pure pogácsa

semmi ötfűszer, kardamom, matcha meg hasonló majomkodás. pogácsa. tisztán. pogácsa kinézetű, pogácsa ízű, pogácsa formájú.

sajtóközlemény: mától eztettem is rendelkezik mások által csak "bevált pogácsarecept"-nek hívott bevált pogácsarecepttel. 

köszi, Olgi!

inspirálódtam fotózkodás előtt p-ügyileg. az áttekintett képanyag alapján leginkább 60W-os égő alatt telefonnal kellett volna egy kosárba kupacolva fényképeznem. de egy 1. bevált p. kategóriás p. ennél nyilván többet érdemel, ezt beláthatjuk. 

előszó a karácsonyhoz

nem fogom bántani se a karácsonyt, se az adventet. tényleg nem. az adventi kalácska ui. sosem látott letöltéseket produkált. 

meg néha engem is elkap a láz. olyankor megveszek egy méregdrága prekarácsonyi újságot, hogy megtudjam belőle, hogy karácsonykor a hangulat fokozása érdekében mindenképp gyújtsak gyertyát, aggassak girlandokat a kandallóra (ha nincs, építsek, mert kandalló nélkül szart se ér a karácsony) és süssek mézeskalácsot.

de nem fogom bántani a karácsonyt, se az adventet. se az azt övező hájpot a konyhában és környékén.

de ebben a rozmaringos-sajtos sabléban (az eredeti recept így hívta, de a kutatásaim azt mutatják, hogy a sablé alapvetően édes keksz) nincs semmi karácsony. ami volt hozzá, az 5 üveg bor. meg egy sajttál.

kellemes este volt.

megkaptam a Silver spoont Giacomotól.

nagyonsokmagvas keksz

arra az esetre, ha volt 4 dögunalmas angolórája az embernek, ami után nem kívánta semmi porcikája se a futást, amit csak tolt, tolt maga előtt egész délután, míg végül este lett és eső. így kénytelen lesz a recipe begépelése után nedves közegben futni. 

(egyébként a keksz 4 nap alatt másodjára készült el, egyrészt mert az 1. adagban benne volt a lehetősége egy jó keksznek, másrészt olyan fotókat sikerült készíteni róla, hogy ma k-i-t-ö-r-ö-l-t-e-m az egész szériát. de mindentől függetlenül belépett ő a top kettesek elit-klubjába a Stahl-féle zabpelyhes kekszi mellé.)

kókuszos ropi (kuih spera) Olgának

tegnap éppen palléroztam gasztrofotói látásmódomat a flickren, amikor megláttam ennek a kuih sperának a képét. annyira nem kívántam az ázsiai ízvilágot, de vannak olyan napjaim is amikor de (pl. a következő 2 napban muszáj lesz, merthogy felbontottam egy doboz kókusztejet), így került a majd megcsinálom mappák egyikébe.

a mai napi remekbeszabott pedagógus napi ünnepély után, aminek a nagyon szerencsés szervezője lehettem és a 20 gyerek felvigyázója, amíg a kedvenc kollégák felzabáltak és/vagy hazapakoltak minden ehetőt, igazából nem volt kedvem főzni. amikor eszembe jutott, hogy holnap hajnali 5kor tűzriadó gyakorlatot tartok, egészen lenullázódott az energiaszintem.

szóval, Olga, ezt most csak a kedvedért.

a kuih spera maláj étel, ami egy olajban szép barnára sütött, töltött tésztabatyu, kókusszal, szárított rákkal (kihagytam, persze, mert annyira koncentráltam, hogy ki ne hagyjam) és mindenféle fűszerekkel.

sajtos-rozmaringos muffin dupladolgozásos vasárnap esetére

reggel kirángattam magam az ágyból hajnalok hajnalán, hogy legyen 4 órám lektorálni, mielőtt elhúzok a diliházba felvigyázni.

2 óra múlva már nem tudtam az egyébként se túl izgalmas morálfilozófiai elmélkedésre figyelni, olyan rohadt éhes voltam.

elmosogattam meg mostam egy adagot, hátha elmúlik.

nem múlt el. 

kénytelen voltam sütni vm reggelit.

már csak azért is, hogy legyen vm apropója feltenni kultúr címkével a tegnapi kalandozásainkról szóló képriportomat feat. szépséges tesvírem és a százéves házak, meg a KÜM és az ő fogadása.