Jamie sültcsirkés ázsiai levese

ezt a még ennél is szarabb napokra, hogy emlékeztessen, mindig van lejjebb.

reggel.

11.8 fok a nappaliban. nem romlott el a fűtés, csak ha hideg van kint, bent is az van. így működik a kőkastély egyrétegű ablakokkal. so simple, mondaná az ír.

dél.

ebéd kuszkusz. hidegen. mert mire beszívta a vizet, elhűlt. de már 15 fok.

esik a hó.

délután.

felöltözök télre és megpróbálok eljutni az edzőterembe.

a kapunál a hó a 40 km-es szembeszéllel leszállít a bicajról.

ekkor veszem észre, hogy BEROZSDÁSODOTT A LÁNCOM ---- nekem! az imádott Puchon! összeomlok. a telefon is az 1000 GB-os memóriakártyával, amit kedvesBalázs tett bele, mert SZERINTE az nekem jó lesz. SZERINTEM veszek 2 mély levegőt, hogy ne vágjam a kapuhoz izomból.

hó eláll, eljutok az edzőteremig.

nincs szabad futópad. valamiért a lépcsőzőgépek mindig szabadok. 222 emelet.

és még van egy 3 órás fotótanfolyam a mából.

pulyka teriyaki

volt egy korszakom, amikor úgy gondoltam, a szentendrei útról felkanyarodni az árpád hídra oké. biciklivel. aztán felmértem ezt-azt. hogy az autók nem látnak. ha látnak, nem szeretnek. és jobb tovább életben maradni, mint nagyonlaza biciklisfutár imidzsben felkerülni az ő-is-bicajos-volt emlékfalra az ősCM oldalon.

most hasonlatos élményeim vannak a fényképezéssel.

azt hiszem, lezárult a lelkes amatőrfényképész korszakom egy aláírt getty-szerződéssel a felismeréssel: kevés ez, éci, nagyon kevés.

azt veszem észre, hogy a 36. tutoriált olvasom végig, képes vagyok felirat nélkül végigülni az oktatóvideókat, ha nem megy valami (valami - hahaha; semmi, pontosabban) a k darktable-ben, elolvasom, hogy mi mi.

és az elégedtelnség fokozódik.

egyelőre visszatértem a kezdetekhez: mentés draftként, hozzáfűzéssel (l. a legutóbbi briós szerencsétlenkedésemet: "Roux receptje szar, ez jónak tűnik, ha majd újra lesz kedv és tojás.")  

marinált zöldségek mangós garnélanyárshoz

nem egy nagy felejthetetlenség ez alant, de a marinált zöldség zseniális, egyszerűen zseniális. 

viszont mindenképp előző este előkészítendő - nem Éciknek való ad hoc cucc.

avagy: hogy csináljunk egyetlen nap leforgása alatt ebéd helyett vacsorát.

egy szerelem története

...avagy csirke és enoki találkozása a rizspapíron

az van, hogy ma délután elkészültek az elmúlt időszak legjobb képei, és igazából hagynám is a fenébe az írogatást (mint az önmegvalósítás egyik formáját, 4 gyerekkel későbbre), mert a recept maga nem nagy cucc, tegnap hajintottam össze vacsorára, maradékból. 

a hangsúly az enokin* volt, ahhoz kellett valami körítést csinálnom.

(az enoki szerelem volt első látásra. annyira kopasz és csúnya és lehetetlen kinézetű, hogy muszáj volt beleszeretnem.) 

amit mindig is tudni szerettél volna a tápiókáról, de sose merted megkérdezni

például, hogy mi az isten az a tápióka (manióka, kasszava)?

a tápióka rendkívül hasznos táplálék, ha az ember semmi mást nem akar, mint hízni, de a kockacukor-szopogatást már unja. nincs benne se glutén, se fehérje, se vitamin. csak szénhidrát. és keményítő. ezért okosabb felhasználók sűrítésre használják, a pechesebbek liszt helyett, a hedonisták hízásra (544 kcal/cup - elkeserítő, és még a kókusztejet meg a cukrot hozzá se tettem). hogy tovább fokozzam az érdeklődést: íze és szaga sincs. viszont tartalmaz cianidot - nyilván bosszúból, hogy neki semmi nem jutott.

egyébként egy növény, amit a leveleitől a gyökeréig mindenestül felhasználnak; kezdetben csak Dél-Amerikában tették ezt, aztán a gaz hódítókon keresztül eljutott Afrikába és Indiába is. (a meleg az kell, Írország pl. nem rendelkezik kiterjedt cassava-erdőségekkel).

leggyakrabban gyöngy-formát ölt, és fehér, néha zöld,és 1-8 mm az átmérője. na!

...és még lehet belőle tápióka pudingot is csinálni. mangó coulis-val (/kuːˈliː/) --- avagy mi történik a mangóval, ha nekiengedem a botmixert, mialatt dagadnak a gyöngyök. 

újabb recipe elmélyült konyhatechnológiai ismeretek híján lévő kispajtásoknak.

jíííhááá!

Chili&Vanilia-sorozat: báhn mí

avagy ötfűszeres marha-disznaj pástétommal töltött szendvics egy nagyon durván jó édes-savanyú répasalátával for a farewell dinner.

annyira nem tettem tanúbizonyságot rendkívüli kreativitásról, amikor egyszerűen lefőztem M.Zs. majdnem legutóbbi recipéjét. szó se. de mindenki annyira egyedi akar lenni. hagyom, hogy kimazsolázzák nekem  a javát. a google mégiscsak sokkal gyorsabb, mint a manuál receptkeresés. ugye.

tehát. copycat. 

egyébként meg a répa majdnem felülmúlhatatlan, múlt péntek óta már csináltam még egy vödörrel. jövet-menet zabálom. just for  fun. (ez meg a másik örök szerelmem.)

és amúgy: a báhn mí hívószóra Vietnámban valószínűleg csak bagettet fognak adni (ha az ember hátán van egy zsák, és épp agyon van gyötörve a hálófülkés alvástól és a nagyon bezárt hostel redőnye előtt üldögél, valószínűleg olyan pofátlan áron, hogy azon még a félálomban levő jómódú nyugati - aka én - is hangosan felröhög)(bár minden kenyeret így hívnak), báhn mí, mint szendvics kizárólag bárhol máshol a világon van forgalomban (itt jegyezném meg, hogy vietnámi jelenésem anno totális kudarcba fulladt kulináris téren: Hanoiban odáig süllyedtem, hogy becsukott szemmel, de az éhhalál szélén, becsaptam egy olajos halat a kosárba. a bahn mí mellé. mert bár imádom az ázsiai konyhát, 3 hét után már nem kevésbé a francia befolyást is. de a fazékból kiálló disznaj ÉS csirke LÁBakat kevésbé. de tény: phó forever.)

tehát a báhn míban van valamiféle pástétom (disznó, marha, hal, tofu, tojás, kiskutya f..a, whatever), pickled (kb. savanyított) répa és/vagy retek, nyers uborka és koriander. én meg már olyan vagyok mint a gúgöl transzlétör.

csirke-ánizs-gyömbér-kókusz

újabb remekjó fűszer-konstelláció. citromfű és kaffírlime-levél nélkül. nahát. és jó! nahát!
történet nincs.

indonéz rákcurry bank holiday esetére

tegnap féltávon én vezettem.

kimerítő volt. 

még jó, hogy ma bank holiday.

ha véletlenül elég széles az út, 340 m-enként 2 sávos körforgalmat iktatnak be (amit én még ugye nem kezelek készségszinten). ha nincs körforgalom, az azért van, mert fél autó széles a 2 sáv. itt a szélek eltalálása volt a kihívás.

aztán néha beértünk egy-egy településre, ahol a bank holiday előestéjén mindenhol fesztivált tartottak, úton sétálgató, sörözgető, babakocsit tologató (mindezt az ÉN fél sávomban!) engem végső kétségbeesésbe taszajtó egyedek. a 2. olyan akcióm után, amit most nem részleteznék (de amihez foghatót még életemben nem csináltam, mert apa valószínűleg úgy vágott volna pofon, hogy kirepülök a kormány mögül - Balázs csak hálát adott az égieknek, hogy mégse az alufelnis BMW-t választotta), úgy gondoltam hogy elsőre elég volt ez.

variációk kókusztejre

...avagy tom kha gai (thai kókuszos-gyömbéres csirkeleves)

az milyen már, hogy az eper a sarki árusnál tegnapról mára virradóra 2xesére drágult?! ok is volt: vége a szezonnak. na! én meg azt hittem, most kezdődik. ez történt ma hajanli f6kor. nagyon durva kezdés volt.

azóta elkezdett zuhogni.

és most már alig birom nyitva tartani a szemem.

de ha ma tűz lett volna, minden ded túlélte volna. örülök. bár mától hivatalosan is megszűntem tűzvédelmi előadó lenni kedvenc munkahelyemen.

viszont itt volt a maradék kókusztej. rendkívül kreatívan kitaláltam, hogy legyen belőle tom kha gai.

kókuszos ropi (kuih spera) Olgának

tegnap éppen palléroztam gasztrofotói látásmódomat a flickren, amikor megláttam ennek a kuih sperának a képét. annyira nem kívántam az ázsiai ízvilágot, de vannak olyan napjaim is amikor de (pl. a következő 2 napban muszáj lesz, merthogy felbontottam egy doboz kókusztejet), így került a majd megcsinálom mappák egyikébe.

a mai napi remekbeszabott pedagógus napi ünnepély után, aminek a nagyon szerencsés szervezője lehettem és a 20 gyerek felvigyázója, amíg a kedvenc kollégák felzabáltak és/vagy hazapakoltak minden ehetőt, igazából nem volt kedvem főzni. amikor eszembe jutott, hogy holnap hajnali 5kor tűzriadó gyakorlatot tartok, egészen lenullázódott az energiaszintem.

szóval, Olga, ezt most csak a kedvedért.

a kuih spera maláj étel, ami egy olajban szép barnára sütött, töltött tésztabatyu, kókusszal, szárított rákkal (kihagytam, persze, mert annyira koncentráltam, hogy ki ne hagyjam) és mindenféle fűszerekkel.

goi cuon (vietnámi tavaszi tekercs)

a legközelebbi vacsoránál egytálétel lesz.

mert tavaszi tekercset gyártani, mégha nem is sütöm meg (mert a vietnámit nem szokták), mégha a nemvega verziót már délelőtt összeraktam, akkor is hosszadalmas.

Chili&Vanilia-sorozat: sokízű párolt hal w/ bok choy (is)

az Ázsia Centerben van egy zseniális zöldséges, a Culinarishoz képest (de még a Szép Kis Indiához képest is) töredékáron lehet beszerezni nála mindenféle ázsiai hozzávalót. ha épp jó kedve van a kiscsávónak, nagyon készségesen magyarázza el, hogy mi mire jó és hogy készíti el az anyukája.

ma tehát jó idő, kicsit másnap, mozgásigény, táskavásárlási kedv => ÁC. fél óra alatt kint voltam.

táska nem lett, vízispenót, bok choy, bambuszrügy, gőzgombóc-por (bocs) meg ilyesféle csupa hasznos dolog igen.

bok choy

mindenkinek, aki szereti:

ma este 18.43-kor az agyam elkezdte kilökni a gyermekvédelmi tartalmakat.

ő még nem tudja, amit én igen: az alapellátást ma mindenképp abszolválni kell - még ha a hatósági eljárásokból ebben a pillanatban egy értelmes mondatot se tudnék kinyökögni fővesztés terhe mellett se.

már nincs időm üresjáratokra, úgyhogy vm nagyon rapid táplálékot kellett összeraknom abból, ami volt itthon. szóval hagymát nem tettem bele.

és az evőpálcikás fényképezkedés volt a pihenés: tessék megpróbálni közgyűrűt forgatni, állványra nagyon figyelni, jobb kézzel hitelesen pálcikát fogni, szóját nem leejteni ÉS bal kézzel exponálni. ilyen a kikapcsolódás 3 nappal szakvizsga előtt. bár lehet, h a Pipét kellene lazítónak bevetni.

...avagy szójás tofusaláta főtt tojással