vanillekipferl

nettó kéthavi munka után elmondható: a webshop-hegesztés nem egy kapcsolatbarát tevékenység. (de már látszik a vége, és nagyon jó lesz - nyilván.) 

az is elmondható, hogy a süti vasárnap délután a megmerevedett frontvonalak áttörésére redkívüli mód alkalmas. még akkor is, ha verőfényes májusidőben sikerült egy német karácsonyi kekszet kiválasztani Rachel Allen könyvéből (idézem: "roll the dough into walnut-sized balls, then flatten them slightly..." - mellette kép, kedves kis holdacska alakú sütikkel. na, itt becsuktam récselelent, és kerestem egy használható leírást.)

a pöffeteg a legbénább nevű kekszi

kétségkívül.

mennyivel elegánsabb az, hogy chocolate crinkle. ha ez lett volna a neve, tán nem kap csóri pöffeteg-kép olyan kommentet, hogy "nekem se szokott minden sikerülni, nyugi".

egyébiránt úgy gondoltam, hogy pöffeteg archiválásra kerül a következő karácsonyig, mert bármennyire is laza vagyok, azért nem gondolom, hogy mézeskalácsot kell sütni húsvétra. de mivel az időjárás (is) unortodox módon viselkedik otthon, az én kis pöffetegjeim se a trikolórban nyomulnak márc.15-én, hanem talpig karácsonyban.

a csiga lassú, ezt ne tévesszük szem elől

a tökéletes vasárnapról eléggé különböző nézeteket vallunk Balázzsal: szerinte jó ötlet a) egész nap punnyadni lehetőleg az ágyban, b) kitakarítani.

én inkább lenyomok 2 teljesítménytúrát szélllel szemben, de takarítani hétvégén ne má'.

vasárnap viszont kegyet gyakoroltam és csak 11kor voltam szíves felkelni, aztán még 2 órát üldögéltem az ágyban, mert dolgom volt, és még ezt is képes voltam überelni, amikor délután 5kor besegítettem lelkesBalázs vasárnapi takarítási projektjébe.

már csak a sütike hiányzott, hogy nekem is jó legyen a vasárnapom.

Dusa Csenge 2es számú süteményeskönyve elővesz. átlapoz. nem hiszem el. újra átlapoz. bazz!!! minden süti 4 lapos és másfél órát kell hűteni sütés előtt, de az már mindegy is, mert 2 nappal előtte kell összeállítani? végső kétségbeesésben utoljára átlapoz. ott van! rapid túróscsiga sárgabarackpasztával. az nem tudom, mi az. de a ricotta tuti jó lesz a túró helyett.

összegyúr, hűt, kinyújt, leken, felteker, hűt, felszeletel, tojásfehérjével leken, süt, tojásfehérjével leken menet közben, kicsit még süt. 

22.16. 

a rapid azért barokkos túlzás volt, de 22.16-kor már túl voltam azon a ponton, hogy a nüanszokon fennakadjak.

supported by Boudoir bolt

mesesajt

az villant át az agyamon, amíg álltam a csodálatos fánk formájú kekszeim fölött úgy próbálván exponálni, hogy az exponálós ujjam tejes volt, hogy az a k tej a bögrében tuti ki fog borulni. és télleg. a gondolás befejztével azonos pillanatban a derítőm eldőlt és kiborította a tejet, bele a gárnitúra textiljébe. gondolom én, mert még nem néztem meg, nehogy felidegesítsem magam.

rózsavizes kardamomos keksz

ez a keksz ékes bizonyítéka annak, hogy nem kéne mindennel rögtön szerelembe esnem, amiben kardamom van és/vagy tartalmaz valami nem evidens egyéb komponenst is (rózsavizet). majd legközelebb.

  

előszó a karácsonyhoz

nem fogom bántani se a karácsonyt, se az adventet. tényleg nem. az adventi kalácska ui. sosem látott letöltéseket produkált. 

meg néha engem is elkap a láz. olyankor megveszek egy méregdrága prekarácsonyi újságot, hogy megtudjam belőle, hogy karácsonykor a hangulat fokozása érdekében mindenképp gyújtsak gyertyát, aggassak girlandokat a kandallóra (ha nincs, építsek, mert kandalló nélkül szart se ér a karácsony) és süssek mézeskalácsot.

de nem fogom bántani a karácsonyt, se az adventet. se az azt övező hájpot a konyhában és környékén.

de ebben a rozmaringos-sajtos sabléban (az eredeti recept így hívta, de a kutatásaim azt mutatják, hogy a sablé alapvetően édes keksz) nincs semmi karácsony. ami volt hozzá, az 5 üveg bor. meg egy sajttál.

kellemes este volt.

megkaptam a Silver spoont Giacomotól.

a dulce de leche mennybe menetele

tejkaramellát lehet otthon is gyártani házilag.
alapvetésként, aztán itt (mert Péter Annát szeretem), itt, meg itt is gyönyörűen le van írva, hogy 2-3-4 óra alatt megvan.
de nekem villanytűzhelyem van. úgyhogy a tejkaramella-főzés semmiképp nem fenntartható. (Mohának)
nem mintha átrepülni fél Európát, aztán autózni még 1000 km.t azért, hogy a legdélibb végeken egyszer csak ott álljak egy egész fal dulce de leche előtt környezetbarátabb megoldás lett volna.
de az alfajornak mindenképp meg kellett sülnie.

újabb keksz Pepper kolléganő gyűjteményéből

vendégeskedés zajlik épp.
meg folyamatos basztatás a bloggal.
mintha nem vennék komolyan ezt a kulinária-dolgot.
lehet, hogy ma már egyáltalán nem adok nekik enni.
de mindennek az ég adta világon semmi köze a banános kekszihez. se a chok a blok-hoz. a zotter forrócsokihoz pláne. ezek miatt csak a futókört kellett drasztikusan megnövelnem, hogy lassan körbeérje a megyét.

levendulás shortbread

nem. 

shortcake.* (bread: növényi zsír, cake: vaj + sütőpor)

Vikike küldte át nekem ezt. nem tudom, mi vezette őt el arrafele, mert pont annyira tükrözi az ő személyiségét az oldal, mint az enyémet - ettől függetlenül, van, hogy az ember kifordul magából, romantikusos lesz, csipkekesztyűt húz, ridikült hord és Szécsi Pált hallgat a levendulás keksz mellé, forró csokival.

nem.

kávét iszik, tojik a kekszre, mert épp telezabálta magát fajitával, befordította a fotőjt az ablakba, mert mögötte atomtámadás utáni állpotok uralkodnak, miközben a Neston ordít.

*tradicionális skót édesség a 12. századtól, de a recept pontosítása csak a 16. században zajlott le: ekkoriban ez egy bazi drága keksz volt, amit különleges alkalmakra tartogattak, úgymint karácsony és esküvő (a skótoktól Anglia, Írország, Dánia és Svédország is elszerette shortbreadet, gondoljunk csak a híres dán kekszre, vagy a híres svédre; de mondjuk itt az én kekszem is, ami legalábbis elindult a hírnév felé).

a varázsarány 1 : 2 : 3 - cukor : vaj : liszt. 

3 formában készítik: tortaként szeletelve, körlapként, vagy hasábokban, és gyakran van megszurkálva a teteje villával (dekoráció, a gyengébbek kedvéért).

nagyonsokmagvas keksz

arra az esetre, ha volt 4 dögunalmas angolórája az embernek, ami után nem kívánta semmi porcikája se a futást, amit csak tolt, tolt maga előtt egész délután, míg végül este lett és eső. így kénytelen lesz a recipe begépelése után nedves közegben futni. 

(egyébként a keksz 4 nap alatt másodjára készült el, egyrészt mert az 1. adagban benne volt a lehetősége egy jó keksznek, másrészt olyan fotókat sikerült készíteni róla, hogy ma k-i-t-ö-r-ö-l-t-e-m az egész szériát. de mindentől függetlenül belépett ő a top kettesek elit-klubjába a Stahl-féle zabpelyhes kekszi mellé.)

Nagyanyám vaníliás koszorúja

amiben egy g vanília sincs. de a tetejét mindig vaníliás cukorral szórta meg Mama.

ez volt a kedvencem a sütijei közül. legalább 10 éve nem ettem.

Mama receptje alapján azt hittem, hogy menni fog a reprodukálás.

nem ment.

lehet, hogy a karob hibája volt. de miután átdúrtam mindent a rohadt kakaópor után kutatva és nem találtam meg (mint a halak vörösszúnyog-lárváját - mondjuk az jobban aggaszt), beleszórtam a karobot. ami ugyan egészségesebb, de Viki csokitortája óta tudom, hogy nem mind finom, ami egészséges.

továbbá lehet, hogy nagyanyám nem tett a lisztbe puffasztott amarántot, ami szintén egészséges…

a végeredmény a közelében nem volt Mama sütijének. se ízre, se kinézetre.

és már megkérdezni se tudom.

mandarinos kekszlap

az utóbbi időben jelentősen lecsökkent a fotózási kedvem.

mert találtam két elképesztően k jó fotós csajt, akik amúgy a főzést is elég professzionális szinten űzik. 

én megelégednék az egyikkel is. mondjuk az elsővel. 

mostanában többször szembesültem vele, hogy hiába van meg a fejemben a kép, nem tudom kivitelezni. amik meg születnek, nem azok, amiket tényleg szeretnék. de csak ilyeneket tudok vállalható szinten.

szóval ez már korántsem csak kreativitás, hanem szakma. világítás, fények, derítés, objektív ésatöbbi. 

egyelőre megrekedtem. 

ha vége a gyerekvédelemnek, megtanulok fényképezni.

a mák kekszbe költözik

holnap nagyszabású vacsorát rendezek a húgomnak.

a menü már 2 napja draftban vagyon, de Viki színe elé sütike nélkül járulni nagyjából öngyilkosság.

ezért született a fent említett keksz. durván sok mákkal. ---

--- kellett volna elkészíteni, de természetesen - Pere, lécci, ne mondjál semmit - nem volt itthon elég mák.

sőt! a kiürült máktartó üveg levetette magát a mélybe, pattogott kicsit, majd hirtelen elhatározással 1000 darabra hullt szét. 

durván citromos keksz feat. búzadara

amikor Balázs először távozott mellőlem, meglehetősen örömtelen estéim voltak (és annál vidámabb mérlegre állások reggelente). nem volt kinek főzni.

aztán hazajött, újra volt, aki egyen.

azóta már újra elment vagy 3 hete, de a főzés ittmaradt.

tehát ma este kekszeste.

is.

és Perének innen is jelentem, hogy ma este csak egy hozzávaló hiányzott. :)

mandulás keksz aszalt sárgabarackkal és korianderrel

próbálok leszakadni a zabpehelyről.

Viki kicsit szomorú volt, amikor a héven először találkozott ezekkel a kopaszokkal, de aztán megbarátkozott velük.

zabpelyhes kekszi

Pappi kedvence.

egy az egyben emelődött át Stahltól.