tészta kézzel ---

azt gondoltam, hogy amíg csöpög szegényBalázsba az infúzió, addig én a rendkívül kényelmes hokedlin mellette üldögélve elolvasok mindent, amit a könyvfesztiválon összevásároltam. na. most már tudom, hogy egy kórteremben mindig történik valami sokkal izgalmasabb dolog egy hvg-különszámnál. meg azt is, hogy az egész napos hokedlin üldögélés (jó, voltam kint egyszer kávézni) képes úgy leszívni, mintha egy napot végigkapáltam volna. úgyhogy esténként, mielőtt beájultam az ágyba, 3 teljes percet a délmagyar gasztrorovatának a lapozgatására fordítottam, amit Balázs nagyszülei raknak el nekem mindig, ezzel támogatva az unokájuk táplálását. 

az egyikben találtam egy strozzapreti-receptet - azóta tésztát akarok csinálni. a két kicsi kezemmel. 

bár a feltét most tökéletesen mindegy volt, azért a fokhagymakrémes csirke és a brokkoli meglehetőst jó döntés volt. 

egy újabb Jamie-leves: avgolemono

a Kifőztük májusi számába készült ez a leves, a színe legyen vörös fehér koncepcióm alapján - aminek a kigondolásánál elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy világos - mondjuk pont fehér - alappal nem rendelkezik az eztettem műterem.

ettől függetlenül a leves szerintem kimondottan jó: simán el tudom képzelni a nyári szezonra, a citrom miatt. (Balázst kommentár nélkül támadtam le vele, hang nélkül ette meg, amíg egy másik magazin draftját nézte végig - aztán felállt, jöszmékelt, kifejetette a véleményét a forint napi mozgásáról, meg ilyenek - a leves sehol nem volt említve. rákérdeztem. erre: hát, nekem kicsit olyan savanykás. -- mer' hogy citromos, tee. már ért a döntés egy ideje, de ma visszavettem a haladó gurman címet tőle.)

avgolemono = egg + lemon (a szefárd zsidó konyhából jön eredetileg, de ma már a görög, török, olasz, arab konyha is ismeri szószként vagy levesként)

 

mondjuk: töltött káposzta

a múltkori gyászos kelkáposzta-főzelékem után nyilván eszembe se jutott újból szembesülni a ténnyel, hogy egy rohadt főzeléket se vagyok képes abszolválni. 

de a kelkáposzta rohamosan sárgult, kellett vele valamit csinálni.
(...)

majdnem pont egy hónappal azután, hogy akkor rövidnek gondolt időre felfüggesztettem a konyhai ténykedésemet, sikerült olyat főznöm(ünk), ami jó. olyan fél óra múlva arra járok és még ezt a felet megeszem, jó?-féleképpen jól sikerült darab.

mennyiségileg semmi pontosság nincs, minden érzésre ment bele. 

pulyka teriyaki

volt egy korszakom, amikor úgy gondoltam, a szentendrei útról felkanyarodni az árpád hídra oké. biciklivel. aztán felmértem ezt-azt. hogy az autók nem látnak. ha látnak, nem szeretnek. és jobb tovább életben maradni, mint nagyonlaza biciklisfutár imidzsben felkerülni az ő-is-bicajos-volt emlékfalra az ősCM oldalon.

most hasonlatos élményeim vannak a fényképezéssel.

azt hiszem, lezárult a lelkes amatőrfényképész korszakom egy aláírt getty-szerződéssel a felismeréssel: kevés ez, éci, nagyon kevés.

azt veszem észre, hogy a 36. tutoriált olvasom végig, képes vagyok felirat nélkül végigülni az oktatóvideókat, ha nem megy valami (valami - hahaha; semmi, pontosabban) a k darktable-ben, elolvasom, hogy mi mi.

és az elégedtelnség fokozódik.

egyelőre visszatértem a kezdetekhez: mentés draftként, hozzáfűzéssel (l. a legutóbbi briós szerencsétlenkedésemet: "Roux receptje szar, ez jónak tűnik, ha majd újra lesz kedv és tojás.")  

gombás marhapástétom

mióta csili anyánk megtanított pástétomot csinálni, azóta ipari mennyiségben fogy a pástétom errefele.  

és mivel fasírtban relatíve gyenge vagyok (mondjuk csak ilyen finoman) újabban már fasírt helyett is pástétom van, mert mi ennyire menők vagyunk. az legalább nem esetleges: mindig gusztustalanul néz ki. cserébe finom. ráadásul mindig más ízű. 

(írhatnám, hogy "isteni" reggeli lehet belőle "lusta vasárnapokra" "ropogós, friss kenyérrel" és a többi, és a többi --- de az esetek 114%-ában vasárnap inkább ebéd a reggeli, kenyér szinte sosincs, a lengyel savanyú uborka meg ehetetlen - tette hozzá csak illúziórombolásként a gonosz malac.)

figyeld már a lazán odavetett színes őszi levélzetet a háttérben! - csak úgy mondom: legalább 3 km-en át hurcoltam őket magammal futás közben

egy szerelem története

...avagy csirke és enoki találkozása a rizspapíron

az van, hogy ma délután elkészültek az elmúlt időszak legjobb képei, és igazából hagynám is a fenébe az írogatást (mint az önmegvalósítás egyik formáját, 4 gyerekkel későbbre), mert a recept maga nem nagy cucc, tegnap hajintottam össze vacsorára, maradékból. 

a hangsúly az enokin* volt, ahhoz kellett valami körítést csinálnom.

(az enoki szerelem volt első látásra. annyira kopasz és csúnya és lehetetlen kinézetű, hogy muszáj volt beleszeretnem.) 

marokkói csirke-egytál

itt most megemlékezhetnék a marokkói konyha csudálatos mibenlétéről, a szukokról, a mentateáról, a ras-el-hanoutról, a Djemaa el Fnaról - de nem.

amúgymeg: Marokkóban enni az egyik legkiválóbb dolog, amit ki tudok találni.

csirke-ánizs-gyömbér-kókusz

újabb remekjó fűszer-konstelláció. citromfű és kaffírlime-levél nélkül. nahát. és jó! nahát!
történet nincs.

shawarma, a gyros arabul

erre a blogra már jó rég ráleltem flickr-es kalandozásaim közepette: zseniális képei vannak a csajnak. benne van a top3-as listámban.

 

már megcsináltam egyszer Vikinek, de akkor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag darált húst használtam és a fűszerezés is elcsúszott valahol (tán ott, hogy a darált húst nem nagyon pácolják...). de tegnap megcsináltam az ultimate verzsönt: osztatlan siker. (az egyetlen külsős kostóló azt mondta, hogy oké, majd betömte a 2. tekercset is. ez ugyebár 100%-os tetszési index.)

marharagu batátával

majd 6 millió tehén legel szerte széjjel a szigeten az itteni KSH szerint. a baromfiak létszámának nem néztem utána, de tény: a csirkemell árán már marha is van bőven. ez nem azt jelenti, hogy olcsó a marha, hanem, k drága a csirke. akkor meg miért ne ismerkednék a marhával? ami steak. minden része. itt ilyen különleges marhák tenyésznek. mindenük steak. még darálni is steaket darálnak.

a másik esszenciális összetevő az édesburgonya, ami mindenhol kapható, nem annyira olcsón, de nem is olyan méregdrágán, mint otthon. az eredeti recept (BBC GoodFood hángériön edisön I/5/38.) sütőtökkel dolgozott (bár nem nagyon tudom hova tenni a sütőtököt nyár derekán magamban - itt persze az is van, de mondjuk itt nincs nyár) - az íz kicsit hasonlít, a szín mindenképp, de az édeskrumpli nagyon gyorsan készre-, majd szétfő, úgyhogy csak érzéssel.

kalandra fel!

avagy ír csirke olaszul (chicken cacciatore)

a kissé hosszúra nyúlt főzéstelen időszaknak egy one-way repjegy vetetett hatékonyan véget - itt meleg nincs, konyha van, időm van, a legnagyobb rajongóm helyben, felszerelés és a fűszerarzenál hamarosan érkezik - főzés reloaded.

kardamomos csirkegolyók csicseriborsóval, erőlevesben

avagy anya húslevesét többet nem ...om el citromhéjjal.

tegnap DóraFeri volt a vacsora-soros. zseniális hamburgert csináltak hallal és lencsével. majd valamikor reprodukálom a halas fasírtot, mert nem emlékszem, hogy ettem-e már valaha ennyire nagyon k jót.

ennek a mai leveshez annyi köze van, hogy szemben ültem azzal a könyvespolccal, amin a szakácskönyveik vannak és ott volt a Casa Moro is, ami nálam is itt van, és ha már igen, akkor ma végiglapoztam, hátha.

és lőn: erőleves csirkegolyókkal. mivel nem volt csicseriborsó-lisztem, a csicseriborsót magát használtam sűrítőnek.

anya fagyasztott le nekem húslevest, azt rontottam el 1 kk szárított citromhéjjal és 1 ek limelével. ráadásul összekevertem a fagyasztott korianderemet a petrezselyemmel. ződ ződ. de azért a levest tovább már igazán nem kellett volna rontani.

viszont a golyók egyszerűen zseniálisak. csak kicsit munkás a formázásuk.

variációk kókusztejre

...avagy tom kha gai (thai kókuszos-gyömbéres csirkeleves)

az milyen már, hogy az eper a sarki árusnál tegnapról mára virradóra 2xesére drágult?! ok is volt: vége a szezonnak. na! én meg azt hittem, most kezdődik. ez történt ma hajanli f6kor. nagyon durva kezdés volt.

azóta elkezdett zuhogni.

és most már alig birom nyitva tartani a szemem.

de ha ma tűz lett volna, minden ded túlélte volna. örülök. bár mától hivatalosan is megszűntem tűzvédelmi előadó lenni kedvenc munkahelyemen.

viszont itt volt a maradék kókusztej. rendkívül kreatívan kitaláltam, hogy legyen belőle tom kha gai.

sült spárga zöldfűszerekkel pácolt csirkenyárssal

volt egy köteg spárgám. ami folyamatosan nyomasztott, mert a szakirodalmi jegyzetek tanulmányozása óta tudom, hogy mire a pultra kerül, már vén. és nálam már itt állt T+3 napja. lelki szemeim előtt azt láttam, hogy óráról órára nagyobb darab megy majd a kukába. (ahol elpattan hajlításnál, az az ultimate end. az alatt kuka.)

aztán keresgettem egy darabig, hogy mi legyen belőle.
megint Ch&V-nál kötöttem ki.

csináltam 4 óra szabadságot a fotózáshoz, kissé feldúltam a hétvégén kialjazott lakást, lett megint egy csomó mosatlan, rájöttem, hogy a futópadon kívül még fényképezés közben is remekjól lehet rádiót hallgatni, elmerengtem a radiocafe megszűnése ütötte űrön, és miután 5 percet hagytam a munkábaérésre (4.7 km) már nem is találtam oly nagyon szörnyűnek a jövőt.

Chili&Vanília-sorozat: bisteeya

avagy marokkói mandulás-csirkés réteskorong

ez valami elképesztően iszonyatosan k jó lett. komolyan. a felénél csak azért hagytam abba a betömését, mert hogy néz már ki betolni egy egész réteskorongot, mégha annak csak 18 cm az átmérője. (fontos paraméter! kevés a töltelék, egy ilyen átmérőjű formát viszont pont megtölt.) 

Ch&V szerint ez 8-10 adag. aha. szerintem 2. és akkor még lehet, hogy marad egy szelet fél órával későbbre.

a cukros-fahéjas mandularétegnél kicsit elbizonytalanodtam, de a Mautner-univerzumban keringő receptek még soha nem okoztak csalódást, úgyhogy végigcsináltam.

amit viszont Online Balázsnak közben is sűrűn megjegyeztem, ez nem a hamar is, meg jó is kategória versenyzője. sőt a for dummies mezőnyben sem indítanám. és nem feltétlenül adnám olyan embereknek, akik először esznek nálam. sőt, nem adnám nekik.

mindenki másnak igen. reggel, délben, este.

jázminos zöld teán és vaníliás són füstölt kacsamell céklapürével és kölessel

papírtigris helyett, Frankenstein-terv előtt, 2 óra alatt összehajintott péntek délutáni ozsonna. (ápdét, már utána: nagyon szar volt. egy órás késéssel indított az előadás, ami aztán 3 órán át húzódott. az első óra határozottan szórakoztató volt, hála Rába Roland magánszámának (volt a Lánynak is egy emlékezetes 4 perce a tánccal a jutubra), de az egész azért összességében nagyon széteső és kínosan hosszú. amúgy a díszlet zseniális, a klisék a szokásos mundruczósak: kurvák, zene, kiszolgáltatottság. de a nehéz istennek lennivel ez most nem összevethető.)

húsgolyók sült céklás jégcsapretek-tzatzikivel

újabb kulináris csúcsostromlás - amíg a húgom a vidéki birtokon várja a locsolókat és közben báránysültet pakol a szájába. 

majdnem sírásig sajnáltam magam, n5kor, a salátámat tömve, a gyerekvédelem intézményrendszerét tanulmányozva és eddig észrevétlen összefüggéseket felfedezve. 

bár ha jobban belegondolok, igazán kár lenne belémpocsékolni nívósabb dolgokat - úgyse tudom, mit eszek. olvasok napi 14-ben. úgyhogy ma borsófőzelék lesz, tükörtojással. Éci-menza.

goi cuon (vietnámi tavaszi tekercs)

a legközelebbi vacsoránál egytálétel lesz.

mert tavaszi tekercset gyártani, mégha nem is sütöm meg (mert a vietnámit nem szokták), mégha a nemvega verziót már délelőtt összeraktam, akkor is hosszadalmas.

az ideális téli leves

...most, hogy kisütött a nap, 20 fok lett és kidobhattam a testemet a tetőre. ma lazítás volt. mesét olvastam a helyezési értekezletről, a facilitátorról és az utógondozás problémáiról. 

Balázs ebbe a verőfénybe érkezett meg - és azt mondta, hogy nem vágyik semmi etnikális kulináriára, ami olasz, indiai és arab. 

volt még 26 dkg darált pulykám. meg egy másfél éve lejárt savanyúkáposzta-konzervem. 

milegyenmilegyen? 

legyen savanyúkáposzta-leves húsgombóccal! (Ugron Zsolna után szabadon) darabos levest úgyse szoktam főzni.

Erdély és Itália fúzióba lép: tárkonyos pulykaragu laskagombával

vagy az olaszok is használják a tárkonyt? mert akkor nincs itt semmi fúzió, kérem, oszoljanak.

főzéshez warpaint szólt, ayurvedikus teát ittam, amitől nyugodt, bölcs, megfontolt, szeretetteljes meg mittudoménmégmilyen lettem. Ákos meg Kossuth-díjat kapott.
mozgalmas este volt.