65.

- anya, figyelj már, te nem szeretnél egy új sütőt? - kérdezte Éci az anyukáját, kellő távolságból közelítve a problémához. ti. hogy nem tudja kezelni a sütőt, amiben se légkeverés, se elektronika. mégis zseniálisan szépek az anya-sütik.

az anya arcán láthatóvá vált egy rohadt nagy kérdőjel: mi az istent talált már ki ez a gyerek megint?

- nem.

- aha. pedig valami nem stimmel a lánggal, nem azt mondtad?

- nincs azzal semmi, csak mindig a legkisebb lángon kell sütni benne, hogy ne égessen.

- aha. jó, akkor elmegyek futni - közölte Éci, és örült, hogy milyen kis ügyesen lett a titok tudójává.

alant a nagyon kis lángon sült narancskrémmel töltött brownie-torta anya szülinapjára feat. Pappi. (találtam a nosaltyn egy nagyon szuperjó csajt, az ő receptje ez. és pont ma írta, hogy tán feléleszti a blogját.)

hajnal 7kor keltünk a végső forma kialakítása miatt (apa szerint, mint egy szarkofág. hát na.), egy órán át küzdöttünk a fondant-nal, (azt még most se tudjuk, hogy kellett volna ráragasztani a mintákat szakszerűen, de le így se estek), és a végére úgy kimerültem, hogy már nem volt ihletem a fotografáláshoz. (ez hálisten tökéletesen látszik is a képeken. legalább.)

gombás marhapástétom

mióta csili anyánk megtanított pástétomot csinálni, azóta ipari mennyiségben fogy a pástétom errefele.  

és mivel fasírtban relatíve gyenge vagyok (mondjuk csak ilyen finoman) újabban már fasírt helyett is pástétom van, mert mi ennyire menők vagyunk. az legalább nem esetleges: mindig gusztustalanul néz ki. cserébe finom. ráadásul mindig más ízű. 

(írhatnám, hogy "isteni" reggeli lehet belőle "lusta vasárnapokra" "ropogós, friss kenyérrel" és a többi, és a többi --- de az esetek 114%-ában vasárnap inkább ebéd a reggeli, kenyér szinte sosincs, a lengyel savanyú uborka meg ehetetlen - tette hozzá csak illúziórombolásként a gonosz malac.)

figyeld már a lazán odavetett színes őszi levélzetet a háttérben! - csak úgy mondom: legalább 3 km-en át hurcoltam őket magammal futás közben

Chili&Vanilia-sorozat: kenyérpuding

a kenyérpudingba még azelőtt lettem szerelmes, hogy hazaugrottam és ráálltam a mérlegre.

azóta már nem tudok oly nagy rajongó szeretettel gondolni rá.

tehát 1.5 kilóval ezelőtt még nagyon jó ötletnek tűnt este 6.4 perc alatt összeállítani a másnapi ebédet, ami reggeli bútolás alatt megsül (kicsiny háztartásunkban legalább kétszer).

cukkini lekvárban

bicikli, fodrász, tortasütés anyának, harcsapaprikás túrós csuszával, toldi, trafo, mu, world press, légli, lányok, stb., momotaro, kozmetikus, őszi sétafika családilag, rövid románc egy kis nikonnal. meg a túrós sütikék.

ez történt 7 nap alatt a jobb oldalon.

...

de miért szerepel Mundruczónál olyan sokat a barackbefőtt?

(amíg a képek nem érkeznek meg a kis nikontól, addig megint konzerv. most rapidlekvár cukkiniből indulás előtti fél órára.)

a nosalty-affér

egy szakadó esős, gusztustalan, szürke szép őszi napon nosalty bepötyögött egy kérést eztettemnek:
- kérlek szépen, eztettem, írj nekem valamit!
- hümmhümm... (...) na, jó.

így esett, hogy a legeslegnagyobb kedvencem, ami miatt képesek voltunk nagyobb készpénzösszeget áldozni a reptéri buszra akkor is, amikor BKK éppen nem is szerepelt a célállomások közt, bekerült nosalty archívumába.

eztettemébe nem fog, így szólt az egyezség.

ide csak egy csudálatos kép kerülhet A pad thairól, az ultimate verzióról, a recipe itten e. olvassatok, és írjatok nekem sok kedveset, olyanokat, hogy de jó! óóó! nahát! hűha! (ezt Balázs) meg ilyesmiféléket.

chowder - a hallé másképp

2 napig álltam a füstölhal-szagban.

már nem is szeretem a füstölthal-szagot.

egy tradicionális skót-angol-ír-francia-amerikai leves főzelék ez (mindenki magáénak mondja), van 8645 változata és mindenki szerint a sajátja a legjobb - pont mint  a halászlé.

csináltam egy 8646. változatot, ami inkább lett leves, mint főzelék, mert kihagytam belőle a krumplit/lisztet.

római kömény, kókusztej, karfiol - megint egy leves őszidőre

Moha nyilván tett volna egy-két megjegyzést, mielőtt kidobta volna a botmixeremet, mert nem volt türelme kivárni, hogy elérjek a húslevesi magaslatokba.

(innye! feljött a nap! 4 nap után.)

panír

a házastársam menüs étkeztetését továbbra is megpróbálom életben tartani.

a hét a rendszerem szerint szerdán kezd.

ma szerda.

össze is hajintottam egy helyre kis ebédet. (6ra, mondjuk, de volt leves is, meg 2. is. meg nekem egy doboz trifle a teszkóból - amit a rendkívüli teljesítményemet értékelendő 82%-ban elfogyasztottam, teljesen önállóan, minden különösebb megerőltetés nélkül. és ami még durvább, közben a maratonnal vontam magamban párhuzamot - miután ma mégcsak futni se voltam képes satnya testemet elvonszolni.)

tehát ma délután 4 óra körül: paníroztam. pa-ní-roz-tam. ÉN! utoljára ilyet a tesvíremmel csináltam a szülői házban, amikor még kellett egy szék, hogy felérjük a pultot. de mivel a receptet szokásomhoz híven menet közben olvastam, itt álltam a hallal, meg a tudattal, hogy dehátezpanírozós. kétségbe nem estem, rögtön kerestem új receptet. meg még egyet. 3ból 3 panírozott. bingó. akkor panírozok.

(most pedig megnézem, hogy lettek-e egyáltalán használható képek - merthogy mire kész lett az ebéd, kissé besötétedett vala, a házastársam pedig még mindig nem vásárolt nekem csodálatos fényeket meg diffúzorokat meg ilyesmiféle hasznosságokat, amik nélkül van élet ugyan, de minek? kérdem én.)

meg azt is, hogy mondjuk magyarul, hogy fish cake. mert ez így olyan szép. a halsüti viszont nagyon nem az.

miért együnk fajitat?

mert jó.

írói vénám elhagyott legott, de tán feléled egyszer, én meg visszatalálok kicsiny konyhámba - addig meg konzerv, e:

újabb keksz Pepper kolléganő gyűjteményéből

vendégeskedés zajlik épp.
meg folyamatos basztatás a bloggal.
mintha nem vennék komolyan ezt a kulinária-dolgot.
lehet, hogy ma már egyáltalán nem adok nekik enni.
de mindennek az ég adta világon semmi köze a banános kekszihez. se a chok a blok-hoz. a zotter forrócsokihoz pláne. ezek miatt csak a futókört kellett drasztikusan megnövelnem, hogy lassan körbeérje a megyét.