webshop lesz, ha túléljük

mondanám, hogy a webshop visszahozta a boldog lánykoromat Nyíregyházástól, smackestől, éjszakázásostól és hogy mennyire boldoggá tesz az érzés, hogy visszafiatalodhattam 15 2-3 évet. de nem mondom. mert a f***sz kivan már ettől a k***a webshoptól, attól, hogy minden reggelre terem valami újabb probléma a semmiből, még 2 kormány- meg nemtudommilyen rendelet, ami mind arra hivatott, hogy az én kis életemet megkeserítse, és 5 óra fotózás hulladék termékfotókkal, és a többi, és a többi.

néha eszembe jut, hogy éhes vagyok. elkúszok a hűtőig, kinyitom és konstatálom, hogy 2 sajt, 1/2 l tej, 1 sör, 1 bor. mert boltba már nem nagyon járunk az utóbbi hetekben. nincs idő rá a webshop miatt. elkínzottan tovább nézek a hűtőből. 2 müzliszelet, 1 zacskó csipsz. van még remény.

állítólag még egy nap.

én már nem hiszem el.

ma csináltam salátát, mert szombaton szabadnapot tartottunk, volt piac meg cékla meg öntöttvas lábas meg sör, délben - egyszer élünk -, aztán a nap megkoronázásaként szinkron alvás egész délután. nem hajtottuk fel egész nap a gépeket. nagyon durva nap volt.

anyának - újabb virtuáltorta a műhelyből

bavarois avagy RTFM

a Kifőztük májusi számába készült ez a zselés izé, bár a feldobott 9 ajánlatból az "esetleg ezt is lehet" kategóriába került, de közbejött Balázs kórsága, kizökkent az idő, meg én is vele. nem volt kedvem semmi, vajas kenyérnél bonyolultabbhoz.

a bavarois-t az isten is ilyen alkalmakra teremtette - gondoltam másnap reggelig, amikor is szembesültem vele, hogy a nagyon gyors, nagyon egyszerű zselés izém b#@$tt megszilárdulni.

első gondolat: "hát én most nagyon ideges vagyok" - aztán elolvastam a jegybank-saga újabb epizódját. az abszurdon is lehet nevetni, csak nem esik olyan jól. de a bavarios-ügyre legalább kellő távolságból és megfelelő higgadtsággal tudtam tekinteni. úgyhogy megtettem, amit tán a dolgok előtt kellene tennem: elolvastam a zselatin használati utasítását.

és lőn: a bavarois betonkemény lett 2 óra múlva.

zselével meg tejszínhabbal lazított bajor krém

klasszik nudli haladóknak

nem rémlik, mikor történt legutóbb ennyi minden egy hét alatt életemben először velem.

életemben először ültem Balázs mellett egy orvosi rendelőben és koncentráltam 800%osan, hogy értsem, mit mond a doktorbácsi Balázsról, aki félig már önkívületben volt és egyáltalán nem volt hajlandó figyelni. 

aztán éltemben először robogtam át a városon úgy, hogy Balázs nem szólt bele sehol, hogy mikor melyik sávban lennék sokkal jobb helyen - mert még ekkor sem volt magánál, pedig ez már egy másik nap volt. 

továbbá életemben először szabtam szét egy egész tyúkot, és közben csak egyszer rohantam ki a konyhából (mert a egy élő madárnál csak egy döglött madár félelmetesebb) - de aztán összeszedtem magam, mert Balázs húslevest akart enni (amit már jelentős javulásként könyveltem el, mert előtte 2 napig nem evett) --- tehát életemben először húslevest főztem a szétszabott tyúkból.

valamint életemben először nem osztottam le csóri házastársamat egy egész héten át, hogy most azonnal kezdjen el mosogatni.

és még: életemben először nem bezacskózott mélyhűtött, hanem a kicsi kezemmel megsodorgatott nudlit főztem. Balázs ekkorra már visszanyerte régi önmagát, és a nudlikészítés nagy szakértőjeként beszólt, hogy szerinte mit nem csinálok jól. és mivel az állapota már megengedte: visszaszóltam - és lett veszekedés és visszazökkent minden a régi kerékvágásba. 

leszámítva, hogy még mindig süket fél fülére.

UP! - a magazin

divatdiktátor sógornőmmel az első közös projektünk ez itt (meg a csipkedesignnal és a vzsenteriorrel) - de a család mindenek előtt, ugye. 

a legkedvencebb kedvenc képemet a lányok egyhangúlag kiszavazták a magazinból (eee), de én nem hagyom magára szegényt.

amikor kitaláltam a konceptet, még nem tudtam, hogy Andi pont a fényképezés napján érkezik és ennek örömére 2 nap múlva nagyszabású fogadást italozást rendezünk a szellemházban és mindenki nagy lendülettel fogja magába tömni a kencéket (kivéve Balázst és Andit, akiknek volt pofájuk kolbászt (!!!) enni a vendégsereg érkezte előtt). tán' a füstölt halas volt a leggyorsabban elfogyó. vagy fetás? de szerintem a mentás borsó.

ricottás empanada

a kisautó kuplungja egy hete azt mondta, hogy heló. a bácsi a szervízben még ennél is tudott jobbat: 380. lesz az ára (a kisautó 400 volt, azóta már 2x ennyit kellett rákölteni, de legalább megadta azt az élményt, hogy ebben az országban még az otthoni nyomorult fizetésemből is kápéért tudok autót venni a házastársamnak. ha épp olyan kedvem van. mondjuk nem volt, mert hát mire való az ő mastercardja, ugye.)

az autómentes hétvégén Balázs szolidarított az autóval és lebetegedett, amely esetekben nagyon színpadiasan képes többször is elhalálozni/nap.

én néha benéztem rá, főztem neki 3 teát, 1 ebédet, továbbá sütöttem 1 uzsonnát meg 1 desszertet. nagyon édes voltam, azt kell mondanom. 

ez volt az ozsonna-rész.

a no saltyn találtam, mert ha nekiugrom, kimondottan jó dolgokat is fel tudok fedezni náluk 3 máfin meg 4 borsófőzelék közé berejtve.

a pala

az írek kedves emberek.

különösen szeretik a kedves magyar Éciket, akik az adott pillanatban valami miatt éppen nagyon szerencsétlennek tűnnek.

olyankor adnak Écinknek egy fél háztetőnyi paladarabot, hogy tudjon min fényképezgetni, aggódnak 8 percet azon, hogy nehéz lesz ezt hazatolni a biciklin, de csak útjára engedik, hogy 10 perc múlva egy másik úr ne bírja tovább nézni szegény Écink szerencsétlenkedését a fél háztetővel a bicikli vázán és különösebb magyarázat nélkül úgy pozicionálja a fél háztetőt a vázon, hogy az addigra már eléggé kiállt karú Écink komolyan elgondolkodjon, hogy eztán minden nap haza kéne tolnia egy fél háztetőt, csak úgy sport jelleggel.

a csudálatos palán legelőször egy csudálatos piláf  fotózkodott. 

nem is értem, hogy nem futottam még sehol bele: a legjobb dolog, ami a rizzsel történhet.

supported by Boudoir

comfort food 2. - sajtos tészta deluxe

itt mac&cheese-nek hívják, cseppet más a készítési metódus, mint a menzás sajtos tésztánál, de a lényegen nem változtat: sajtos tészta ez is, csak angolszászul.

és állatjó. 

és gyorsan megvan.

és még comfort is. ráadásul.

comfort food 1. - dahl

megmagyarázhatatlanul vonzódom az angol nyelvű receptek közül azokhoz, ahol olyan szavakat használ a szerző, mint cosy meg comfort food (me'hogy ezek magyar verzióitól idegrángást kapok akárhol olvasom is). 

ez már a sznobság, mi?

de nem is ez a lényeg, hanem az új favoritom: Hugh Fearnley-Whittingstall, akinek van egy a zseniális könyve a 3 hozzávalós kajákról.

ez a veggie stopgap, a.k.a. dahl* krumplival és spenóttal ugyan pont nem ebből, hanem a decemberi delicious.-ből van, de a 3 (fő)összetevősség pipa (curry meg  alapból van minden jóravaló konyhában). és ráadásul comfort is. 

*indiai alapvetés, bm hüvelyesből készülő püré az alap, amihez a végén kevernek egyéb sült és friss zöldséget. naannal, rotival (kenyerek), rizzsel eszik.

cékla vol. 2 - curry

beiratkoztam egy fotókurzusra.

az egyetemen, hogy ne aprózzam el nagyon.

ma délután már olyan k ideges voltam a ténytől, hogy este 7re mennem kell, mintha valami konkrét vizsga előtt állnék.

elrángattam Balázst magammal, sőt, be is ültettem magam mellé, mint szótárt, just in case. aztán fél óra múlva otthagyott a szemét, egy telefon miatt. 

percek kellettek, hogy legyűrjem magamban a pánikot.

aztán már csak egy rész volt, amikor talán leheletnyit idiótábbnak tűnhettem a valóságnál: az igen jól kinéző tanársegéd fiú kedvesen érdeklődött, hogy hol tudja állítani a gépemen az ájeszéjt. a mit, kedveském? az ájeszéjt. nézd, drága barátom, a leghalványabb fingom sincs.

a tanárbácsi hátulról, próbáld Av-ben.

és nyomta. az ISO-t. az ájeszout, kis akcentussal. 

(amúgy mindenki kitobival tolta, kivéve a kedves lányt a 7D-vel, meg egy másikat 5D-vel, aki nem volt kedves, de lehet, hogy csak azért, mert ráfagyott az arcomra az azonnal add ide, teee! kifejezés.) 

és ennek megint nincs semmi köze Nigel Slaterhez meg az ő zseniális curryjéhez cékla raitával. 

mert még mindig cékla. (bocs, Olivér.)

cékla vol.1 - gnocchi

gnocchit gyártani kétesélyes.
vagy ehető lesz, vagy nem. az utóbbi csoportba tartozók készítését profeszionális szinten nyomom, úgyhogy a krumplisoknak már neki se kezdek, pedig már fejből megy a krumplik ABC-s osztályozása.
úgyhogy ez ricottás. a parmezánt se cseréltem le cheddarra - mindent elkövettem, hogy megcsinálhassam a fényképeket gnocchiékról.
de az őrületes koncentráció (meg a fél órás nudligyártás) kiszívták az alkotói vénámat: csináltam pár képet, amiről végig éreztem, hogy nem az igaziak, de kívül rekesztettem az aggódást az agyamon és dekorvillával dekortányérról betömtem az összes gondosan formázott fotópéldányt. mire végeztem, egyrészt rosszul lettem a vajtól, másrészt beszkenelődtek a darktable-be a file-ok. és igen. a várakozásnak megfelelően szarok lettek.

maradt vagy 10 nudli, ami se szép nem volt, se gondosan formázott. aztán mégis ők kerülnek bemutatásra. jobb híján.

az élet kemény és igazságtalan.

shakshuka

a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.

eredmény:

25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.

amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt - rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.

újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).

(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)
és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)

*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal - tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.

elmélkedések egy tepsi majdnemjó zöldséges izé mellett

volt  idő, amikor megtaláltam a számomra értelmes funkcióját a népszerű közösségi oldalnak: lett egy új RSSem meg egy másik delicious-öm, azokra a tartalmakra szűrve, amik tényleg érdekelnek.
aztán lett eztettem, az ő kis saját oldalával, egy ideig ész nélküli, aztán törölt az ő kis kedvenceivel, akik közt vannak olyanok, akik az én perszonálkedvenceim is, de a többség azért nem. eldőlt: az eztettem-világot tudatosan szétválasztom a sajátomtól.
az eztettem híreire is rendszeresen ránéztem, képben voltam, de tény, nem nyomogattam kényszeresen a lájkokat és nem írkáltam hűhákat, ha nem volt miért. aztán kezdtek eltűnni a hírek (nyilván kell a pénz fészbukéknak, bár most tépik fel az árfolyamot rendesen), volt, hogy már egész nap csak egyet láttam. kis nyomozást követően világosság gyúlt elmémben: ja, ha én lájkolok, akkor beállíthatom, hogy kinek jelenjenek meg a hírei az én híreim közt - az eztettem, mint oldal esetében ez az opció nincs. és mivel az én privát világom továbbra sem lesz egyenlő az eztettem univerzummal, le fogok maradni mindenféle fasza kis nyereményjátékról és a 758. karácsonyi kekszről. hahaha. (nyertem múltkor vm kötényt, egy hónapja nem jött meg, ráadásul a nyeremény közvetítője olyan hangot ütött meg érdeklődésemre a válaszában, hogy arra a szintre nem tudtam lesüllyedni...)
this is the end of a beautiful friendship.

zöldséges fritatta

a héten volt scone, galette és fritatta az internacionalizmus jegyében. (+ hazafiasBalázs csinált egyszer paprikáskrumplit is magának.)

ami közös bennük, hogy nincs magyar nevük, nem részei a konyhaművészet magasiskolájának, ámde mindegyik tartalmazott cukkinit. 

ami nem közös: nincs képileg dokumentálva 75%-uk. háhh!

ez az, ami van:

répás kufta mentával és sajttal

nem szándékosan van ez csomó marokkói ihletettségű recept mostanában. 

próbálok ráhangolódni a karácsonyra - ahhoz meg kell a fahéj, mint egy falat kenyér. aztán a végén nem karácsony lesz belőle, csak tagine, vagy kufta (nyilván nem volt semmiféle tudás a fejemben erről a táplálékról ma reggelig, de aztán belefutottam a receptbe kipattantam az ágyból és sötétedésre kész is lett. ugyan Balázs nem volt képes különbséget tenni a múltkori lencsés répafasírt és a csodálatos, összetett ízvilágú kuftám közt. aztán el is húzott egy céges előkarácsonyi pártira, ahonnan f10kor telefonált már emelkedett hangulatban, csak hogy elmondja, a fejenkénti ingyenszesz az idő-mennyiség koordinátarendszerben exponenciálisan emelkedik. 4 órája nem jelentkezett, ami akár azt is jelentheti, hogy már nem képes a telefon kezelésére. de azt egész biztosan, hogy taxival jön, és holnap nehezen fog ébredni.)

ortodox leveske őszidőre

ha igazi punk lennék, most, hogy egyértelműen őszül az idő, valami ződsalátáról írogatnék.

ha viszont azt akarom, hogy eztettem még híresebb legyen, mint most, kénytelen vagyok trendelni és őszi leveseket főzni. (a valós háttérben egy fél kiló, már az öregedés kezdeti jeleit mutató paszternák* állt).

*újabb kedvenc. valószínűleg beszűkültségemnek köszönhető, hogy 34 évet leéltem nélküle, mert nyilván otthon is halomban áll mindenhol ősszel a paszternák. kálcium, élelmi-rost tartalom: dicséretes. krumplihelyettesítő-képesség: dicséretes - nem mintha nagy krumplizabáló lennék. csináltam már belőle fele-fele arányú krumpli-paszternák pürét: dicséretes. körtével crumble-t: nem teszem többet. elvileg használják süteményekbe is, más gyümölccsel, almával, körtével kombinálva, édeskés íze okán, nekem úgy annyira nem lett szívem csücske. itt és itt van egy jó kis írás róla, a változatosság kedvéért magyarul.)

Chili&Vanilia + Menedék Egyesület = brazil sajtos zsömle

-  Éci, nem főznél nekem kelkáposzta-főzeléket?

próbálkozom, tényleg. Balázs olyan hálásan tud nézni, ha időnként rábólintok az efféle kérésekre. de hát ez...!
anya a lelkemre kötötte a rántást. de én nem rántok, nincs az az isten. sűrítek. saját magával, ahogy Bíró Lajos óta minden kiművelt emberfő teszi. aztán amikor látom, hogy, á, ez még levesnek is rohadt híg, teszek bele egy kis arrow-port*. aztán többet, mert olvasom közben az okosságot: 1 tk 1 cupnyi folyadékot sűrít be. a végén már a fél dobozt.
de a lötty lötty maradt.
rántásról ennél a pontnál már csakazértse lehetett szó. gondoltam, jó ötlet lesz beletenni fél kiló krumplit püréként, meg kiszedni a lé 3/4-ét. mindezek után most olyan híg főzelék kinézete van.
de legalább a szaga kelkáposzta.

recept nem lesz. minek? rajtam kívül mindenki tud kelkáposztafőzeléket csinálni.

...mindeközben sült a mellétét. a brazil sajtos zsömlék. amik miatt külön vettem tápiókalisztet. és amik miatt a mai délutánon immár másodjára voltam kénytelen kardomba dőlni és forogni rajta.

*mivel ez a bejegyzés nem erről szól, olvassátok el itt csak röviden: sűrítőanyag, jó alternatívája a kukoricakeményítőnek, ráadásul nincs mellékíze sem. 1 tk por hideg vízben feloldva 1 cup folyadék sűrítésére elég (2 tk arrow-gyökér = 3 tk kukoricakeményítő). az indiánok gyógyításra használták a gyökérből készült port: a mérgezett nyilak okozta bőrfolytonossági hiány megszüntetésére.

meleg quinoasaláta

tegnap vacsorára, aztán ma ebédre is végül. 

csak képet akartam róla, mert újabb kedvenc ződre leltem a vízitormában, de mivel sikerült olyan állagot elérnem az ebédre szánt gnocchinál, amit nem tudnék szalonképesen definiálni, ez lett az ebédem. ami csak annak fényében gáz, hogy édesburgonya-gnocchira készültem vegyesgomba-raguval, nem egy laza salátázásra.

amit mindig is tudni szerettél volna a tápiókáról, de sose merted megkérdezni

például, hogy mi az isten az a tápióka (manióka, kasszava)?

a tápióka rendkívül hasznos táplálék, ha az ember semmi mást nem akar, mint hízni, de a kockacukor-szopogatást már unja. nincs benne se glutén, se fehérje, se vitamin. csak szénhidrát. és keményítő. ezért okosabb felhasználók sűrítésre használják, a pechesebbek liszt helyett, a hedonisták hízásra (544 kcal/cup - elkeserítő, és még a kókusztejet meg a cukrot hozzá se tettem). hogy tovább fokozzam az érdeklődést: íze és szaga sincs. viszont tartalmaz cianidot - nyilván bosszúból, hogy neki semmi nem jutott.

egyébként egy növény, amit a leveleitől a gyökeréig mindenestül felhasználnak; kezdetben csak Dél-Amerikában tették ezt, aztán a gaz hódítókon keresztül eljutott Afrikába és Indiába is. (a meleg az kell, Írország pl. nem rendelkezik kiterjedt cassava-erdőségekkel).

leggyakrabban gyöngy-formát ölt, és fehér, néha zöld,és 1-8 mm az átmérője. na!

...és még lehet belőle tápióka pudingot is csinálni. mangó coulis-val (/kuːˈliː/) --- avagy mi történik a mangóval, ha nekiengedem a botmixert, mialatt dagadnak a gyöngyök. 

újabb recipe elmélyült konyhatechnológiai ismeretek híján lévő kispajtásoknak.

jíííhááá!

bableves, ahogy anyánk sose tenné

mert például narancslevet, céklát, kókusztejet és garam masalát Anya csak egészen elhanyagolható számú esetben tesz bele. (az esetszám az adott példában<0.)

tehát épp elég idiótán hangzott a recept, hogy kipróbáljam.

melegen és frissen nem az a hátravágós kaja volt.

de aztán kihűlt...!

a fotótémát állva tömtem be.