UP! - a magazin

divatdiktátor sógornőmmel az első közös projektünk ez itt (meg a csipkedesignnal és a vzsenteriorrel) - de a család mindenek előtt, ugye. 

a legkedvencebb kedvenc képemet a lányok egyhangúlag kiszavazták a magazinból (eee), de én nem hagyom magára szegényt.

amikor kitaláltam a konceptet, még nem tudtam, hogy Andi pont a fényképezés napján érkezik és ennek örömére 2 nap múlva nagyszabású fogadást italozást rendezünk a szellemházban és mindenki nagy lendülettel fogja magába tömni a kencéket (kivéve Balázst és Andit, akiknek volt pofájuk kolbászt (!!!) enni a vendégsereg érkezte előtt). tán' a füstölt halas volt a leggyorsabban elfogyó. vagy fetás? de szerintem a mentás borsó.

a pala

az írek kedves emberek.

különösen szeretik a kedves magyar Éciket, akik az adott pillanatban valami miatt éppen nagyon szerencsétlennek tűnnek.

olyankor adnak Écinknek egy fél háztetőnyi paladarabot, hogy tudjon min fényképezgetni, aggódnak 8 percet azon, hogy nehéz lesz ezt hazatolni a biciklin, de csak útjára engedik, hogy 10 perc múlva egy másik úr ne bírja tovább nézni szegény Écink szerencsétlenkedését a fél háztetővel a bicikli vázán és különösebb magyarázat nélkül úgy pozicionálja a fél háztetőt a vázon, hogy az addigra már eléggé kiállt karú Écink komolyan elgondolkodjon, hogy eztán minden nap haza kéne tolnia egy fél háztetőt, csak úgy sport jelleggel.

a csudálatos palán legelőször egy csudálatos piláf  fotózkodott. 

nem is értem, hogy nem futottam még sehol bele: a legjobb dolog, ami a rizzsel történhet.

supported by Boudoir

horror

- I'd like 30 dkg.s prawns, please!

- ???

- prawn!

- you mean shrimp, my dear?

- [oó, wtf? Jamie barátom prawn-t rendelt] - from that one [mutogatás a prawn táblára].

- shrimp. and how many?

- 30 dkg.s

- 300 g.s?

- all right [jól van, legyen 300 g, meg shrimp, ne ezen vesszünk össze.]

a 30 dkg shrimppel hazaszáguldottam és fényt derítettem arra, hogy mi a különbség a rák és a rák közt (összegezném: a lábuk hossza, a testük tagolása és az ízük is, de azt nem itt olvastam: az egyik édeskésebb. mivel nekem csak egyfajta állatom volt, nem tudtam összehasonlítani se a lábuk hosszát, se a testük tagolását, úgyhogy azóta se tudom, hogy shrimp-et vagy prawn-t vettem. drága volt, ez tény.) aztán ha már úgyis elméleti síkra helyeztem az ebédet, találtam egy szívderítő videót is a rákpucolásról. ez alapján:

1. letéptem az összes kicsi rákocska fejét
2. lenyúztam róluk a páncélt
3. végigvágtam a hátukat és kitéptem a belüket

mindezt 2 tál kókusztejes rákcurryért. Dexter hozzám képest kutyafasza.
 

cékla vol. 2 - curry

beiratkoztam egy fotókurzusra.

az egyetemen, hogy ne aprózzam el nagyon.

ma délután már olyan k ideges voltam a ténytől, hogy este 7re mennem kell, mintha valami konkrét vizsga előtt állnék.

elrángattam Balázst magammal, sőt, be is ültettem magam mellé, mint szótárt, just in case. aztán fél óra múlva otthagyott a szemét, egy telefon miatt. 

percek kellettek, hogy legyűrjem magamban a pánikot.

aztán már csak egy rész volt, amikor talán leheletnyit idiótábbnak tűnhettem a valóságnál: az igen jól kinéző tanársegéd fiú kedvesen érdeklődött, hogy hol tudja állítani a gépemen az ájeszéjt. a mit, kedveském? az ájeszéjt. nézd, drága barátom, a leghalványabb fingom sincs.

a tanárbácsi hátulról, próbáld Av-ben.

és nyomta. az ISO-t. az ájeszout, kis akcentussal. 

(amúgy mindenki kitobival tolta, kivéve a kedves lányt a 7D-vel, meg egy másikat 5D-vel, aki nem volt kedves, de lehet, hogy csak azért, mert ráfagyott az arcomra az azonnal add ide, teee! kifejezés.) 

és ennek megint nincs semmi köze Nigel Slaterhez meg az ő zseniális curryjéhez cékla raitával. 

mert még mindig cékla. (bocs, Olivér.)

cékla vol.1 - gnocchi

gnocchit gyártani kétesélyes.
vagy ehető lesz, vagy nem. az utóbbi csoportba tartozók készítését profeszionális szinten nyomom, úgyhogy a krumplisoknak már neki se kezdek, pedig már fejből megy a krumplik ABC-s osztályozása.
úgyhogy ez ricottás. a parmezánt se cseréltem le cheddarra - mindent elkövettem, hogy megcsinálhassam a fényképeket gnocchiékról.
de az őrületes koncentráció (meg a fél órás nudligyártás) kiszívták az alkotói vénámat: csináltam pár képet, amiről végig éreztem, hogy nem az igaziak, de kívül rekesztettem az aggódást az agyamon és dekorvillával dekortányérról betömtem az összes gondosan formázott fotópéldányt. mire végeztem, egyrészt rosszul lettem a vajtól, másrészt beszkenelődtek a darktable-be a file-ok. és igen. a várakozásnak megfelelően szarok lettek.

maradt vagy 10 nudli, ami se szép nem volt, se gondosan formázott. aztán mégis ők kerülnek bemutatásra. jobb híján.

az élet kemény és igazságtalan.

keszeg!

eddig csak teszkós halat ettünk, mert ott nem kellett párbeszédbe bonyolódnom a nénikkel/bácsikkal. de fényes idegennyelvtudásom arra a szintre ért, hogy szombaton lazán kértem a piacon "2 pieces of that, please" márkájú halat. (amihez azért jó alapot adtak a teszkós aznap lejáróak: már nem csak halakat látok és lazacot a halaspultban.)

azért megjegyezem, hogy amit a halas nő művel az English Marketen, az minimum tanítani való - a tisztításra vonatkozó igenes válaszomtól számítva 32 másodpercen belül zacskóban volt a 2 hal, pikkelyezve, belezve. csak álltam és az átélt élmény súlya alatt kértem fél kiló osztrigát kagyló helyett.

a piacozás után még megettünk egy-egy egész lovat ájris brekfösztnek álcázva, majd lázasan keresni kezdtem, hogy mi légyen szegény állatokkal. egy óra szuperszakácskönyv-lapozás után még elovastam a tarka bárkán egy zseniálisan összeszedett írást, aztán éjfélkor kirohantam a konyhába, leszaggatam a halacskákról az egyébként ultrafasza zacskót és bebugyoláltam őket nedves papírtörlőbe. (és a héten már másodjára erősen elgondolkoztam a vegetarianizmus mibenlétén. valamint arról, hogy ez a 2. olyan dolog, ami igen nagyon hiányozni fog a XIII. kerületben.)

na de! 

sea bream (tengeri keszeg)

mondjuk: töltött káposzta

a múltkori gyászos kelkáposzta-főzelékem után nyilván eszembe se jutott újból szembesülni a ténnyel, hogy egy rohadt főzeléket se vagyok képes abszolválni. 

de a kelkáposzta rohamosan sárgult, kellett vele valamit csinálni.
(...)

majdnem pont egy hónappal azután, hogy akkor rövidnek gondolt időre felfüggesztettem a konyhai ténykedésemet, sikerült olyat főznöm(ünk), ami jó. olyan fél óra múlva arra járok és még ezt a felet megeszem, jó?-féleképpen jól sikerült darab.

mennyiségileg semmi pontosság nincs, minden érzésre ment bele. 

fish pie light

volt itt egy adag tengeri sügér készleten (veszélyeztetett a túlhalászat miatt - csak tenyésztettet, léci!), aminek már igen aggasztott az állapota. 

a városba menet kapott el egy nagyobb aggódási hullám, de szuperokos telefonka átsegített a krízisen (meg azon, hogy a mintegy 6 km-es gyaloglás után a szellemházban szembesüljek pl 3 alapvető hozzávaló hiányával). úgyhogy vettem 1 bokor petrezselymet meg egy adag spenótot k drágán. aztán itthon mégiscsak szembesültem: a petrezselyem IS, meg a spenót IS o-p-c-i-o-n-á-l-i-s.

mondjuk éppen vehettem volna még 20 dkg egyéb halfajtát ezen a pézen (ha már úgyis a piac mellett jártam, ahol lédig adják a direkt fish pie-ba valót; fish pie-t nem szokás egyféle halból, se ilyen kevésből. többek közt ezért is light a verzió.).

shakshuka

a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.

eredmény:

25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.

amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt - rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.

újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).

(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)
és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)

*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal - tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.

elmélkedések egy tepsi majdnemjó zöldséges izé mellett

volt  idő, amikor megtaláltam a számomra értelmes funkcióját a népszerű közösségi oldalnak: lett egy új RSSem meg egy másik delicious-öm, azokra a tartalmakra szűrve, amik tényleg érdekelnek.
aztán lett eztettem, az ő kis saját oldalával, egy ideig ész nélküli, aztán törölt az ő kis kedvenceivel, akik közt vannak olyanok, akik az én perszonálkedvenceim is, de a többség azért nem. eldőlt: az eztettem-világot tudatosan szétválasztom a sajátomtól.
az eztettem híreire is rendszeresen ránéztem, képben voltam, de tény, nem nyomogattam kényszeresen a lájkokat és nem írkáltam hűhákat, ha nem volt miért. aztán kezdtek eltűnni a hírek (nyilván kell a pénz fészbukéknak, bár most tépik fel az árfolyamot rendesen), volt, hogy már egész nap csak egyet láttam. kis nyomozást követően világosság gyúlt elmémben: ja, ha én lájkolok, akkor beállíthatom, hogy kinek jelenjenek meg a hírei az én híreim közt - az eztettem, mint oldal esetében ez az opció nincs. és mivel az én privát világom továbbra sem lesz egyenlő az eztettem univerzummal, le fogok maradni mindenféle fasza kis nyereményjátékról és a 758. karácsonyi kekszről. hahaha. (nyertem múltkor vm kötényt, egy hónapja nem jött meg, ráadásul a nyeremény közvetítője olyan hangot ütött meg érdeklődésemre a válaszában, hogy arra a szintre nem tudtam lesüllyedni...)
this is the end of a beautiful friendship.

zöldséges fritatta

a héten volt scone, galette és fritatta az internacionalizmus jegyében. (+ hazafiasBalázs csinált egyszer paprikáskrumplit is magának.)

ami közös bennük, hogy nincs magyar nevük, nem részei a konyhaművészet magasiskolájának, ámde mindegyik tartalmazott cukkinit. 

ami nem közös: nincs képileg dokumentálva 75%-uk. háhh!

ez az, ami van:

répás kufta mentával és sajttal

nem szándékosan van ez csomó marokkói ihletettségű recept mostanában. 

próbálok ráhangolódni a karácsonyra - ahhoz meg kell a fahéj, mint egy falat kenyér. aztán a végén nem karácsony lesz belőle, csak tagine, vagy kufta (nyilván nem volt semmiféle tudás a fejemben erről a táplálékról ma reggelig, de aztán belefutottam a receptbe kipattantam az ágyból és sötétedésre kész is lett. ugyan Balázs nem volt képes különbséget tenni a múltkori lencsés répafasírt és a csodálatos, összetett ízvilágú kuftám közt. aztán el is húzott egy céges előkarácsonyi pártira, ahonnan f10kor telefonált már emelkedett hangulatban, csak hogy elmondja, a fejenkénti ingyenszesz az idő-mennyiség koordinátarendszerben exponenciálisan emelkedik. 4 órája nem jelentkezett, ami akár azt is jelentheti, hogy már nem képes a telefon kezelésére. de azt egész biztosan, hogy taxival jön, és holnap nehezen fog ébredni.)

pulyka teriyaki

volt egy korszakom, amikor úgy gondoltam, a szentendrei útról felkanyarodni az árpád hídra oké. biciklivel. aztán felmértem ezt-azt. hogy az autók nem látnak. ha látnak, nem szeretnek. és jobb tovább életben maradni, mint nagyonlaza biciklisfutár imidzsben felkerülni az ő-is-bicajos-volt emlékfalra az ősCM oldalon.

most hasonlatos élményeim vannak a fényképezéssel.

azt hiszem, lezárult a lelkes amatőrfényképész korszakom egy aláírt getty-szerződéssel a felismeréssel: kevés ez, éci, nagyon kevés.

azt veszem észre, hogy a 36. tutoriált olvasom végig, képes vagyok felirat nélkül végigülni az oktatóvideókat, ha nem megy valami (valami - hahaha; semmi, pontosabban) a k darktable-ben, elolvasom, hogy mi mi.

és az elégedtelnség fokozódik.

egyelőre visszatértem a kezdetekhez: mentés draftként, hozzáfűzéssel (l. a legutóbbi briós szerencsétlenkedésemet: "Roux receptje szar, ez jónak tűnik, ha majd újra lesz kedv és tojás.")  

cukkini lekvárban

bicikli, fodrász, tortasütés anyának, harcsapaprikás túrós csuszával, toldi, trafo, mu, world press, légli, lányok, stb., momotaro, kozmetikus, őszi sétafika családilag, rövid románc egy kis nikonnal. meg a túrós sütikék.

ez történt 7 nap alatt a jobb oldalon.

...

de miért szerepel Mundruczónál olyan sokat a barackbefőtt?

(amíg a képek nem érkeznek meg a kis nikontól, addig megint konzerv. most rapidlekvár cukkiniből indulás előtti fél órára.)

római kömény, kókusztej, karfiol - megint egy leves őszidőre

Moha nyilván tett volna egy-két megjegyzést, mielőtt kidobta volna a botmixeremet, mert nem volt türelme kivárni, hogy elérjek a húslevesi magaslatokba.

(innye! feljött a nap! 4 nap után.)

miért együnk fajitat?

mert jó.

írói vénám elhagyott legott, de tán feléled egyszer, én meg visszatalálok kicsiny konyhámba - addig meg konzerv, e:

ortodox leveske őszidőre

ha igazi punk lennék, most, hogy egyértelműen őszül az idő, valami ződsalátáról írogatnék.

ha viszont azt akarom, hogy eztettem még híresebb legyen, mint most, kénytelen vagyok trendelni és őszi leveseket főzni. (a valós háttérben egy fél kiló, már az öregedés kezdeti jeleit mutató paszternák* állt).

*újabb kedvenc. valószínűleg beszűkültségemnek köszönhető, hogy 34 évet leéltem nélküle, mert nyilván otthon is halomban áll mindenhol ősszel a paszternák. kálcium, élelmi-rost tartalom: dicséretes. krumplihelyettesítő-képesség: dicséretes - nem mintha nagy krumplizabáló lennék. csináltam már belőle fele-fele arányú krumpli-paszternák pürét: dicséretes. körtével crumble-t: nem teszem többet. elvileg használják süteményekbe is, más gyümölccsel, almával, körtével kombinálva, édeskés íze okán, nekem úgy annyira nem lett szívem csücske. itt és itt van egy jó kis írás róla, a változatosság kedvéért magyarul.)

Chili&Vanilia + Menedék Egyesület = brazil sajtos zsömle

-  Éci, nem főznél nekem kelkáposzta-főzeléket?

próbálkozom, tényleg. Balázs olyan hálásan tud nézni, ha időnként rábólintok az efféle kérésekre. de hát ez...!
anya a lelkemre kötötte a rántást. de én nem rántok, nincs az az isten. sűrítek. saját magával, ahogy Bíró Lajos óta minden kiművelt emberfő teszi. aztán amikor látom, hogy, á, ez még levesnek is rohadt híg, teszek bele egy kis arrow-port*. aztán többet, mert olvasom közben az okosságot: 1 tk 1 cupnyi folyadékot sűrít be. a végén már a fél dobozt.
de a lötty lötty maradt.
rántásról ennél a pontnál már csakazértse lehetett szó. gondoltam, jó ötlet lesz beletenni fél kiló krumplit püréként, meg kiszedni a lé 3/4-ét. mindezek után most olyan híg főzelék kinézete van.
de legalább a szaga kelkáposzta.

recept nem lesz. minek? rajtam kívül mindenki tud kelkáposztafőzeléket csinálni.

...mindeközben sült a mellétét. a brazil sajtos zsömlék. amik miatt külön vettem tápiókalisztet. és amik miatt a mai délutánon immár másodjára voltam kénytelen kardomba dőlni és forogni rajta.

*mivel ez a bejegyzés nem erről szól, olvassátok el itt csak röviden: sűrítőanyag, jó alternatívája a kukoricakeményítőnek, ráadásul nincs mellékíze sem. 1 tk por hideg vízben feloldva 1 cup folyadék sűrítésére elég (2 tk arrow-gyökér = 3 tk kukoricakeményítő). az indiánok gyógyításra használták a gyökérből készült port: a mérgezett nyilak okozta bőrfolytonossági hiány megszüntetésére.

meleg quinoasaláta

tegnap vacsorára, aztán ma ebédre is végül. 

csak képet akartam róla, mert újabb kedvenc ződre leltem a vízitormában, de mivel sikerült olyan állagot elérnem az ebédre szánt gnocchinál, amit nem tudnék szalonképesen definiálni, ez lett az ebédem. ami csak annak fényében gáz, hogy édesburgonya-gnocchira készültem vegyesgomba-raguval, nem egy laza salátázásra.

marinált zöldségek mangós garnélanyárshoz

nem egy nagy felejthetetlenség ez alant, de a marinált zöldség zseniális, egyszerűen zseniális. 

viszont mindenképp előző este előkészítendő - nem Éciknek való ad hoc cucc.

avagy: hogy csináljunk egyetlen nap leforgása alatt ebéd helyett vacsorát.