...és akkor megvettem életem 1. liter íróját

buttermilk.

ez nemcsak azért fontos, mert angolszász a nyelvterület, hanem mert gyönyörűen látszik, hogy miből jön az író.

vajból. köpülés utáni melléktermék, enyhén savanykás, kefír állagú, tej színű folyadék. és mivel Cork valaha vajnagyhatalom volt (amíg a hollandok ki nem találták a hűtést, mint tartósítást - addig a sóval tartósítottak: itt a magyarázat arra, hogy miért sós az összes ír vaj még ma is), és a vajat ma is gyártják rendületlenül, van melléktermék bőven. 

de ez pont nem számít semmit egy mai író esetében: a pasztőrözött/fölözött tejből lesz ő tejsav-baktérium, esetleg vaj hozzáadásával 12-14 óra alacsony hőfokon történő erjedés után. (na, mintha az Állatitermék-technológiák tantárgy jegyzetét másoltam volna ide.)

ezt a rendkívül hangulatos, ámde informatív kis bevezetőt pediglen életem egyik legjobb palacsintarecipe felvezetésének szántam.
for dummies.
meg nekem.

meg mindenkinek, aki szereti.

hegymenet

...avagy újabb palacsinta túróval

a BKV alkalmazottai tényleg suttyók. mi viszont kemények vagyunk és felmegyünk az Istenhegy tetejére fogaskerekű nélkül is. (kerékpárszállítás van. 2 kocsinkét 8 db. ez a mennyiség hétfő délután 3kor 2 perc alatt gyűlt össze. aki gyors volt, ment, a többi várt a következő járatra. ami újabb 2 perc alatt lett tele, ekkor már kicsit többen voltunk a peronon. a kerékpárt nem szállító vagonban 3-an, azaz hárman ültek. de ama megszentelt helyre kerék nem gurulhatott. még 320as vonaljeggyel sem. kicsit ordibáltam a peronon álló 6 ellenőrrel. aztán visszamentem a jegyárusító bódéhoz és visszaváltottam a jegyeinket készpénzre. a vérnyomásom azért kicsit magasabb volt az átlagosnál, de ezt betudtam annak, hogy amúgy meg alacsony.)

és az Istenhegy legtetején egész délután fotózhattam egy igazi cukrászda igazi süteményeit. 

megállapítás: itthon sajátot fotózgatni, egy fajtát, lelkesedésből, egészen más, mint 2.5 órán át folyamatosan tortaszletekről és egyéb cukrászipari termékekről képeket csinálni, nulla kreativitással. 

túró inside

...avagy újabb agyonbonyolított palacsinta fogyókúrázóknak.

futás előtt bekevertem, 6.8 km és 8 perc hasazás után megsütöttem, és mire kész lett, már egyáltalán nem volt semmi kedvem palacsintát enni. 

de ez legalább másnap is fotózható.

jön ma Zsuka (borítóterv Viki) barátném a holnapi felolvasása miatt, majd megetetem vele. és azt mondom, hogy neki sütöttem. :)

ennél az exponálásnál még nem tudtam, hogy 16 mp múlva a háttérmappa elcsúszik, ráborítva a tejet a lisztre, ami rejtélyes módon rákerül a Balázs számláira is - de lemostam, nyugi 

palacsinta reloaded - bazsalikommal és körtével

vannak olyan verőfényes vasárnapok, amiket isten is palacsintasütésre teremtett. de a verőfény megkívánja az agyonbonyolított palacsintatésztát. amihez minimum 2 boltba be kell menni, hogy legyen pl. túró meg körte. meg még ez-az a holnapi nagyszabású estélyre, ahova érkezik majd Rajongó Úr és Főkritikus Úr meg Dóra, aki csak simán kedves. hogy agyon azért mégse stresszeljem magam.

és igen nagy örömmel konstatálom, hogy 18.49-kor még nagy jóindulattal ugyan (meg 200as ISOval), de vannak fotogén fények odaki az erkélyen.

palacsinta (tojás nélkül, de legalább ánizzsal)

gondoltam, megérdemlek egy adag palacsinát, ha már vasárnap dolgoznom kellett.

egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogy mily jó, hogy vettem tejet 2 napja.

úgyhogy már csak a tojás hiányzott a palacsintáimhoz.

meg a CO2-patron a szódagépből, de az már olyan régen hiányzik, hogy teljesen hozzászoktam a hiányához.

tehát: hazaér, tejet előszed a bambusz mögül, továbbolvassa a hozzávalólistát, hűtőt kinyit (tojás-ügyben), összeomlik és zokogva borul a laptopjára.

de nincs lehetetlen, ugye.

ezért egyetlen könnyed mozdulattal kihagytam a tojást a palacsintámból.

működik.