mesesajt

az villant át az agyamon, amíg álltam a csodálatos fánk formájú kekszeim fölött úgy próbálván exponálni, hogy az exponálós ujjam tejes volt, hogy az a k tej a bögrében tuti ki fog borulni. és télleg. a gondolás befejztével azonos pillanatban a derítőm eldőlt és kiborította a tejet, bele a gárnitúra textiljébe. gondolom én, mert még nem néztem meg, nehogy felidegesítsem magam.

comfort food 2. - sajtos tészta deluxe

itt mac&cheese-nek hívják, cseppet más a készítési metódus, mint a menzás sajtos tésztánál, de a lényegen nem változtat: sajtos tészta ez is, csak angolszászul.

és állatjó. 

és gyorsan megvan.

és még comfort is. ráadásul.

sajttál know-how

vettünk egy állatjó sajtválogatást, csináltam egy állatjó képet, aztán hogy ne mindig offokat írjak, tudományos alapokra helyeztem a tegnapi sajtevészetet.

nincsen semmiféle kőbe vésett szabályozás, de pár hasznos tipp igen.

elmélkedések egy tepsi majdnemjó zöldséges izé mellett

volt  idő, amikor megtaláltam a számomra értelmes funkcióját a népszerű közösségi oldalnak: lett egy új RSSem meg egy másik delicious-öm, azokra a tartalmakra szűrve, amik tényleg érdekelnek.
aztán lett eztettem, az ő kis saját oldalával, egy ideig ész nélküli, aztán törölt az ő kis kedvenceivel, akik közt vannak olyanok, akik az én perszonálkedvenceim is, de a többség azért nem. eldőlt: az eztettem-világot tudatosan szétválasztom a sajátomtól.
az eztettem híreire is rendszeresen ránéztem, képben voltam, de tény, nem nyomogattam kényszeresen a lájkokat és nem írkáltam hűhákat, ha nem volt miért. aztán kezdtek eltűnni a hírek (nyilván kell a pénz fészbukéknak, bár most tépik fel az árfolyamot rendesen), volt, hogy már egész nap csak egyet láttam. kis nyomozást követően világosság gyúlt elmémben: ja, ha én lájkolok, akkor beállíthatom, hogy kinek jelenjenek meg a hírei az én híreim közt - az eztettem, mint oldal esetében ez az opció nincs. és mivel az én privát világom továbbra sem lesz egyenlő az eztettem univerzummal, le fogok maradni mindenféle fasza kis nyereményjátékról és a 758. karácsonyi kekszről. hahaha. (nyertem múltkor vm kötényt, egy hónapja nem jött meg, ráadásul a nyeremény közvetítője olyan hangot ütött meg érdeklődésemre a válaszában, hogy arra a szintre nem tudtam lesüllyedni...)
this is the end of a beautiful friendship.

répás kufta mentával és sajttal

nem szándékosan van ez csomó marokkói ihletettségű recept mostanában. 

próbálok ráhangolódni a karácsonyra - ahhoz meg kell a fahéj, mint egy falat kenyér. aztán a végén nem karácsony lesz belőle, csak tagine, vagy kufta (nyilván nem volt semmiféle tudás a fejemben erről a táplálékról ma reggelig, de aztán belefutottam a receptbe kipattantam az ágyból és sötétedésre kész is lett. ugyan Balázs nem volt képes különbséget tenni a múltkori lencsés répafasírt és a csodálatos, összetett ízvilágú kuftám közt. aztán el is húzott egy céges előkarácsonyi pártira, ahonnan f10kor telefonált már emelkedett hangulatban, csak hogy elmondja, a fejenkénti ingyenszesz az idő-mennyiség koordinátarendszerben exponenciálisan emelkedik. 4 órája nem jelentkezett, ami akár azt is jelentheti, hogy már nem képes a telefon kezelésére. de azt egész biztosan, hogy taxival jön, és holnap nehezen fog ébredni.)

bagel füstölthalas sajtkrémmel lazy sunday jeligére

jaj, hát bagelt sütni igazi móka! ráadásul annyira jól passzol a vasárnap reggelbe. a lustálkodósba.

ezért ma 9kor keltem (idáig még rendben is volt). aztán legközelebb 2kor ültem le, de kétségtelen, a bagel megsült. meg a fotózkodás keltette hadiállapotokat is normalizáltam. és Bazsika is kitalált a kisebbik jégveremből f2 fele. 

addigra mondjuk már füstölt a fejem.

a bagellal nincs baj, tényleg. de nem akkor kezdek neki legközelebb, amikor 3 másik szuperrecept képanyagát is el akarom készíteni mellette. és ha Limara azt írja, hogy alaposan belisztezett textilre rakandó a bagelkezdemény kelesztés céljából, akkor a textilt be fogom lisztezni. hogy ne kelljen nagyon durva anyázások közben letépni a teljesen egybekelt, lyuk nélküli gyönyörű bageleket, ezzel jelentékeny kárt okozva a majdnem tökéletes outfitjükben és az addigra már megtépázott idegrendszeremben. 

tehát: 2kor ettünk. Balázs azt mondta, hogy ebéd. nem kezdtem el magyarázni a lazy sunday-slow food-brunch szentháromság mibenlétéről, csak 2 karika múlva, de akkor meg már a kultúrafinanszírozáson és a magánnyugdíjpénztárakon pörögtünk.

összességében kellemes, nyugodt délelőtt volt.
sütött a nap.

Chili&Vanilia-sorozat: kenyérpuding

a kenyérpudingba még azelőtt lettem szerelmes, hogy hazaugrottam és ráálltam a mérlegre.

azóta már nem tudok oly nagy rajongó szeretettel gondolni rá.

tehát 1.5 kilóval ezelőtt még nagyon jó ötletnek tűnt este 6.4 perc alatt összeállítani a másnapi ebédet, ami reggeli bútolás alatt megsül (kicsiny háztartásunkban legalább kétszer).

miért együnk fajitat?

mert jó.

írói vénám elhagyott legott, de tán feléled egyszer, én meg visszatalálok kicsiny konyhámba - addig meg konzerv, e:

Chili&Vanilia + Menedék Egyesület = brazil sajtos zsömle

-  Éci, nem főznél nekem kelkáposzta-főzeléket?

próbálkozom, tényleg. Balázs olyan hálásan tud nézni, ha időnként rábólintok az efféle kérésekre. de hát ez...!
anya a lelkemre kötötte a rántást. de én nem rántok, nincs az az isten. sűrítek. saját magával, ahogy Bíró Lajos óta minden kiművelt emberfő teszi. aztán amikor látom, hogy, á, ez még levesnek is rohadt híg, teszek bele egy kis arrow-port*. aztán többet, mert olvasom közben az okosságot: 1 tk 1 cupnyi folyadékot sűrít be. a végén már a fél dobozt.
de a lötty lötty maradt.
rántásról ennél a pontnál már csakazértse lehetett szó. gondoltam, jó ötlet lesz beletenni fél kiló krumplit püréként, meg kiszedni a lé 3/4-ét. mindezek után most olyan híg főzelék kinézete van.
de legalább a szaga kelkáposzta.

recept nem lesz. minek? rajtam kívül mindenki tud kelkáposztafőzeléket csinálni.

...mindeközben sült a mellétét. a brazil sajtos zsömlék. amik miatt külön vettem tápiókalisztet. és amik miatt a mai délutánon immár másodjára voltam kénytelen kardomba dőlni és forogni rajta.

*mivel ez a bejegyzés nem erről szól, olvassátok el itt csak röviden: sűrítőanyag, jó alternatívája a kukoricakeményítőnek, ráadásul nincs mellékíze sem. 1 tk por hideg vízben feloldva 1 cup folyadék sűrítésére elég (2 tk arrow-gyökér = 3 tk kukoricakeményítő). az indiánok gyógyításra használták a gyökérből készült port: a mérgezett nyilak okozta bőrfolytonossági hiány megszüntetésére.

nem parenyica

az egyébként már haladógurman-szinten levő házastársam ma reggel annyit bírt mondani a mozarellakrémemre, hogy: "hát, ez nem egy parenyica...". (gondolom, itt az egyszerűségére próbált utalni.)

mélyen elgondolkoztam, hogy megérdemli-e egyáltalán a citrommal és kakukkfűvel sült tengeri sügért*, ami a mozarellakrémhez járt vala. megkegyelmeztem végül, saját jól felfogott érdekemben: ha éhen hal, nem fog több mozarellát venni nekem. ami - most már ezt is tudom - nem parenyica, de azért jó az. krémként. bazsalikomos paradicsompürével. a hal mellé.

*!!a tengeri sügér (Dicentrarchus labrax - european seebass) kihalás szélén áll a túlhalászat miatt - csak a tenyésztett változat fogyasztása megengedhető!!
mandulasarok és a tarkabárka oldalán is van 1-1 másért hasznos hallista.

kincsek a Lidlből-sorozat: capunti

itt ez a sok jó szakácskönyv. oly jó őket lapozgatni és elképzelni, hogy akár már 6 óra múlva ehetnék is.

de mire befejezem az álmodozást, általában már olyan éhes vagyok, hogy muszáj előszednem  a nem csúcsgasztronómia-stahlokat és csinálni valami ennivalót. gyorsan. mert az éhség nagy úr.

így lett tegnap vacsorára capunti fetával, kaprival és olajbogyóval. a capunti jól kinéző durum, semmi egyéb. de ennyi éppen elég is volt a feta alá.