tészta kézzel ---

azt gondoltam, hogy amíg csöpög szegényBalázsba az infúzió, addig én a rendkívül kényelmes hokedlin mellette üldögélve elolvasok mindent, amit a könyvfesztiválon összevásároltam. na. most már tudom, hogy egy kórteremben mindig történik valami sokkal izgalmasabb dolog egy hvg-különszámnál. meg azt is, hogy az egész napos hokedlin üldögélés (jó, voltam kint egyszer kávézni) képes úgy leszívni, mintha egy napot végigkapáltam volna. úgyhogy esténként, mielőtt beájultam az ágyba, 3 teljes percet a délmagyar gasztrorovatának a lapozgatására fordítottam, amit Balázs nagyszülei raknak el nekem mindig, ezzel támogatva az unokájuk táplálását. 

az egyikben találtam egy strozzapreti-receptet - azóta tésztát akarok csinálni. a két kicsi kezemmel. 

bár a feltét most tökéletesen mindegy volt, azért a fokhagymakrémes csirke és a brokkoli meglehetőst jó döntés volt. 

ricottás empanada

a kisautó kuplungja egy hete azt mondta, hogy heló. a bácsi a szervízben még ennél is tudott jobbat: 380. lesz az ára (a kisautó 400 volt, azóta már 2x ennyit kellett rákölteni, de legalább megadta azt az élményt, hogy ebben az országban még az otthoni nyomorult fizetésemből is kápéért tudok autót venni a házastársamnak. ha épp olyan kedvem van. mondjuk nem volt, mert hát mire való az ő mastercardja, ugye.)

az autómentes hétvégén Balázs szolidarított az autóval és lebetegedett, amely esetekben nagyon színpadiasan képes többször is elhalálozni/nap.

én néha benéztem rá, főztem neki 3 teát, 1 ebédet, továbbá sütöttem 1 uzsonnát meg 1 desszertet. nagyon édes voltam, azt kell mondanom. 

ez volt az ozsonna-rész.

a no saltyn találtam, mert ha nekiugrom, kimondottan jó dolgokat is fel tudok fedezni náluk 3 máfin meg 4 borsófőzelék közé berejtve.

comfort food 2. - sajtos tészta deluxe

itt mac&cheese-nek hívják, cseppet más a készítési metódus, mint a menzás sajtos tésztánál, de a lényegen nem változtat: sajtos tészta ez is, csak angolszászul.

és állatjó. 

és gyorsan megvan.

és még comfort is. ráadásul.

borravaló*

én már nem tudom, hogy leltem itt is* rá kántorbandira, de nagyon nem szomorodtam el miatta. Balázs lehet, hogy kicsit igen, miután tegnap megvetettem vele 2 üveggel is a külföldi sauvignon blanc-okból való okosodásom után. (mert otthon szűklátókörűen környezettudatosan csakis a világhírű magyart isszuk, azon belül Rezső bájét kiemelten - aki nem világhírű ugyan, de zseniálisan jó; aztán itt hipergyors felfedezést tettem az 1. estémen: ezek nem ismerik a magyar bort! -- nahát! van viszont egy csomó spanyol, ausztrál, új-zélandi meg francia. amikről én a világon semmit nem tudok. így lettek jobbára címkedizájn alapján kiválasztva az elmúlt hónapok borai - egyre kisebb számban, mert szarabbnál szarabbakat sikerült kiválasztanom. (...) aztán tegnap egy oyster bay megtörte a sort, meg minket is kissé a végére. így esett, hogy az ebéd, a citromos-cukkinis spagetti reggel lett összehajintva 16 perc alatt és azóta is élénken foglalkoztat az a probléma, hogy ha így is lehet, akkor mit pöcsölök más napokon órákat.

citromos spagetti tonhallal és brokkolival

egyáltalán nem tudom, hogy a tunat mi okból fordítottam magamban szardíniának, de mindenesetre úgy menetem be  a boltba, hogy kerül, amibe kerül, szardíniát veszek.

vagyis a cím nem igaz, de az angol neve annyira szép, hogy nincs szívem megváltoztatni.

egyébként 15 perces vacsora. (fotózással együtt 2 és fél óra. a mosogatás a tegnapelőttivel együtt plusz 20 perc. - hogyan csináljunk egészestés programot a 8 perces tésztafőzésből? címmel fogom megjelentetni a memoárjaimat, ami valószínűleg egy mosogatás hosszú-hosszú leírása lesz. kérlek szépen, istenkém, csak 50 cm-vel nyújtsd meg reggelre a konyhát, én meg elrohanok egy mosogatógépért, és a bicikli vázán hazatolom. ha megnyújtod.)

kincsek a Lidlből-sorozat: capunti

itt ez a sok jó szakácskönyv. oly jó őket lapozgatni és elképzelni, hogy akár már 6 óra múlva ehetnék is.

de mire befejezem az álmodozást, általában már olyan éhes vagyok, hogy muszáj előszednem  a nem csúcsgasztronómia-stahlokat és csinálni valami ennivalót. gyorsan. mert az éhség nagy úr.

így lett tegnap vacsorára capunti fetával, kaprival és olajbogyóval. a capunti jól kinéző durum, semmi egyéb. de ennyi éppen elég is volt a feta alá.

Erdély és Itália fúzióba lép: tárkonyos pulykaragu laskagombával

vagy az olaszok is használják a tárkonyt? mert akkor nincs itt semmi fúzió, kérem, oszoljanak.

főzéshez warpaint szólt, ayurvedikus teát ittam, amitől nyugodt, bölcs, megfontolt, szeretetteljes meg mittudoménmégmilyen lettem. Ákos meg Kossuth-díjat kapott.
mozgalmas este volt.