én már nem tudom, hogy leltem itt is* rá kántorbandira, de nagyon nem szomorodtam el miatta. Balázs lehet, hogy kicsit igen, miután tegnap megvetettem vele 2 üveggel is a külföldi sauvignon blanc-okból való okosodásom után. (mert otthon szűklátókörűen környezettudatosan csakis a világhírű magyart isszuk, azon belül Rezső bájét kiemelten - aki nem világhírű ugyan, de zseniálisan jó; aztán itt hipergyors felfedezést tettem az 1. estémen: ezek nem ismerik a magyar bort! -- nahát! van viszont egy csomó spanyol, ausztrál, új-zélandi meg francia. amikről én a világon semmit nem tudok. így lettek jobbára címkedizájn alapján kiválasztva az elmúlt hónapok borai - egyre kisebb számban, mert szarabbnál szarabbakat sikerült kiválasztanom. (...) aztán tegnap egy oyster bay megtörte a sort, meg minket is kissé a végére. így esett, hogy az ebéd, a citromos-cukkinis spagetti reggel lett összehajintva 16 perc alatt és azóta is élénken foglalkoztat az a probléma, hogy ha így is lehet, akkor mit pöcsölök más napokon órákat.
Print
