vanillekipferl

nettó kéthavi munka után elmondható: a webshop-hegesztés nem egy kapcsolatbarát tevékenység. (de már látszik a vége, és nagyon jó lesz - nyilván.) 

az is elmondható, hogy a süti vasárnap délután a megmerevedett frontvonalak áttörésére redkívüli mód alkalmas. még akkor is, ha verőfényes májusidőben sikerült egy német karácsonyi kekszet kiválasztani Rachel Allen könyvéből (idézem: "roll the dough into walnut-sized balls, then flatten them slightly..." - mellette kép, kedves kis holdacska alakú sütikkel. na, itt becsuktam récselelent, és kerestem egy használható leírást.)

anyának - újabb virtuáltorta a műhelyből

bavarois avagy RTFM

a Kifőztük májusi számába készült ez a zselés izé, bár a feldobott 9 ajánlatból az "esetleg ezt is lehet" kategóriába került, de közbejött Balázs kórsága, kizökkent az idő, meg én is vele. nem volt kedvem semmi, vajas kenyérnél bonyolultabbhoz.

a bavarois-t az isten is ilyen alkalmakra teremtette - gondoltam másnap reggelig, amikor is szembesültem vele, hogy a nagyon gyors, nagyon egyszerű zselés izém b#@$tt megszilárdulni.

első gondolat: "hát én most nagyon ideges vagyok" - aztán elolvastam a jegybank-saga újabb epizódját. az abszurdon is lehet nevetni, csak nem esik olyan jól. de a bavarios-ügyre legalább kellő távolságból és megfelelő higgadtsággal tudtam tekinteni. úgyhogy megtettem, amit tán a dolgok előtt kellene tennem: elolvastam a zselatin használati utasítását.

és lőn: a bavarois betonkemény lett 2 óra múlva.

zselével meg tejszínhabbal lazított bajor krém

just for VIP

Giacomo is one of those people i really like. not just for his cooking talent, but his personality. 

and i always pay attention for my beloved friends' birthdays. 

the first time when we talked about celebrations we were after many bottles and my translation ability wasn't as perfect as usual (hahaha) -  i drove his birthday home. not so accurately. at least the month was ok.

so i sat in front of him one day and chatted about some other things when somehow it turned out that exact day was his 50th birthday. i was totally mad with myself to forget this day. but when i checked my calendar i saw there was no problem - according my note his birthday is on another day. hehe.

so, this is a belated coconut birthday cake for Giacomo who i really like.

happy birthday!

the recipe is in Hun, but i'm planning to translate into En soon.

muppet show, magic cake stb.

szoktam elhatározni dolgokat. 

időnként pl azt, hogy akkor holnaptól határozott és sikeres nőnek fogok öltözni, a campereket elteszem emléknek, lesz szép táska, szép cipő ---- (idáig szoktam jutni a gondolatokkal, aztán elfogynak az ötleteim), aztán bekerékpározok a városba és veszek 3 kistányért meg 2 poharat a fényképezéshez veszek 2 pólót. bugyikéket nagy helókitti fejjel, meg egy másikat rózsaszín mápetsó-szörnnyel. és még örülök is. mert az egész kemping legszebb pólójában fogom számolatlanul magamba dönteni a fröccsöket. a camperek maradnak. lehet, hogy veszek egy bugyikék körömlakkot is a pólóhoz. határozott és sikeres nőnek majd később öltözöm.

meg olyat is szoktam elhatározni, nagyon komolyan, hogy a héten nem csinálok 3 sütit. mert a végén valahogy mindig elfogy.

és nem veszek egy doboz idióta ízű jégkrémet SE.

aztán meglátom ezt és megcsinálom. miután megettem egy fél doboz pattogatott kukoricás jégkrémet.

a pöffeteg a legbénább nevű kekszi

kétségkívül.

mennyivel elegánsabb az, hogy chocolate crinkle. ha ez lett volna a neve, tán nem kap csóri pöffeteg-kép olyan kommentet, hogy "nekem se szokott minden sikerülni, nyugi".

egyébiránt úgy gondoltam, hogy pöffeteg archiválásra kerül a következő karácsonyig, mert bármennyire is laza vagyok, azért nem gondolom, hogy mézeskalácsot kell sütni húsvétra. de mivel az időjárás (is) unortodox módon viselkedik otthon, az én kis pöffetegjeim se a trikolórban nyomulnak márc.15-én, hanem talpig karácsonyban.

a csiga lassú, ezt ne tévesszük szem elől

a tökéletes vasárnapról eléggé különböző nézeteket vallunk Balázzsal: szerinte jó ötlet a) egész nap punnyadni lehetőleg az ágyban, b) kitakarítani.

én inkább lenyomok 2 teljesítménytúrát szélllel szemben, de takarítani hétvégén ne má'.

vasárnap viszont kegyet gyakoroltam és csak 11kor voltam szíves felkelni, aztán még 2 órát üldögéltem az ágyban, mert dolgom volt, és még ezt is képes voltam überelni, amikor délután 5kor besegítettem lelkesBalázs vasárnapi takarítási projektjébe.

már csak a sütike hiányzott, hogy nekem is jó legyen a vasárnapom.

Dusa Csenge 2es számú süteményeskönyve elővesz. átlapoz. nem hiszem el. újra átlapoz. bazz!!! minden süti 4 lapos és másfél órát kell hűteni sütés előtt, de az már mindegy is, mert 2 nappal előtte kell összeállítani? végső kétségbeesésben utoljára átlapoz. ott van! rapid túróscsiga sárgabarackpasztával. az nem tudom, mi az. de a ricotta tuti jó lesz a túró helyett.

összegyúr, hűt, kinyújt, leken, felteker, hűt, felszeletel, tojásfehérjével leken, süt, tojásfehérjével leken menet közben, kicsit még süt. 

22.16. 

a rapid azért barokkos túlzás volt, de 22.16-kor már túl voltam azon a ponton, hogy a nüanszokon fennakadjak.

supported by Boudoir bolt

mesesajt

az villant át az agyamon, amíg álltam a csodálatos fánk formájú kekszeim fölött úgy próbálván exponálni, hogy az exponálós ujjam tejes volt, hogy az a k tej a bögrében tuti ki fog borulni. és télleg. a gondolás befejztével azonos pillanatban a derítőm eldőlt és kiborította a tejet, bele a gárnitúra textiljébe. gondolom én, mert még nem néztem meg, nehogy felidegesítsem magam.

cukrot! még cukrot!

Éci vagyok.

ételfotó-függő.

ennek a muffinnak az eredetije szépen volt fényképezve. emiatt nem érdekelt különösebben, hogy nem szeretem a muffint. vettem egy fél liter custardot (mert custard-függő is vagyok, bár ezt az utóbbi időben le tudtam nyomni egy olyan tudatrészbe, ahonnan még véletlenül se tudom előrángatni – hála a fürdőszobai mérlegnek), megsütöttem, amíg sült, megettem a custard 76%-át, aztán már úgyis mindegy alapon megforgattam muffinkákat vajban (!!!) ÉS még kristálycukorban (!!!) is.

az edzőterembe érthető okokból nem jutottam el.

most pedig valószínűleg végez velem a bűntudat, mert mindezek után kellett valami sósat rágnom.

33.

tesvíremnek, aki nekem az egyetlen és legjobb.

majdnem sticky toffee

mától csak per Tamás

Tamásunk nem várt sikerrel vette az akadályokat tegnap Lyonban, volt nagy őrjöngés ott is, a fészbukkon is, 13 másodpercenként tud(hat)tam (volna) meg (8x egymás után ugyanazokat) a híreket (ha nem megyek el itthonról, attyaég! a boküzdór napján??!!), most vág, most rak, most néz, most elfelejtette a sütőt letekerni 150ről 90re ("A feledékenység miatt a köret túlmelegedett, és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a magyar szakács nem került a világverseny dobogós helyezettjei közé, jelentette helyszíni tudósítónk" - itt érztem némi hazafiúi csúsztatást az index részéről: messze volt még az a dobogó - szerintem nem is gyúrt arra senki magyarfia), de a végén így is befutott 10.nek, ami azért tényleg derék, tekintve a pl. a rombuszhal kilós árát és kis hazánk anyagiakkal való ellátottságát mostanában, arról nem is szólva, hogy ez a görög isten Széll gyerek, mától csak per Tamás, kiesett az Onyxból hónapokra, ahova azért nem lehet csak úgy behívni Marikát, hogy kéne egy kis lencsehab a szüvidelt mangalica mellé, szaladj már be 20 percre, léci.

tehát ma bocuse d'or volt egész nap, mindenhol.
én meg madártejet akartam enni.

 

úgy volt, hogy pavlova lesz

aztán végül eton mess* lett, mert továbbra sem tudok habcsókot sütni. de legalább már azt tudom, mit jelent túlverni a habot: van egy pont, amikor még tök szép kemény, és csúcsok is vannak benne, aztán ez átfordul a pillanat tört része alatt lassan folyós állagba, amiben már se keménység, se csúcsok - na, ezért nem kell telefonálni habverés közben.

*az eton mess szókapcsolat 1. tagja egy puccos angliai főiskolára utal, ahol májusban rendezik az éves krikettbajnokságot egy másik, szintén puccos főiskola ellen. a legenda szerint egy ilyen alkalommal valamikor a XIX. században egy kutya (!!!) ráült egy piknikkossára, amiben volt egy kis tejszínhab (nyilván felverve) meg egy kis eper (ami azóta is a klasszik gyümölcs az eton messben, bár bármilyen gyümölccsel készíthető), ami a kutyatest hatására összekeveredett vala - az eton mess innentől létezik, és kissé rendetlen (a 2. szó jelentése) kinézete ellenére azóta azért töretlen népszerűségnek örvend. a habcsók csak a 70es évektől képezi a részét.

a week later

(recept lejjebb magyarul is)

(this post is for Ciara and Giacomo who didn't see my precious panna cotta in its real beauty.)

anyway, it was a perfect Saturday's night.

Giacomo cooked (reeeally authentic carbonara), we ate a lot and drank enough - I like this way of sharing the work load..

(i made a dessert: you could call it panna cotta but in fact it just looked like panna cotta... more agar-agar powder would've resulted in better outcome after a long city walk. or using agar-agar in the right way. - however the pics are beautiful about it, aren't they?)

ólájvantforkriszmösziz...tejkaramella

azért vannak jó részei is a külföldi létnek. (ja, vannak, most, hogy így jobban utánagondolok. számosak. UPDATE: egyre több) ami az eztettem birodalomra vonatkozik konkrétan: itt az a csomó remekjó szakirodalom: nyilván az én beszűkültségemnek köszönhető, de pl. az aktuálkedvenc delicious.-ről otthon még csak hírből se - jópersze, munka mellett azért némileg kevesebb idő van ilyesmik után kutakodni. most meg csilianyánk karácsonyi szakácskönyvlistáját átalfutva csak hümmögtem: merthogy ezek már szeptember óta a polcokon vannak itt (meg a kezemben, amikor beszaladok a szuperkönyvesboltba, összeszedek nehány könyvet, lehajítom magam egy bőrpamlagra és lapozgatok.)
aztán megismertem egy csomó olyan élelmiszert és élelmiszeripari terméket, amivel otthon még nem találkoztam. így karácsonytáj (tehát november óta)  különösen csúcsra járatják magukat írék: a mindenhol gúlákban álló karácsonyi puding mellett hegyekben áll a fudge is (a.k.a. tejkaramella). gondoltam nagy bátran, okozok az én tesvíremnek nagy örömöt fél kiló karamella formájában. (ilyenkor szerencsés utólag elolvasgatni, hogy igazából ez egy otthon kivitelezhetetlen édesség.)

a karácsony idén kardamomba fullad

ezt a receptet neked küldöm, Anya! (hátha egyszer már csinálnál is valamit a szakácskönyvemből...)

2 napja majd megdöglök valami édességért. nyilván ezért álmodtam, hogy 4 kilót híztam. rémület álom volt. ma gyors végigcsináltam 2 kör fenékgyakorlatot (egészen ultradurva, az 1. alkalommal egyáltalán nem bírtam leülni másnaptól 3 napig), aztán nagy hirtelen megettem vagy 4-et ebből. lehet, hogy 5-öt.

rózsavizes kardamomos keksz

ez a keksz ékes bizonyítéka annak, hogy nem kéne mindennel rögtön szerelembe esnem, amiben kardamom van és/vagy tartalmaz valami nem evidens egyéb komponenst is (rózsavizet). majd legközelebb.

  

egy doboz élete - avagy miért nem lesz makaronsütés egy ideig nálam?

1 part cookie [ground almonds + egg white + sugar] +
1 part filling [buttercream, ganache, jam] +
1 part cookie [ground almonds + egg white + sugar] =
1 complete macaron [happiness]

valószínűleg már mindenki más csinált szupertrendi makaront még akkor, amikor makaront csinálni szupertrendi volt.

ennek egyenes hozadéka, hogy tele a gúgöl nagyon profik nagyon profi leírásaival. ma délután 5kor már például készségszinten használtam olyan fogalmakat, mint csőrös hab, massza simára kenése, klaffogó tojásfehérje (ezt a robotgéptől ugyan nem hallottam), szalagos lecsurgás, bőrösödés és talpak megjelenése. továbbá ennél sokkal hétköznapibb dolgokat is, amiket itt nem idéznék talán.

és ezt az egészet azért, mert egy ráérős anyuka kitalált egy kellemes kis játékot, hogy más ráérős anyukák Écik nagy hirtelen kitalálják, hogy na, akkor ez lesz az a pillanat, amikor a makaron linkből valóság lesz. (azt persze nem olvastam csak ma, könyékig mandulalisztesen, hogy könnyen elkészíthető legyen. aha. lehet, hogy mégse játszik eztettem.)

csak a szél

ma nincs történet.

köd, az van.

meg tegnap csak a szél volt. igazi filmfesztiválon, film előtti felvezetővel, a film végén tapsoló közönséggel. meg a boldog tudattal, hogy akkor én most tényleg mindent érteni fogok. (az már csak utóbb derült ki, hogy akár szöveg nélkül, csak a képek is simán megállták volna  helyüket. és ugyanakkorát ütöttek volna magukban is. ezt Giacomo állapította meg, akinek csak az angol fordítás volt, ami viszont szerintem nem tudta visszaadni a magyar szöveg karakter-bővítését. a főszereplő lányka tiszta Saci volt, lehet, hogy emiatt ébredtem fel az éjszaka közepén és próbáltam megfogalmazni a miértet. nehéz film volt. (bár a wombot egyáltalán nem volt képes túlszárnyalni.)

és akkor most itt a helye egy pont ilyen időjárási viszonyokra optimalizált szuperfahéjas, szupercukros, szuperromantikus, szuperkarácsonyváró hajtogatott szuperkalácsnak, mindenkinek, aki elhiszi, hogy a világ jó illatú, rózsaszín, szirupos és csodaszép. 

meg nekem, aki örül annak, hogy már régen elfogyott a kalács, mert a tegnap este után leginkább kenyeret és vizet utalnék ki magamnak,  arra a rövid időre, amíg meg nem öl a bűntudat, hogy én a világ felső 1%-hoz tartozom, merő véletlenségből.

a dulce de leche mennybe menetele

tejkaramellát lehet otthon is gyártani házilag.
alapvetésként, aztán itt (mert Péter Annát szeretem), itt, meg itt is gyönyörűen le van írva, hogy 2-3-4 óra alatt megvan.
de nekem villanytűzhelyem van. úgyhogy a tejkaramella-főzés semmiképp nem fenntartható. (Mohának)
nem mintha átrepülni fél Európát, aztán autózni még 1000 km.t azért, hogy a legdélibb végeken egyszer csak ott álljak egy egész fal dulce de leche előtt környezetbarátabb megoldás lett volna.
de az alfajornak mindenképp meg kellett sülnie.

65.

- anya, figyelj már, te nem szeretnél egy új sütőt? - kérdezte Éci az anyukáját, kellő távolságból közelítve a problémához. ti. hogy nem tudja kezelni a sütőt, amiben se légkeverés, se elektronika. mégis zseniálisan szépek az anya-sütik.

az anya arcán láthatóvá vált egy rohadt nagy kérdőjel: mi az istent talált már ki ez a gyerek megint?

- nem.

- aha. pedig valami nem stimmel a lánggal, nem azt mondtad?

- nincs azzal semmi, csak mindig a legkisebb lángon kell sütni benne, hogy ne égessen.

- aha. jó, akkor elmegyek futni - közölte Éci, és örült, hogy milyen kis ügyesen lett a titok tudójává.

alant a nagyon kis lángon sült narancskrémmel töltött brownie-torta anya szülinapjára feat. Pappi. (találtam a nosaltyn egy nagyon szuperjó csajt, az ő receptje ez. és pont ma írta, hogy tán feléleszti a blogját.)

hajnal 7kor keltünk a végső forma kialakítása miatt (apa szerint, mint egy szarkofág. hát na.), egy órán át küzdöttünk a fondant-nal, (azt még most se tudjuk, hogy kellett volna ráragasztani a mintákat szakszerűen, de le így se estek), és a végére úgy kimerültem, hogy már nem volt ihletem a fotografáláshoz. (ez hálisten tökéletesen látszik is a képeken. legalább.)