csak a szél

ma nincs történet.

köd, az van.

meg tegnap csak a szél volt. igazi filmfesztiválon, film előtti felvezetővel, a film végén tapsoló közönséggel. meg a boldog tudattal, hogy akkor én most tényleg mindent érteni fogok. (az már csak utóbb derült ki, hogy akár szöveg nélkül, csak a képek is simán megállták volna  helyüket. és ugyanakkorát ütöttek volna magukban is. ezt Giacomo állapította meg, akinek csak az angol fordítás volt, ami viszont szerintem nem tudta visszaadni a magyar szöveg karakter-bővítését. a főszereplő lányka tiszta Saci volt, lehet, hogy emiatt ébredtem fel az éjszaka közepén és próbáltam megfogalmazni a miértet. nehéz film volt. (bár a wombot egyáltalán nem volt képes túlszárnyalni.)

és akkor most itt a helye egy pont ilyen időjárási viszonyokra optimalizált szuperfahéjas, szupercukros, szuperromantikus, szuperkarácsonyváró hajtogatott szuperkalácsnak, mindenkinek, aki elhiszi, hogy a világ jó illatú, rózsaszín, szirupos és csodaszép. 

meg nekem, aki örül annak, hogy már régen elfogyott a kalács, mert a tegnap este után leginkább kenyeret és vizet utalnék ki magamnak,  arra a rövid időre, amíg meg nem öl a bűntudat, hogy én a világ felső 1%-hoz tartozom, merő véletlenségből.

cukkini lekvárban

bicikli, fodrász, tortasütés anyának, harcsapaprikás túrós csuszával, toldi, trafo, mu, world press, légli, lányok, stb., momotaro, kozmetikus, őszi sétafika családilag, rövid románc egy kis nikonnal. meg a túrós sütikék.

ez történt 7 nap alatt a jobb oldalon.

...

de miért szerepel Mundruczónál olyan sokat a barackbefőtt?

(amíg a képek nem érkeznek meg a kis nikontól, addig megint konzerv. most rapidlekvár cukkiniből indulás előtti fél órára.)

bronzmamut (is) fishing on Orfű

bronzmamut és kis családja + Pere meglátogatta a panoráma kempinget a hétvégén és végigettek mindent, csakis azért, mert a hőség lehetetlenné tette a tűzhely használatát az utóbbi időben, ami miatt a blog frissülési rátája nulla körülre redukálódott.

Skanzen, prósza, ilyesmi

ma skanzenlátogató napot tartottunk Anyával.

volt bennem némi aggodalom, hogy Anya hogy fogja bírni a trappolást a 30 fokban.

...4 órával később...

-Anya, nem megyünk még? (...) Jó, menjünk még be oda is (megnézni a 38. tarkedlisütőt és feltornyozott ágyat) (...) Anya, nekem már kicsit fáj a lábam. (...) Oké, nézzük meg, hogy nemezelnek. (...) Anya, menjünk már, kivagyok, mint a fos.

egyébiránt a Skanzen nagyon jó hely, ahol szinte csak nagyon kedves nénik és bácsik dolgoznak, akik szeretnek érdekes dolgokat mesélni a tárgyakról. a Skanzen iskolapéldája a múzeumpedagóia megvalósulásának (nyilván: ott az országos képzési központ - de ők azok, akik nem azért tanítják, mert nem tudják). szeretjük a Skanzent.

tészták a Skanzenben

és kaptunk egy receptet is a Skanzentől. (több tájegységben is voltak ilyen-olyan ételbemutatók.)

prószát* már évek óta sütök, amikor tesvírem mindenképpen sületlen édességet kíván: amikor még Rudolf Bea boldog független leányanya volt és befogadott engem, boldogtalan, de még függőt, csinált néha prószát, ami azért csak nyomokban emlékeztet az eredeti receptre. írom ezt felvérteződve az ultimate prósza receptúrával.

*a prósza somogyi szegényparaszti-étel, eredetileg aludttejből

Pere perece

egyszer majd főzök is megint valamit, de mivel megjött a nyár, és ki lehet ülni, Perével kiültünk. bár először álltunk és csodáltuk az ultragáz közönséget (ez csak az én véleményem), bólogattunk kicsit, és dünnyögtük nagy egységbe forrva, hogy Bori hajoljon bele a hajunkba. de nagyobb őrjöngésre nem vetemedtem - a sörömet mégse tehettem le. ugye.

aztán megvártuk, hogy kellően üres legyen a táncparkett, így kellően nagy tér álljon rendelkezésünkre, hogy már egyáltalán nem emlékszem milyen számokra fergeteges táncot imitáljunk.

by Pere

aztán hazamentünk.

de előtte meghagytunk 2 perecet, hogy le tudjam fényképezni a hangulatot. :D

sajtos-rozmaringos muffin dupladolgozásos vasárnap esetére

reggel kirángattam magam az ágyból hajnalok hajnalán, hogy legyen 4 órám lektorálni, mielőtt elhúzok a diliházba felvigyázni.

2 óra múlva már nem tudtam az egyébként se túl izgalmas morálfilozófiai elmélkedésre figyelni, olyan rohadt éhes voltam.

elmosogattam meg mostam egy adagot, hátha elmúlik.

nem múlt el. 

kénytelen voltam sütni vm reggelit.

már csak azért is, hogy legyen vm apropója feltenni kultúr címkével a tegnapi kalandozásainkról szóló képriportomat feat. szépséges tesvírem és a százéves házak, meg a KÜM és az ő fogadása.

jázminos zöld teán és vaníliás són füstölt kacsamell céklapürével és kölessel

papírtigris helyett, Frankenstein-terv előtt, 2 óra alatt összehajintott péntek délutáni ozsonna. (ápdét, már utána: nagyon szar volt. egy órás késéssel indított az előadás, ami aztán 3 órán át húzódott. az első óra határozottan szórakoztató volt, hála Rába Roland magánszámának (volt a Lánynak is egy emlékezetes 4 perce a tánccal a jutubra), de az egész azért összességében nagyon széteső és kínosan hosszú. amúgy a díszlet zseniális, a klisék a szokásos mundruczósak: kurvák, zene, kiszolgáltatottság. de a nehéz istennek lennivel ez most nem összevethető.)

túró inside

...avagy újabb agyonbonyolított palacsinta fogyókúrázóknak.

futás előtt bekevertem, 6.8 km és 8 perc hasazás után megsütöttem, és mire kész lett, már egyáltalán nem volt semmi kedvem palacsintát enni. 

de ez legalább másnap is fotózható.

jön ma Zsuka (borítóterv Viki) barátném a holnapi felolvasása miatt, majd megetetem vele. és azt mondom, hogy neki sütöttem. :)

ennél az exponálásnál még nem tudtam, hogy 16 mp múlva a háttérmappa elcsúszik, ráborítva a tejet a lisztre, ami rejtélyes módon rákerül a Balázs számláira is - de lemostam, nyugi 

mit NEM ettem meg az elfelejtett színház miatt?

avagy a fűszeres joghurtban pácolt csirkemell és a salsa esete vasárnap este.

az örökbefogadás majdnem pipa.

pihenésképp lementem futni, h értelmesen teljes az idő, amíg a hús pácolódik.

futás után összevagdaltam a salsát.

és nagyon örültem magamnak, h mennyire időben készültem el. Viki még sehol,  a vacsora meg tkp készen van.

aztán megjött. ki volt öltözve. de még mindig nem gyanakodtam. 6 előtt 9 perccel megkérdezte, h mikor is kell indulnunk.

"a színáááááz! baaaaaaaaaz!"

így történt, h 2 telefon (nem akar vk színházat?) és 3 perc anyázás után, 9 perc alatt összeraktam a színházi outfitet, és elrohantunk - mozgásunkat könnyed futásnak jellemezném, időnkénti sprintekkel, főleg nyitott BKV-járműajtók láttán - a Te furcsa katona c. Moldova-darabra. (rémületesen rossz volt, az 1. felvonás leginkább egy 80-as évekbeli kabaréra hasonlított, a 2. felvonás viszont belezuhant az öncélú monologizálás feneketlen kútjába, egy folyamatosan szöveget tévesztő főszereplővel. nagyon rossz volt.)

2 napja nem találom el a WB beállítást - le kell szokni a fehérről

Chili&Vanilia via El Hassan Róza (off)

van egy fontos szakácskönyvem.  

amikor nagyon nem tudtam, hogy mire lesz jó a szép zöld cucc a  cuyp marketről, a Chili&Vanilián volt rá recipe. mindig. 2006-ban. egy k távoli galaxisban.

ma este a fontos szakácskönyvbe írt nekem Mautner Zsófi kedveset. 

a nő is kedves. természetes. közvetlen. Viki szívét is megenyhítő.  és jól ad elő, a semmiről 45 percben. (az előadás apropója egy barokk csendélet és az ihletésére készült installáció volt, aminek egy-egy részlete lett kiemelve - articsóka, fokhagyma, salotta, kasszia, tonkabab - mán végre! annyi sok hájp után benne volt a kezemben 12 mp.re, szegfűszeg - ilyesmik. a kép festőjének kilétére 45 perc alatt nem derült fény - csak az, h flamand volt, mert ráfestette a képre a komlót is, ami luxuscikk a kézzel szedése okán a mai napig -, de nem művészettörténet-órára neveztünk be, ugye.)