cékla vol.1 - gnocchi

gnocchit gyártani kétesélyes.
vagy ehető lesz, vagy nem. az utóbbi csoportba tartozók készítését profeszionális szinten nyomom, úgyhogy a krumplisoknak már neki se kezdek, pedig már fejből megy a krumplik ABC-s osztályozása.
úgyhogy ez ricottás. a parmezánt se cseréltem le cheddarra - mindent elkövettem, hogy megcsinálhassam a fényképeket gnocchiékról.
de az őrületes koncentráció (meg a fél órás nudligyártás) kiszívták az alkotói vénámat: csináltam pár képet, amiről végig éreztem, hogy nem az igaziak, de kívül rekesztettem az aggódást az agyamon és dekorvillával dekortányérról betömtem az összes gondosan formázott fotópéldányt. mire végeztem, egyrészt rosszul lettem a vajtól, másrészt beszkenelődtek a darktable-be a file-ok. és igen. a várakozásnak megfelelően szarok lettek.

maradt vagy 10 nudli, ami se szép nem volt, se gondosan formázott. aztán mégis ők kerülnek bemutatásra. jobb híján.

az élet kemény és igazságtalan.

kincsek a Lidlből-sorozat: capunti

itt ez a sok jó szakácskönyv. oly jó őket lapozgatni és elképzelni, hogy akár már 6 óra múlva ehetnék is.

de mire befejezem az álmodozást, általában már olyan éhes vagyok, hogy muszáj előszednem  a nem csúcsgasztronómia-stahlokat és csinálni valami ennivalót. gyorsan. mert az éhség nagy úr.

így lett tegnap vacsorára capunti fetával, kaprival és olajbogyóval. a capunti jól kinéző durum, semmi egyéb. de ennyi éppen elég is volt a feta alá.