Mama ma lenne 93 éves.
születésnapi süti, ha már elmenni most nem tudok hozzá.
25 közös évünk alatt elképzelhetetlen mennyiségű holdacskát bedaráltam a szervezetembe. (a gonosz tesvírem ide most nyilván bevágná azt a képet, amikor egy gólyavirág-kazallal ülök Mama meg a tesói közt a kispadon és éppen megtestesítem szemükben az ideális unokát, aki akkora darab, mint egy jó karban tartott sertés vágásközeli állapotban. lehet, hogy pont ez a nyár volt az, amikor Anya nem akarta elhinni, hogy amíg ő szegény címerezők kezét kötözgette, cirka egy hónapig, képes voltam ekkorára dagadni.)
egy hónappal ezelőttig én citromos holdacskának hívtam a citromos holdacskát, amit van tán 10 éve, hogy utoljára ettem.
aztán a Magyar Konyha 36/3. számában szembesültem a zord valóval: Kossuth-kifli. az én imádott citromos holdacskám!
és tényleg. egyetlen helyen említik holdacskának, de ott is half-moonnak hívják, lévén ámerikai gyűjtőoldal. kb. nagymama kitántorgott a másfél millió másikkal együtt, az unokának meg már csak ez a félholdnyi kötődése maradt.
a név történetét nem írom le, mindenhol ott van Pozsonyostól, Palugyay Jakabostól, Zöldfástól együtt. és akkor említtessék meg Fehér Béla is, akinek ezt a könyvét még nem olvastam ugyan, de a Lecsót igen (ami nem is tetszett ráadásul).