webshop lesz, ha túléljük

mondanám, hogy a webshop visszahozta a boldog lánykoromat Nyíregyházástól, smackestől, éjszakázásostól és hogy mennyire boldoggá tesz az érzés, hogy visszafiatalodhattam 15 2-3 évet. de nem mondom. mert a f***sz kivan már ettől a k***a webshoptól, attól, hogy minden reggelre terem valami újabb probléma a semmiből, még 2 kormány- meg nemtudommilyen rendelet, ami mind arra hivatott, hogy az én kis életemet megkeserítse, és 5 óra fotózás hulladék termékfotókkal, és a többi, és a többi.

néha eszembe jut, hogy éhes vagyok. elkúszok a hűtőig, kinyitom és konstatálom, hogy 2 sajt, 1/2 l tej, 1 sör, 1 bor. mert boltba már nem nagyon járunk az utóbbi hetekben. nincs idő rá a webshop miatt. elkínzottan tovább nézek a hűtőből. 2 müzliszelet, 1 zacskó csipsz. van még remény.

állítólag még egy nap.

én már nem hiszem el.

ma csináltam salátát, mert szombaton szabadnapot tartottunk, volt piac meg cékla meg öntöttvas lábas meg sör, délben - egyszer élünk -, aztán a nap megkoronázásaként szinkron alvás egész délután. nem hajtottuk fel egész nap a gépeket. nagyon durva nap volt.

comfort food 1. - dahl

megmagyarázhatatlanul vonzódom az angol nyelvű receptek közül azokhoz, ahol olyan szavakat használ a szerző, mint cosy meg comfort food (me'hogy ezek magyar verzióitól idegrángást kapok akárhol olvasom is). 

ez már a sznobság, mi?

de nem is ez a lényeg, hanem az új favoritom: Hugh Fearnley-Whittingstall, akinek van egy a zseniális könyve a 3 hozzávalós kajákról.

ez a veggie stopgap, a.k.a. dahl* krumplival és spenóttal ugyan pont nem ebből, hanem a decemberi delicious.-ből van, de a 3 (fő)összetevősség pipa (curry meg  alapból van minden jóravaló konyhában). és ráadásul comfort is. 

*indiai alapvetés, bm hüvelyesből készülő püré az alap, amihez a végén kevernek egyéb sült és friss zöldséget. naannal, rotival (kenyerek), rizzsel eszik.

borravaló*

én már nem tudom, hogy leltem itt is* rá kántorbandira, de nagyon nem szomorodtam el miatta. Balázs lehet, hogy kicsit igen, miután tegnap megvetettem vele 2 üveggel is a külföldi sauvignon blanc-okból való okosodásom után. (mert otthon szűklátókörűen környezettudatosan csakis a világhírű magyart isszuk, azon belül Rezső bájét kiemelten - aki nem világhírű ugyan, de zseniálisan jó; aztán itt hipergyors felfedezést tettem az 1. estémen: ezek nem ismerik a magyar bort! -- nahát! van viszont egy csomó spanyol, ausztrál, új-zélandi meg francia. amikről én a világon semmit nem tudok. így lettek jobbára címkedizájn alapján kiválasztva az elmúlt hónapok borai - egyre kisebb számban, mert szarabbnál szarabbakat sikerült kiválasztanom. (...) aztán tegnap egy oyster bay megtörte a sort, meg minket is kissé a végére. így esett, hogy az ebéd, a citromos-cukkinis spagetti reggel lett összehajintva 16 perc alatt és azóta is élénken foglalkoztat az a probléma, hogy ha így is lehet, akkor mit pöcsölök más napokon órákat.

hipergyors rizsebéd

kissé demotiválttá váltam blogírásilag - a fényképek még oké, meg is pimpelem őket, de aztán írni is róluk? ónemá.

egyébiránt tegnap csináltam egy helyre kis heti menüt (ááááá!) (de tényleg nagyon csecse: bevásárlólista, itt szín, ott szín, forrásmegjelölés, megminden)- agyon frusztrált már mostanában ez a mit főzzek kérdés. amikor már muszáj főzni, az sokat levesz a főzés mint tevékenység bájából. még 2 hét és átállok a rántott leves - krumplis tészta vonalra.

tehát az új MENÜ 1. programpontja volt a currys rizssaláta papayában. de mivel 1) eztettemet annyira nem olvasgatják sokan, 2) annyira nem is volt emlékezetes, mint amennyire menőnek hangzik, skippelem a receptet.

viszont maradt rizs. meg párolt borsó-répa-zöldbab. és miután ez egy receptgyűjtés magamnak, most idevezetem a nagyszabású ebédemet (Balázs szendvicset evett, btw - remekül prosperál az új rendszerem).