webshop lesz, ha túléljük

mondanám, hogy a webshop visszahozta a boldog lánykoromat Nyíregyházástól, smackestől, éjszakázásostól és hogy mennyire boldoggá tesz az érzés, hogy visszafiatalodhattam 15 2-3 évet. de nem mondom. mert a f***sz kivan már ettől a k***a webshoptól, attól, hogy minden reggelre terem valami újabb probléma a semmiből, még 2 kormány- meg nemtudommilyen rendelet, ami mind arra hivatott, hogy az én kis életemet megkeserítse, és 5 óra fotózás hulladék termékfotókkal, és a többi, és a többi.

néha eszembe jut, hogy éhes vagyok. elkúszok a hűtőig, kinyitom és konstatálom, hogy 2 sajt, 1/2 l tej, 1 sör, 1 bor. mert boltba már nem nagyon járunk az utóbbi hetekben. nincs idő rá a webshop miatt. elkínzottan tovább nézek a hűtőből. 2 müzliszelet, 1 zacskó csipsz. van még remény.

állítólag még egy nap.

én már nem hiszem el.

ma csináltam salátát, mert szombaton szabadnapot tartottunk, volt piac meg cékla meg öntöttvas lábas meg sör, délben - egyszer élünk -, aztán a nap megkoronázásaként szinkron alvás egész délután. nem hajtottuk fel egész nap a gépeket. nagyon durva nap volt.

mondjuk: töltött káposzta

a múltkori gyászos kelkáposzta-főzelékem után nyilván eszembe se jutott újból szembesülni a ténnyel, hogy egy rohadt főzeléket se vagyok képes abszolválni. 

de a kelkáposzta rohamosan sárgult, kellett vele valamit csinálni.
(...)

majdnem pont egy hónappal azután, hogy akkor rövidnek gondolt időre felfüggesztettem a konyhai ténykedésemet, sikerült olyat főznöm(ünk), ami jó. olyan fél óra múlva arra járok és még ezt a felet megeszem, jó?-féleképpen jól sikerült darab.

mennyiségileg semmi pontosság nincs, minden érzésre ment bele. 

répás kufta mentával és sajttal

nem szándékosan van ez csomó marokkói ihletettségű recept mostanában. 

próbálok ráhangolódni a karácsonyra - ahhoz meg kell a fahéj, mint egy falat kenyér. aztán a végén nem karácsony lesz belőle, csak tagine, vagy kufta (nyilván nem volt semmiféle tudás a fejemben erről a táplálékról ma reggelig, de aztán belefutottam a receptbe kipattantam az ágyból és sötétedésre kész is lett. ugyan Balázs nem volt képes különbséget tenni a múltkori lencsés répafasírt és a csodálatos, összetett ízvilágú kuftám közt. aztán el is húzott egy céges előkarácsonyi pártira, ahonnan f10kor telefonált már emelkedett hangulatban, csak hogy elmondja, a fejenkénti ingyenszesz az idő-mennyiség koordinátarendszerben exponenciálisan emelkedik. 4 órája nem jelentkezett, ami akár azt is jelentheti, hogy már nem képes a telefon kezelésére. de azt egész biztosan, hogy taxival jön, és holnap nehezen fog ébredni.)

meleg quinoasaláta

tegnap vacsorára, aztán ma ebédre is végül. 

csak képet akartam róla, mert újabb kedvenc ződre leltem a vízitormában, de mivel sikerült olyan állagot elérnem az ebédre szánt gnocchinál, amit nem tudnék szalonképesen definiálni, ez lett az ebédem. ami csak annak fényében gáz, hogy édesburgonya-gnocchira készültem vegyesgomba-raguval, nem egy laza salátázásra.

shawarma, a gyros arabul

erre a blogra már jó rég ráleltem flickr-es kalandozásaim közepette: zseniális képei vannak a csajnak. benne van a top3-as listámban.

 

már megcsináltam egyszer Vikinek, de akkor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag darált húst használtam és a fűszerezés is elcsúszott valahol (tán ott, hogy a darált húst nem nagyon pácolják...). de tegnap megcsináltam az ultimate verzsönt: osztatlan siker. (az egyetlen külsős kostóló azt mondta, hogy oké, majd betömte a 2. tekercset is. ez ugyebár 100%-os tetszési index.)

kuszkuszsaláta

a dzsem pékség napi ajánlója inspirálta hipergyors vacsora.

mivel bicikli hiányában kissé be vagyok zárva ebbe a toronyba és a napi sajtón kívül nem történik semmi érdekes velem, nem is tudok semmi érdekeset írni.

hacsak azt nem, hogy a fényképezés elég nagy falakba ütközik, ui a gépen kívül semmi egyéb akszeszoár nem áll rendelkezésemre ebben a pillanatban. így azért nehéz kreátívnak lenni. 

húsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel

újabb kulináris csúcsostromlás - amíg a húgom a vidéki birtokon várja a locsolókat és közben báránysültet pakol a szájába. 

majdnem sírásig sajnáltam magam, n5kor, a salátámat tömve, a gyerekvédelem intézményrendszerét tanulmányozva és eddig észrevétlen összefüggéseket felfedezve. 

bár ha jobban belegondolok, igazán kár lenne belémpocsékolni nívósabb dolgokat - úgyse tudom, mit eszek. olvasok napi 14-ben. úgyhogy ma borsófőzelék lesz, tükörtojással. Éci-menza.

mindenkinek, aki szereti:

ma este 18.43-kor az agyam elkezdte kilökni a gyermekvédelmi tartalmakat.

ő még nem tudja, amit én igen: az alapellátást ma mindenképp abszolválni kell - még ha a hatósági eljárásokból ebben a pillanatban egy értelmes mondatot se tudnék kinyökögni fővesztés terhe mellett se.

már nincs időm üresjáratokra, úgyhogy vm nagyon rapid táplálékot kellett összeraknom abból, ami volt itthon. szóval hagymát nem tettem bele.

és az evőpálcikás fényképezkedés volt a pihenés: tessék megpróbálni közgyűrűt forgatni, állványra nagyon figyelni, jobb kézzel hitelesen pálcikát fogni, szóját nem leejteni ÉS bal kézzel exponálni. ilyen a kikapcsolódás 3 nappal szakvizsga előtt. bár lehet, h a Pipét kellene lazítónak bevetni.

...avagy szójás tofusaláta főtt tojással 

csiga

kitaláltam ma reggel, hogy este csiga.
elköltöttem sokkal több pénzt 2 boltban az indokoltnál.
és este lett csiga.

hívtam Mohát, aki most lehet, hogy éhezik, de nem jött. így ezúton küldöm neki és minden kedves rajongónak sok szeretettel a ma esti produktumot.

kukoricasaláta...

...legalábbis annak indult.

Edináéknál ettem még karácsony előtt egy olyan békebeli kukoricasalátát. kukorica, alma, sajt, MAJONÉZ. ezekből nyilván nincs se alma, se sajt a békebeli kukoricasalátában, na de mindegy is az.

bambuszőrlemény + Tilka + az 1. raw