volt egy köteg spárgám. ami folyamatosan nyomasztott, mert a szakirodalmi jegyzetek tanulmányozása óta tudom, hogy mire a pultra kerül, már vén. és nálam már itt állt T+3 napja. lelki szemeim előtt azt láttam, hogy óráról órára nagyobb darab megy majd a kukába. (ahol elpattan hajlításnál, az az ultimate end. az alatt kuka.)
aztán keresgettem egy darabig, hogy mi legyen belőle.
megint
Ch&V-nál kötöttem ki.
csináltam 4 óra szabadságot a fotózáshoz, kissé feldúltam a hétvégén kialjazott lakást, lett megint egy csomó mosatlan, rájöttem, hogy a futópadon kívül még fényképezés közben is remekjól lehet rádiót hallgatni, elmerengtem a radiocafe megszűnése ütötte űrön, és miután 5 percet hagytam a munkábaérésre (4.7 km) már nem is találtam oly nagyon szörnyűnek a jövőt.