cukrot! még cukrot!

Éci vagyok.

ételfotó-függő.

ennek a muffinnak az eredetije szépen volt fényképezve. emiatt nem érdekelt különösebben, hogy nem szeretem a muffint. vettem egy fél liter custardot (mert custard-függő is vagyok, bár ezt az utóbbi időben le tudtam nyomni egy olyan tudatrészbe, ahonnan még véletlenül se tudom előrángatni – hála a fürdőszobai mérlegnek), megsütöttem, amíg sült, megettem a custard 76%-át, aztán már úgyis mindegy alapon megforgattam muffinkákat vajban (!!!) ÉS még kristálycukorban (!!!) is.

az edzőterembe érthető okokból nem jutottam el.

most pedig valószínűleg végez velem a bűntudat, mert mindezek után kellett valami sósat rágnom.

sajtos-rozmaringos muffin dupladolgozásos vasárnap esetére

reggel kirángattam magam az ágyból hajnalok hajnalán, hogy legyen 4 órám lektorálni, mielőtt elhúzok a diliházba felvigyázni.

2 óra múlva már nem tudtam az egyébként se túl izgalmas morálfilozófiai elmélkedésre figyelni, olyan rohadt éhes voltam.

elmosogattam meg mostam egy adagot, hátha elmúlik.

nem múlt el. 

kénytelen voltam sütni vm reggelit.

már csak azért is, hogy legyen vm apropója feltenni kultúr címkével a tegnapi kalandozásainkról szóló képriportomat feat. szépséges tesvírem és a százéves házak, meg a KÜM és az ő fogadása.