tökmag, aszalt szilva - punks dead

ráfeküdtem az őszre őszit hullámra.

sütöttem kenyeret.

a paszternák leves mellé.

szerintem Balázs lassan képes lesz nagyobb készpénzösszeget áldozni egy csirkepaprikásra.

ortodox leveske őszidőre

ha igazi punk lennék, most, hogy egyértelműen őszül az idő, valami ződsalátáról írogatnék.

ha viszont azt akarom, hogy eztettem még híresebb legyen, mint most, kénytelen vagyok trendelni és őszi leveseket főzni. (a valós háttérben egy fél kiló, már az öregedés kezdeti jeleit mutató paszternák* állt).

*újabb kedvenc. valószínűleg beszűkültségemnek köszönhető, hogy 34 évet leéltem nélküle, mert nyilván otthon is halomban áll mindenhol ősszel a paszternák. kálcium, élelmi-rost tartalom: dicséretes. krumplihelyettesítő-képesség: dicséretes - nem mintha nagy krumplizabáló lennék. csináltam már belőle fele-fele arányú krumpli-paszternák pürét: dicséretes. körtével crumble-t: nem teszem többet. elvileg használják süteményekbe is, más gyümölccsel, almával, körtével kombinálva, édeskés íze okán, nekem úgy annyira nem lett szívem csücske. itt és itt van egy jó kis írás róla, a változatosság kedvéért magyarul.)

Chili&Vanilia + Menedék Egyesület = brazil sajtos zsömle

-  Éci, nem főznél nekem kelkáposzta-főzeléket?

próbálkozom, tényleg. Balázs olyan hálásan tud nézni, ha időnként rábólintok az efféle kérésekre. de hát ez...!
anya a lelkemre kötötte a rántást. de én nem rántok, nincs az az isten. sűrítek. saját magával, ahogy Bíró Lajos óta minden kiművelt emberfő teszi. aztán amikor látom, hogy, á, ez még levesnek is rohadt híg, teszek bele egy kis arrow-port*. aztán többet, mert olvasom közben az okosságot: 1 tk 1 cupnyi folyadékot sűrít be. a végén már a fél dobozt.
de a lötty lötty maradt.
rántásról ennél a pontnál már csakazértse lehetett szó. gondoltam, jó ötlet lesz beletenni fél kiló krumplit püréként, meg kiszedni a lé 3/4-ét. mindezek után most olyan híg főzelék kinézete van.
de legalább a szaga kelkáposzta.

recept nem lesz. minek? rajtam kívül mindenki tud kelkáposztafőzeléket csinálni.

...mindeközben sült a mellétét. a brazil sajtos zsömlék. amik miatt külön vettem tápiókalisztet. és amik miatt a mai délutánon immár másodjára voltam kénytelen kardomba dőlni és forogni rajta.

*mivel ez a bejegyzés nem erről szól, olvassátok el itt csak röviden: sűrítőanyag, jó alternatívája a kukoricakeményítőnek, ráadásul nincs mellékíze sem. 1 tk por hideg vízben feloldva 1 cup folyadék sűrítésére elég (2 tk arrow-gyökér = 3 tk kukoricakeményítő). az indiánok gyógyításra használták a gyökérből készült port: a mérgezett nyilak okozta bőrfolytonossági hiány megszüntetésére.

meleg quinoasaláta

tegnap vacsorára, aztán ma ebédre is végül. 

csak képet akartam róla, mert újabb kedvenc ződre leltem a vízitormában, de mivel sikerült olyan állagot elérnem az ebédre szánt gnocchinál, amit nem tudnék szalonképesen definiálni, ez lett az ebédem. ami csak annak fényében gáz, hogy édesburgonya-gnocchira készültem vegyesgomba-raguval, nem egy laza salátázásra.

marinált zöldségek mangós garnélanyárshoz

nem egy nagy felejthetetlenség ez alant, de a marinált zöldség zseniális, egyszerűen zseniális. 

viszont mindenképp előző este előkészítendő - nem Éciknek való ad hoc cucc.

avagy: hogy csináljunk egyetlen nap leforgása alatt ebéd helyett vacsorát.

nem parenyica

az egyébként már haladógurman-szinten levő házastársam ma reggel annyit bírt mondani a mozarellakrémemre, hogy: "hát, ez nem egy parenyica...". (gondolom, itt az egyszerűségére próbált utalni.)

mélyen elgondolkoztam, hogy megérdemli-e egyáltalán a citrommal és kakukkfűvel sült tengeri sügért*, ami a mozarellakrémhez járt vala. megkegyelmeztem végül, saját jól felfogott érdekemben: ha éhen hal, nem fog több mozarellát venni nekem. ami - most már ezt is tudom - nem parenyica, de azért jó az. krémként. bazsalikomos paradicsompürével. a hal mellé.

*!!a tengeri sügér (Dicentrarchus labrax - european seebass) kihalás szélén áll a túlhalászat miatt - csak a tenyésztett változat fogyasztása megengedhető!!
mandulasarok és a tarkabárka oldalán is van 1-1 másért hasznos hallista.

hipergyors rizsebéd

kissé demotiválttá váltam blogírásilag - a fényképek még oké, meg is pimpelem őket, de aztán írni is róluk? ónemá.

egyébiránt tegnap csináltam egy helyre kis heti menüt (ááááá!) (de tényleg nagyon csecse: bevásárlólista, itt szín, ott szín, forrásmegjelölés, megminden)- agyon frusztrált már mostanában ez a mit főzzek kérdés. amikor már muszáj főzni, az sokat levesz a főzés mint tevékenység bájából. még 2 hét és átállok a rántott leves - krumplis tészta vonalra.

tehát az új MENÜ 1. programpontja volt a currys rizssaláta papayában. de mivel 1) eztettemet annyira nem olvasgatják sokan, 2) annyira nem is volt emlékezetes, mint amennyire menőnek hangzik, skippelem a receptet.

viszont maradt rizs. meg párolt borsó-répa-zöldbab. és miután ez egy receptgyűjtés magamnak, most idevezetem a nagyszabású ebédemet (Balázs szendvicset evett, btw - remekül prosperál az új rendszerem).

levendulás shortbread

nem. 

shortcake.* (bread: növényi zsír, cake: vaj + sütőpor)

Vikike küldte át nekem ezt. nem tudom, mi vezette őt el arrafele, mert pont annyira tükrözi az ő személyiségét az oldal, mint az enyémet - ettől függetlenül, van, hogy az ember kifordul magából, romantikusos lesz, csipkekesztyűt húz, ridikült hord és Szécsi Pált hallgat a levendulás keksz mellé, forró csokival.

nem.

kávét iszik, tojik a kekszre, mert épp telezabálta magát fajitával, befordította a fotőjt az ablakba, mert mögötte atomtámadás utáni állpotok uralkodnak, miközben a Neston ordít.

*tradicionális skót édesség a 12. századtól, de a recept pontosítása csak a 16. században zajlott le: ekkoriban ez egy bazi drága keksz volt, amit különleges alkalmakra tartogattak, úgymint karácsony és esküvő (a skótoktól Anglia, Írország, Dánia és Svédország is elszerette shortbreadet, gondoljunk csak a híres dán kekszre, vagy a híres svédre; de mondjuk itt az én kekszem is, ami legalábbis elindult a hírnév felé).

a varázsarány 1 : 2 : 3 - cukor : vaj : liszt. 

3 formában készítik: tortaként szeletelve, körlapként, vagy hasábokban, és gyakran van megszurkálva a teteje villával (dekoráció, a gyengébbek kedvéért).

egy szerelem története

...avagy csirke és enoki találkozása a rizspapíron

az van, hogy ma délután elkészültek az elmúlt időszak legjobb képei, és igazából hagynám is a fenébe az írogatást (mint az önmegvalósítás egyik formáját, 4 gyerekkel későbbre), mert a recept maga nem nagy cucc, tegnap hajintottam össze vacsorára, maradékból. 

a hangsúly az enokin* volt, ahhoz kellett valami körítést csinálnom.

(az enoki szerelem volt első látásra. annyira kopasz és csúnya és lehetetlen kinézetű, hogy muszáj volt beleszeretnem.) 

tejespite, bezombultvasárnapdélután

in medias res.

 

a teán füstölt lazac élete a krumplin túl

a mai mese a quinoáról fog szólni.

egyszer volt, hol nem volt, élt egy fa a messzi Dél-Ámerikában, amin kicsi, fekete, fehér, igen, nem piros golyók nőttek, némi szappannal bevonva,  méretükhöz képest jelentős vitamin- (B2, B6, B9) és ásványianyag-tartalommal (vas, magnézium, foszfor, réz, mangán). továbbá minden egyéb gabonafélénél több fehérjét tartalmaztak (ami nem túl nagy kihívás számukra, lévén nem is gabonafélék voltak ők...) 

és még: gluténmentesek is voltak, de ez akkoriban még nem volt olyan trendi, mint ma.

aztán jöttek a gaz hódítók, hajóra rakták a golyókat és elhozták Európába. itt aztán gyorsan megnyitottak pár bioboltot és azóta is ezekben árulják aranyáron ezt a növénykét.

mindezek dacára a quinoa finom és pikk-pakk megvan.

1/2 cup főtt quinoa 111 kalória. (én egész nap elműködtem egy teljes cuppal tegnapelőtt. nem önszántamból, persze, de Balázs elvitte az összes füstölt lazacocskát, amit járt volna hozzá. miután mégiscsak ő keresi a pénzet, amit én a kínai meg arab boltokba hordok, kénytelen voltam számat befogni és magában quinoát enni.)

vallási meggyőződés szerint áztassuk elő, vagy ne (5-10 percet).

ami tény: a magokat saponin vonja be, eredetileg - ettől kellemesen habzana a szánk legott, a csomagoláskor elő-leáztatják ezt az anyagot - de mindenki tegyen belátása szerint. az öblítés mindenképp javasolt.

az (nem)áztatás után 1 rész quinoát 2 rész vízben tegyünk fel a tűzhelyre, és hagyjuk kb. 15 percet nem túl erős forrásban lefedve főni. akkor van kész, amikor teljesen magába szívta a vizet, és a magok kipukkantak és a csíra körbetekeredik rajtuk. mondjuk azt: nem nagyon lehet elvéteni, mikor van készen.

3x-osára dagad.

ha jót akarunk magunknak, fővés előtt 6-8 percig pirítjuk a magokat (amíg aranybarnák lesznek) és alaplében (oké, leveskocka) főzzük meg.

ez így köret.

további receptek felkutatása még folyamatban.

(...)

... és Éci királykisasszony megdöntötte a kuszkusz egyeduralmát a konyhában, és igazságos uralkodása alatt teret adott minden kisebb-nagyobb golyó, kocka, hasáb és amorf tápláléknak a kibontakozásra. 

a továbbiakban pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

lazacs!

tegnap, popcake-ék után, átzúgott egy újabb cunami eztettemen: a budoáron közre lett téve pár fotográfia, ráadásul olyanok, amiket én azért nem publikáltam volna (nem mintha bármelyiket igen), ami elvezetett egy olyan számhoz a napi megtekintés menüben, hogy azt hittem, meghekkelték eztettemet - nyilván híressége okán (másra nem tudtam gondolni). 

tehát: a nagy örülésre reggel lazacot sütöttem (mert ma lejárt a szavatossága). grapefruitos édesköménnyel. 

ismétlem: reggel. 

újabb 20 perces villantás az eztettem-műhelyből, avagy hogy tudok én állandóan így elkésni?

marokkói csirke-egytál

itt most megemlékezhetnék a marokkói konyha csudálatos mibenlétéről, a szukokról, a mentateáról, a ras-el-hanoutról, a Djemaa el Fnaról - de nem.

amúgymeg: Marokkóban enni az egyik legkiválóbb dolog, amit ki tudok találni.

popcake-cunami

gondoltam, trend előtt gyors összehajintok egy pop cake-et.

(jó, nem magamtól gondoltam ki ekkora hülyeséget. Balázs kért, hogy legyen süti a dolgozóba a születésnapjára. mondjuk pl. máfin. én meg mondtam, hogy mondjuk pl. máfint pont nem fogok sütni. mert azokat a csoffadt kis izéket, amikre képes vagyok, csakis az én tesvírem tudja értékelni.)

aztán tettem néhány szignifikáns felfedezést.

1. a pop cake nem tipikus gyors süti.

2. illetőleg a trend előttiségről már lecsúsztam, és csak kulloghatok lilafüge és csakapuffin árnyékában. nyilván ők is merítettek a cuppcake-lányok munkálkodásából (akik számomra nagyon nem mellesleg jó képeket is tudnak csinálni) - ők nagyon ráfeküdtek erre a vonalra. tőlük az inspiráció is.

de eszembe se jutott magyar oldalakon keresgélni recept után. utólag látom: tele magyar pop cake-kel a gasztrouniverzum.

kb. 4 mp aktív google-használat után meg is lett a popcake-világ nagyasszonya szemléletes kis videóval a know-how-ról. a többi meg a következő 3 percben alakult citromos pop cake-ké étcsoki borítással.

35

már nem tudom, mivel magyaráztam meg magamnak, hogy a rózsaszín golyók igazán szexik lesznek egy meglett egy közép 30as egy majdnem tökéletes faszi majdnem tökéletes tortájának a tetején. de elhittem.

tehát:
    narancsos-céklás-fehércsokis alaptészta (mandulasaroktól)
    mascarpone-ricotta töltés
+   fondant (elkészítés pl kétcicánál vagy itt, de leginkább a teszkóból készen)
----------------------------------------------------------------------------
    torta