webshop lesz, ha túléljük

mondanám, hogy a webshop visszahozta a boldog lánykoromat Nyíregyházástól, smackestől, éjszakázásostól és hogy mennyire boldoggá tesz az érzés, hogy visszafiatalodhattam 15 2-3 évet. de nem mondom. mert a f***sz kivan már ettől a k***a webshoptól, attól, hogy minden reggelre terem valami újabb probléma a semmiből, még 2 kormány- meg nemtudommilyen rendelet, ami mind arra hivatott, hogy az én kis életemet megkeserítse, és 5 óra fotózás hulladék termékfotókkal, és a többi, és a többi.

néha eszembe jut, hogy éhes vagyok. elkúszok a hűtőig, kinyitom és konstatálom, hogy 2 sajt, 1/2 l tej, 1 sör, 1 bor. mert boltba már nem nagyon járunk az utóbbi hetekben. nincs idő rá a webshop miatt. elkínzottan tovább nézek a hűtőből. 2 müzliszelet, 1 zacskó csipsz. van még remény.

állítólag még egy nap.

én már nem hiszem el.

ma csináltam salátát, mert szombaton szabadnapot tartottunk, volt piac meg cékla meg öntöttvas lábas meg sör, délben - egyszer élünk -, aztán a nap megkoronázásaként szinkron alvás egész délután. nem hajtottuk fel egész nap a gépeket. nagyon durva nap volt.

vanillekipferl

nettó kéthavi munka után elmondható: a webshop-hegesztés nem egy kapcsolatbarát tevékenység. (de már látszik a vége, és nagyon jó lesz - nyilván.) 

az is elmondható, hogy a süti vasárnap délután a megmerevedett frontvonalak áttörésére redkívüli mód alkalmas. még akkor is, ha verőfényes májusidőben sikerült egy német karácsonyi kekszet kiválasztani Rachel Allen könyvéből (idézem: "roll the dough into walnut-sized balls, then flatten them slightly..." - mellette kép, kedves kis holdacska alakú sütikkel. na, itt becsuktam récselelent, és kerestem egy használható leírást.)

anyának - újabb virtuáltorta a műhelyből

bavarois avagy RTFM

a Kifőztük májusi számába készült ez a zselés izé, bár a feldobott 9 ajánlatból az "esetleg ezt is lehet" kategóriába került, de közbejött Balázs kórsága, kizökkent az idő, meg én is vele. nem volt kedvem semmi, vajas kenyérnél bonyolultabbhoz.

a bavarois-t az isten is ilyen alkalmakra teremtette - gondoltam másnap reggelig, amikor is szembesültem vele, hogy a nagyon gyors, nagyon egyszerű zselés izém b#@$tt megszilárdulni.

első gondolat: "hát én most nagyon ideges vagyok" - aztán elolvastam a jegybank-saga újabb epizódját. az abszurdon is lehet nevetni, csak nem esik olyan jól. de a bavarios-ügyre legalább kellő távolságból és megfelelő higgadtsággal tudtam tekinteni. úgyhogy megtettem, amit tán a dolgok előtt kellene tennem: elolvastam a zselatin használati utasítását.

és lőn: a bavarois betonkemény lett 2 óra múlva.

zselével meg tejszínhabbal lazított bajor krém

muppet show, magic cake stb.

szoktam elhatározni dolgokat. 

időnként pl azt, hogy akkor holnaptól határozott és sikeres nőnek fogok öltözni, a campereket elteszem emléknek, lesz szép táska, szép cipő ---- (idáig szoktam jutni a gondolatokkal, aztán elfogynak az ötleteim), aztán bekerékpározok a városba és veszek 3 kistányért meg 2 poharat a fényképezéshez veszek 2 pólót. bugyikéket nagy helókitti fejjel, meg egy másikat rózsaszín mápetsó-szörnnyel. és még örülök is. mert az egész kemping legszebb pólójában fogom számolatlanul magamba dönteni a fröccsöket. a camperek maradnak. lehet, hogy veszek egy bugyikék körömlakkot is a pólóhoz. határozott és sikeres nőnek majd később öltözöm.

meg olyat is szoktam elhatározni, nagyon komolyan, hogy a héten nem csinálok 3 sütit. mert a végén valahogy mindig elfogy.

és nem veszek egy doboz idióta ízű jégkrémet SE.

aztán meglátom ezt és megcsinálom. miután megettem egy fél doboz pattogatott kukoricás jégkrémet.

comfort food 2. - sajtos tészta deluxe

itt mac&cheese-nek hívják, cseppet más a készítési metódus, mint a menzás sajtos tésztánál, de a lényegen nem változtat: sajtos tészta ez is, csak angolszászul.

és állatjó. 

és gyorsan megvan.

és még comfort is. ráadásul.

comfort food 1. - dahl

megmagyarázhatatlanul vonzódom az angol nyelvű receptek közül azokhoz, ahol olyan szavakat használ a szerző, mint cosy meg comfort food (me'hogy ezek magyar verzióitól idegrángást kapok akárhol olvasom is). 

ez már a sznobság, mi?

de nem is ez a lényeg, hanem az új favoritom: Hugh Fearnley-Whittingstall, akinek van egy a zseniális könyve a 3 hozzávalós kajákról.

ez a veggie stopgap, a.k.a. dahl* krumplival és spenóttal ugyan pont nem ebből, hanem a decemberi delicious.-ből van, de a 3 (fő)összetevősség pipa (curry meg  alapból van minden jóravaló konyhában). és ráadásul comfort is. 

*indiai alapvetés, bm hüvelyesből készülő püré az alap, amihez a végén kevernek egyéb sült és friss zöldséget. naannal, rotival (kenyerek), rizzsel eszik.

a week later

(recept lejjebb magyarul is)

(this post is for Ciara and Giacomo who didn't see my precious panna cotta in its real beauty.)

anyway, it was a perfect Saturday's night.

Giacomo cooked (reeeally authentic carbonara), we ate a lot and drank enough - I like this way of sharing the work load..

(i made a dessert: you could call it panna cotta but in fact it just looked like panna cotta... more agar-agar powder would've resulted in better outcome after a long city walk. or using agar-agar in the right way. - however the pics are beautiful about it, aren't they?)

shakshuka

a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.

eredmény:

25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.

amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt - rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.

újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).

(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)
és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)

*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal - tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.

a karácsony idén kardamomba fullad

ezt a receptet neked küldöm, Anya! (hátha egyszer már csinálnál is valamit a szakácskönyvemből...)

2 napja majd megdöglök valami édességért. nyilván ezért álmodtam, hogy 4 kilót híztam. rémület álom volt. ma gyors végigcsináltam 2 kör fenékgyakorlatot (egészen ultradurva, az 1. alkalommal egyáltalán nem bírtam leülni másnaptól 3 napig), aztán nagy hirtelen megettem vagy 4-et ebből. lehet, hogy 5-öt.

zöldséges fritatta

a héten volt scone, galette és fritatta az internacionalizmus jegyében. (+ hazafiasBalázs csinált egyszer paprikáskrumplit is magának.)

ami közös bennük, hogy nincs magyar nevük, nem részei a konyhaművészet magasiskolájának, ámde mindegyik tartalmazott cukkinit. 

ami nem közös: nincs képileg dokumentálva 75%-uk. háhh!

ez az, ami van:

borravaló*

én már nem tudom, hogy leltem itt is* rá kántorbandira, de nagyon nem szomorodtam el miatta. Balázs lehet, hogy kicsit igen, miután tegnap megvetettem vele 2 üveggel is a külföldi sauvignon blanc-okból való okosodásom után. (mert otthon szűklátókörűen környezettudatosan csakis a világhírű magyart isszuk, azon belül Rezső bájét kiemelten - aki nem világhírű ugyan, de zseniálisan jó; aztán itt hipergyors felfedezést tettem az 1. estémen: ezek nem ismerik a magyar bort! -- nahát! van viszont egy csomó spanyol, ausztrál, új-zélandi meg francia. amikről én a világon semmit nem tudok. így lettek jobbára címkedizájn alapján kiválasztva az elmúlt hónapok borai - egyre kisebb számban, mert szarabbnál szarabbakat sikerült kiválasztanom. (...) aztán tegnap egy oyster bay megtörte a sort, meg minket is kissé a végére. így esett, hogy az ebéd, a citromos-cukkinis spagetti reggel lett összehajintva 16 perc alatt és azóta is élénken foglalkoztat az a probléma, hogy ha így is lehet, akkor mit pöcsölök más napokon órákat.

Chili&Vanilia-sorozat: kenyérpuding

a kenyérpudingba még azelőtt lettem szerelmes, hogy hazaugrottam és ráálltam a mérlegre.

azóta már nem tudok oly nagy rajongó szeretettel gondolni rá.

tehát 1.5 kilóval ezelőtt még nagyon jó ötletnek tűnt este 6.4 perc alatt összeállítani a másnapi ebédet, ami reggeli bútolás alatt megsül (kicsiny háztartásunkban legalább kétszer).

meleg quinoasaláta

tegnap vacsorára, aztán ma ebédre is végül. 

csak képet akartam róla, mert újabb kedvenc ződre leltem a vízitormában, de mivel sikerült olyan állagot elérnem az ebédre szánt gnocchinál, amit nem tudnék szalonképesen definiálni, ez lett az ebédem. ami csak annak fényében gáz, hogy édesburgonya-gnocchira készültem vegyesgomba-raguval, nem egy laza salátázásra.

hipergyors rizsebéd

kissé demotiválttá váltam blogírásilag - a fényképek még oké, meg is pimpelem őket, de aztán írni is róluk? ónemá.

egyébiránt tegnap csináltam egy helyre kis heti menüt (ááááá!) (de tényleg nagyon csecse: bevásárlólista, itt szín, ott szín, forrásmegjelölés, megminden)- agyon frusztrált már mostanában ez a mit főzzek kérdés. amikor már muszáj főzni, az sokat levesz a főzés mint tevékenység bájából. még 2 hét és átállok a rántott leves - krumplis tészta vonalra.

tehát az új MENÜ 1. programpontja volt a currys rizssaláta papayában. de mivel 1) eztettemet annyira nem olvasgatják sokan, 2) annyira nem is volt emlékezetes, mint amennyire menőnek hangzik, skippelem a receptet.

viszont maradt rizs. meg párolt borsó-répa-zöldbab. és miután ez egy receptgyűjtés magamnak, most idevezetem a nagyszabású ebédemet (Balázs szendvicset evett, btw - remekül prosperál az új rendszerem).

tejespite, bezombultvasárnapdélután

in medias res.

 

...és akkor megvettem életem 1. liter íróját

buttermilk.

ez nemcsak azért fontos, mert angolszász a nyelvterület, hanem mert gyönyörűen látszik, hogy miből jön az író.

vajból. köpülés utáni melléktermék, enyhén savanykás, kefír állagú, tej színű folyadék. és mivel Cork valaha vajnagyhatalom volt (amíg a hollandok ki nem találták a hűtést, mint tartósítást - addig a sóval tartósítottak: itt a magyarázat arra, hogy miért sós az összes ír vaj még ma is), és a vajat ma is gyártják rendületlenül, van melléktermék bőven. 

de ez pont nem számít semmit egy mai író esetében: a pasztőrözött/fölözött tejből lesz ő tejsav-baktérium, esetleg vaj hozzáadásával 12-14 óra alacsony hőfokon történő erjedés után. (na, mintha az Állatitermék-technológiák tantárgy jegyzetét másoltam volna ide.)

ezt a rendkívül hangulatos, ámde informatív kis bevezetőt pediglen életem egyik legjobb palacsintarecipe felvezetésének szántam.
for dummies.
meg nekem.

meg mindenkinek, aki szereti.

amit mindig is tudni szerettél volna a tápiókáról, de sose merted megkérdezni

például, hogy mi az isten az a tápióka (manióka, kasszava)?

a tápióka rendkívül hasznos táplálék, ha az ember semmi mást nem akar, mint hízni, de a kockacukor-szopogatást már unja. nincs benne se glutén, se fehérje, se vitamin. csak szénhidrát. és keményítő. ezért okosabb felhasználók sűrítésre használják, a pechesebbek liszt helyett, a hedonisták hízásra (544 kcal/cup - elkeserítő, és még a kókusztejet meg a cukrot hozzá se tettem). hogy tovább fokozzam az érdeklődést: íze és szaga sincs. viszont tartalmaz cianidot - nyilván bosszúból, hogy neki semmi nem jutott.

egyébként egy növény, amit a leveleitől a gyökeréig mindenestül felhasználnak; kezdetben csak Dél-Amerikában tették ezt, aztán a gaz hódítókon keresztül eljutott Afrikába és Indiába is. (a meleg az kell, Írország pl. nem rendelkezik kiterjedt cassava-erdőségekkel).

leggyakrabban gyöngy-formát ölt, és fehér, néha zöld,és 1-8 mm az átmérője. na!

...és még lehet belőle tápióka pudingot is csinálni. mangó coulis-val (/kuːˈliː/) --- avagy mi történik a mangóval, ha nekiengedem a botmixert, mialatt dagadnak a gyöngyök. 

újabb recipe elmélyült konyhatechnológiai ismeretek híján lévő kispajtásoknak.

jíííhááá!

tésztaebéd

hamar is, meg jó is - egy nagyon ősi dakota közmondást idézve.
reggel 7. kelés.
reggel 8. az ebéd megsütve, az angolházi megírva.
reggel 8.15. végre kapok kávét.