azt gondoltam, hogy amíg csöpög szegényBalázsba az infúzió, addig én a rendkívül kényelmes hokedlin mellette üldögélve elolvasok mindent, amit a könyvfesztiválon összevásároltam. na. most már tudom, hogy egy kórteremben mindig történik valami sokkal izgalmasabb dolog egy hvg-különszámnál. meg azt is, hogy az egész napos hokedlin üldögélés (jó, voltam kint egyszer kávézni) képes úgy leszívni, mintha egy napot végigkapáltam volna. úgyhogy esténként, mielőtt beájultam az ágyba, 3 teljes percet a délmagyar gasztrorovatának a lapozgatására fordítottam, amit Balázs nagyszülei raknak el nekem mindig, ezzel támogatva az unokájuk táplálását.
az egyikben találtam egy strozzapreti-receptet - azóta tésztát akarok csinálni. a két kicsi kezemmel.
bár a feltét most tökéletesen mindegy volt, azért a fokhagymakrémes csirke és a brokkoli meglehetőst jó döntés volt.
Print