a pala

az írek kedves emberek.

különösen szeretik a kedves magyar Éciket, akik az adott pillanatban valami miatt éppen nagyon szerencsétlennek tűnnek.

olyankor adnak Écinknek egy fél háztetőnyi paladarabot, hogy tudjon min fényképezgetni, aggódnak 8 percet azon, hogy nehéz lesz ezt hazatolni a biciklin, de csak útjára engedik, hogy 10 perc múlva egy másik úr ne bírja tovább nézni szegény Écink szerencsétlenkedését a fél háztetővel a bicikli vázán és különösebb magyarázat nélkül úgy pozicionálja a fél háztetőt a vázon, hogy az addigra már eléggé kiállt karú Écink komolyan elgondolkodjon, hogy eztán minden nap haza kéne tolnia egy fél háztetőt, csak úgy sport jelleggel.

a csudálatos palán legelőször egy csudálatos piláf  fotózkodott. 

nem is értem, hogy nem futottam még sehol bele: a legjobb dolog, ami a rizzsel történhet.

supported by Boudoir

cékla vol. 2 - curry

beiratkoztam egy fotókurzusra.

az egyetemen, hogy ne aprózzam el nagyon.

ma délután már olyan k ideges voltam a ténytől, hogy este 7re mennem kell, mintha valami konkrét vizsga előtt állnék.

elrángattam Balázst magammal, sőt, be is ültettem magam mellé, mint szótárt, just in case. aztán fél óra múlva otthagyott a szemét, egy telefon miatt. 

percek kellettek, hogy legyűrjem magamban a pánikot.

aztán már csak egy rész volt, amikor talán leheletnyit idiótábbnak tűnhettem a valóságnál: az igen jól kinéző tanársegéd fiú kedvesen érdeklődött, hogy hol tudja állítani a gépemen az ájeszéjt. a mit, kedveském? az ájeszéjt. nézd, drága barátom, a leghalványabb fingom sincs.

a tanárbácsi hátulról, próbáld Av-ben.

és nyomta. az ISO-t. az ájeszout, kis akcentussal. 

(amúgy mindenki kitobival tolta, kivéve a kedves lányt a 7D-vel, meg egy másikat 5D-vel, aki nem volt kedves, de lehet, hogy csak azért, mert ráfagyott az arcomra az azonnal add ide, teee! kifejezés.) 

és ennek megint nincs semmi köze Nigel Slaterhez meg az ő zseniális curryjéhez cékla raitával. 

mert még mindig cékla. (bocs, Olivér.)

shakshuka

a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.

eredmény:

25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.

amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt - rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.

újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).

(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)
és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)

*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal - tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.

elmélkedések egy tepsi majdnemjó zöldséges izé mellett

volt  idő, amikor megtaláltam a számomra értelmes funkcióját a népszerű közösségi oldalnak: lett egy új RSSem meg egy másik delicious-öm, azokra a tartalmakra szűrve, amik tényleg érdekelnek.
aztán lett eztettem, az ő kis saját oldalával, egy ideig ész nélküli, aztán törölt az ő kis kedvenceivel, akik közt vannak olyanok, akik az én perszonálkedvenceim is, de a többség azért nem. eldőlt: az eztettem-világot tudatosan szétválasztom a sajátomtól.
az eztettem híreire is rendszeresen ránéztem, képben voltam, de tény, nem nyomogattam kényszeresen a lájkokat és nem írkáltam hűhákat, ha nem volt miért. aztán kezdtek eltűnni a hírek (nyilván kell a pénz fészbukéknak, bár most tépik fel az árfolyamot rendesen), volt, hogy már egész nap csak egyet láttam. kis nyomozást követően világosság gyúlt elmémben: ja, ha én lájkolok, akkor beállíthatom, hogy kinek jelenjenek meg a hírei az én híreim közt - az eztettem, mint oldal esetében ez az opció nincs. és mivel az én privát világom továbbra sem lesz egyenlő az eztettem univerzummal, le fogok maradni mindenféle fasza kis nyereményjátékról és a 758. karácsonyi kekszről. hahaha. (nyertem múltkor vm kötényt, egy hónapja nem jött meg, ráadásul a nyeremény közvetítője olyan hangot ütött meg érdeklődésemre a válaszában, hogy arra a szintre nem tudtam lesüllyedni...)
this is the end of a beautiful friendship.

marokkói csirke-egytál

itt most megemlékezhetnék a marokkói konyha csudálatos mibenlétéről, a szukokról, a mentateáról, a ras-el-hanoutról, a Djemaa el Fnaról - de nem.

amúgymeg: Marokkóban enni az egyik legkiválóbb dolog, amit ki tudok találni.

Chili&Vanília-sorozat: bisteeya

avagy marokkói mandulás-csirkés réteskorong

ez valami elképesztően iszonyatosan k jó lett. komolyan. a felénél csak azért hagytam abba a betömését, mert hogy néz már ki betolni egy egész réteskorongot, mégha annak csak 18 cm az átmérője. (fontos paraméter! kevés a töltelék, egy ilyen átmérőjű formát viszont pont megtölt.) 

Ch&V szerint ez 8-10 adag. aha. szerintem 2. és akkor még lehet, hogy marad egy szelet fél órával későbbre.

a cukros-fahéjas mandularétegnél kicsit elbizonytalanodtam, de a Mautner-univerzumban keringő receptek még soha nem okoztak csalódást, úgyhogy végigcsináltam.

amit viszont Online Balázsnak közben is sűrűn megjegyeztem, ez nem a hamar is, meg jó is kategória versenyzője. sőt a for dummies mezőnyben sem indítanám. és nem feltétlenül adnám olyan embereknek, akik először esznek nálam. sőt, nem adnám nekik.

mindenki másnak igen. reggel, délben, este.