesen teljes az idő, amíg a hús pácolódik.

futás után összevagdaltam a salsát.

és nagyon örültem magamnak, h mennyire időben készültem el. Viki még sehol,  a vacsora meg tkp készen van.

aztán megjött. ki volt öltözve. de még mindig nem gyanakodtam. 6 előtt 9 perccel megkérdezte, h mikor is kell indulnunk.

"a színáááááz! baaaaaaaaaz!"

így történt, h 2 telefon (nem akar vk színházat?) és 3 perc anyázás után, 9 perc alatt összeraktam a színházi outfitet, és elrohantunk - mozgásunkat könnyed futásnak jellemezném, időnkénti sprintekkel, főleg nyitott BKV-járműajtók láttán - a Te furcsa katona c. Moldova-darabra. (rémületesen rossz volt, az 1. felvonás leginkább egy 80-as évekbeli kabaréra hasonlított, a 2. felvonás viszont belezuhant az öncélú monologizálás feneketlen kútjába, egy folyamatosan szöveget tévesztő főszereplővel. nagyon rossz volt.)

2 napja nem találom el a WB beállítást - le kell szokni a fehérről

nyerselem

teljesen nyers kompozíció áfonyára, kókusztejre és szezámmagra