a pala

az írek kedves emberek.

különösen szeretik a kedves magyar Éciket, akik az adott pillanatban valami miatt éppen nagyon szerencsétlennek tűnnek.

olyankor adnak Écinknek egy fél háztetőnyi paladarabot, hogy tudjon min fényképezgetni, aggódnak 8 percet azon, hogy nehéz lesz ezt hazatolni a biciklin, de csak útjára engedik, hogy 10 perc múlva egy másik úr ne bírja tovább nézni szegény Écink szerencsétlenkedését a fél háztetővel a bicikli vázán és különösebb magyarázat nélkül úgy pozicionálja a fél háztetőt a vázon, hogy az addigra már eléggé kiállt karú Écink komolyan elgondolkodjon, hogy eztán minden nap haza kéne tolnia egy fél háztetőt, csak úgy sport jelleggel.

a csudálatos palán legelőször egy csudálatos piláf  fotózkodott. 

nem is értem, hogy nem futottam még sehol bele: a legjobb dolog, ami a rizzsel történhet.

supported by Boudoir

shakshuka

a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.

eredmény:

25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.

amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt - rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.

újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).

(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)
és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)

*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal - tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.

rózsavizes kardamomos keksz

ez a keksz ékes bizonyítéka annak, hogy nem kéne mindennel rögtön szerelembe esnem, amiben kardamom van és/vagy tartalmaz valami nem evidens egyéb komponenst is (rózsavizet). majd legközelebb.

  

marokkói csirke-egytál

itt most megemlékezhetnék a marokkói konyha csudálatos mibenlétéről, a szukokról, a mentateáról, a ras-el-hanoutról, a Djemaa el Fnaról - de nem.

amúgymeg: Marokkóban enni az egyik legkiválóbb dolog, amit ki tudok találni.

shawarma, a gyros arabul

erre a blogra már jó rég ráleltem flickr-es kalandozásaim közepette: zseniális képei vannak a csajnak. benne van a top3-as listámban.

 

már megcsináltam egyszer Vikinek, de akkor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag darált húst használtam és a fűszerezés is elcsúszott valahol (tán ott, hogy a darált húst nem nagyon pácolják...). de tegnap megcsináltam az ultimate verzsönt: osztatlan siker. (az egyetlen külsős kostóló azt mondta, hogy oké, majd betömte a 2. tekercset is. ez ugyebár 100%-os tetszési index.)

Chili&Vanília-sorozat: bisteeya

avagy marokkói mandulás-csirkés réteskorong

ez valami elképesztően iszonyatosan k jó lett. komolyan. a felénél csak azért hagytam abba a betömését, mert hogy néz már ki betolni egy egész réteskorongot, mégha annak csak 18 cm az átmérője. (fontos paraméter! kevés a töltelék, egy ilyen átmérőjű formát viszont pont megtölt.) 

Ch&V szerint ez 8-10 adag. aha. szerintem 2. és akkor még lehet, hogy marad egy szelet fél órával későbbre.

a cukros-fahéjas mandularétegnél kicsit elbizonytalanodtam, de a Mautner-univerzumban keringő receptek még soha nem okoztak csalódást, úgyhogy végigcsináltam.

amit viszont Online Balázsnak közben is sűrűn megjegyeztem, ez nem a hamar is, meg jó is kategória versenyzője. sőt a for dummies mezőnyben sem indítanám. és nem feltétlenül adnám olyan embereknek, akik először esznek nálam. sőt, nem adnám nekik.

mindenki másnak igen. reggel, délben, este.