2012-11-27

pulyka teriyaki

volt egy korszakom, amikor úgy gondoltam, a szentendrei útról felkanyarodni az árpád hídra oké. biciklivel. aztán felmértem ezt-azt. hogy az autók nem látnak. ha látnak, nem szeretnek. és jobb tovább életben maradni, mint nagyonlaza biciklisfutár imidzsben felkerülni az ő-is-bicajos-volt emlékfalra az ősCM oldalon.

most hasonlatos élményeim vannak a fényképezéssel.
azt hiszem, lezárult a lelkes amatőrfényképész korszakom egy aláírt getty-szerződéssel a felismeréssel: kevés ez, éci, nagyon kevés.
azt veszem észre, hogy a 36. tutoriált olvasom végig, képes vagyok felirat nélkül végigülni az oktatóvideókat, ha nem megy valami (valami - hahaha; semmi, pontosabban) a k darktable-ben, elolvasom, hogy mi mi.
és az elégedtelnség fokozódik.
egyelőre visszatértem a kezdetekhez: mentés draftként, hozzáfűzéssel (l. a legutóbbi briós szerencsétlenkedésemet: "Roux receptje szar, ez jónak tűnik, ha majd újra lesz kedv és tojás.")  


de szegényBalázs nem pusztulhat éhen élhet müzlin hetekig, csak mert éppen alkotói válságosat játszom.
úgyhogy néha felbuzog bennem a jó asszony (na, ez azért durva volt) és nekifeszülök a végtelennek a főzésnek. (aki azért a fél fej brokkolit mégse teszi bele a barna szószba, hátha lesz kedve fényképezni, sőt, biztos, ami biztos, a párolás után nagyon hideg vízbe teszi szegény brokkolikat, hogy szépződek maradjanak, esetleges fényképezés esetére. ugye.)
a teriyaki szósszal volt egy nagyon rossz emlékű találkozásom a papírtigrisben, nem akartam, hogy ez alapján legyen száműzve az életemből örökre, ezért lett ez a csirke. nem állítom, hogy ezután csak ezt akarom enni, de egynek nem volt rossz.

a szószhoz
250 ml alaplé
60 ml teriyaki szósz
2 evőkanál keményítő
2 evőkanál rizsecet
2 teáskanál szezámolaj
1/2 teáskanál só
1/2 teáskanál tabasco szósz
 
mindent egybeönt, összekever. félrerak.


a pulykás részhez
29 dkg pulykamell csínos kis kockákra vágva
1 doboz kukorica (26 dkg nettó)
1 fej vöröshagyma, apróra kockázva
3 gerezd fokhagyma, összezúzva
1 ek reszelt gyömbér
1 fej brokkoli, rózsáira szedve

a brokkolirózsákat megpároltam, amikor kész lettek, nagyonhideg vízbe tettem őket (színmegtartás végett).
egy nagyobb serpenyőben kevés olajon a húskockákat megpirítottam: nemcsak át, meg (készre sütöttem). kiszedtem őket egy szűrőkanállal.
ugyanebben a serpenyőben a maradék olajon a hagymákat és a gyömbért megdinszteltem. a megpuhult hagyma-gyömbérre visszatettem a húst, beleszórtam a kukoricát és ráöntöttem a szószt. egyet forraltam rajta.

a stílszerűség miatt somen tésztával tálaltam (az udon és a hiyamugi közt elhelyezkedő japán származású, nagyon-nagyon vékony hasábtészta búzalisztből, 3 perces főzésiidő-szükséglettel - életemben ennyit nem használtam kötőjeles óriásszavakat és a mozgószabályokat.)

forrás


5 megjegyzés:

  1. hát kedves Büfé, a perszonálválság kellős közepén pont jókor jött a dicséret. mellékállásban esetleg pszichológ? ;)
    és köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. főztem pörköltet,van pálinka,ne foglalkozz se az alkotói válsággal se a brokkolival
    Pere

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor ez most olyan, mint a meghívás? :) mer' már mindjár megyek :)

      Törlés

Pin It button on image hover