2012-05-14

Chili&Vanília-sorozat: bisteeya

avagy marokkói mandulás-csirkés réteskorong

ez valami elképesztően iszonyatosan k jó lett. komolyan. a felénél csak azért hagytam abba a betömését, mert hogy néz már ki betolni egy egész réteskorongot, mégha annak csak 18 cm az átmérője. (fontos paraméter! kevés a töltelék, egy ilyen átmérőjű formát viszont pont megtölt.) 
Ch&V szerint ez 8-10 adag. aha. szerintem 2. és akkor még lehet, hogy marad egy szelet fél órával későbbre.

a cukros-fahéjas mandularétegnél kicsit elbizonytalanodtam, de a Mautner-univerzumban keringő receptek még soha nem okoztak csalódást, úgyhogy végigcsináltam.
amit viszont Online Balázsnak közben is sűrűn megjegyeztem, ez nem a hamar is, meg jó is kategória versenyzője. sőt a for dummies mezőnyben sem indítanám. és nem feltétlenül adnám olyan embereknek, akik először esznek nálam. sőt, nem adnám nekik.
mindenki másnak igen. reggel, délben, este.

a húsos réteghez

1 fej hagyma apróra vágva
1 púpozott kk fahéj
1 ek reszelt gyömbér
2 komplett csirkecomb 
(alsó,felső - életemben kb. egyszer vettem combot, direkt ennek a receptnek a kedvéért dupláztam)
4 dl zöldségalaplé 
(nem kocka, ugye, mondanom se kell :)) - mivel kissé odakapattam, ezért még 2 merőkanálnyi kellett hozzá megítélésem szerint, de hogy mennyi lé van 1 merőkanalamban, le nem mérem
só, bors

know-how:

a hagymát vaj-olaj keveréken üvegesre pároltam, hozzáadtam a fahéjat és a gyömbért. erre a keverékre tettem rá a szétvágott combokat. sóztam és fehéredésig sütöttem (az kimondottam érdekelne, hogy a fahéjtól bebarnult hagymás-gyömbéres izével bevont combokon hogy látszik a fehérdés...). aztán felöntöttem az ALAPLÉVEL (más nem jó, kocka fújj) és fedő alatt kis lángon és öntöttvas serpenyőben is odaégettem addig főztem, amíg a hús könnyen levált a csontról (közben másodfokú égési sérüléseket okozva az ujjaimnak).
a levált húscafatokat feldaraboltam. (bőr nélkül. teljesen elítélhető módon azt kidobtam.)
done.


a mandulához

7.5 dkg hámozott lapraszelt mandula
4 dkg porcukor 
(csak úgy szemre, mert már annyira advanced vagyok, hogy simán kimérek 
4 dkg cukrot szemre; szőlőcukor lett benne, mert a kávédaráló félig van darált mákkal)
1 kk fahéj

know-how:

száraz serpenyőben megpirítottam a mandulát (gyorsan odakap, ezért csak 2 képet csináltam közben), rátettem a cukrot, a fahéjat, összekevertem. 
done.



a tojásos réteghez

2 egész tojás + egy sárgája (tegnapról megmaradt) felverve
1/2 citrom leve
a lé, amiben a húsok főttek (ez nálam redukálódott 0 közeli állpotba, ezért tettem még 2 merőkanállal hozzá)

know-how:

a húslébe belecsavartam a citromlevet, és hozzáöntöttem a felvert tojásokat. egészen híg rántottaszerűséget kell eredményül kapni. gusztustalan lesz. 
done.


továbbá kell még egy csomag réteslap (8 lap, 150 g), amit 6 egyenlő széles csíkra metéltem. ez volt a legjobb rész. ami utána jött, az már 6 percnél nem nyűgözött le annyira.





 



a csíkokat olvasztott vajjal kentem le, és csillag alakban elkezdtem bepakolni a kivajazott tortaformába (értelemszerűen ne maradjon lyuk sehol).
érdemes lett volna 3 csíkot meghagynom a tetejére, mert a visszahajtogatásnál nem fedték le teljesen a tetejét, ami elérendő cél.
amikor elfogytak a csíkok (3 kivételével, a gyengébbek kedvéért), beleszórtam a cukros-fahéjas mandulát. erre ment a hús, végül a tojásos mártás.
a tortaforma szélén túllógó rétesdarabokat szépen ráhajtogattam és konstatáltam, hogy nem érnek be a közepéig, a maradék csíkokkal lefedtem.
a tetejét vajaztam.
sütő. 180 fok, légkeverés, 20 perc.
sütő elzár.
3 kép elkészít és elrohan dolgozni. vasárnap. 






...6.5 óra múlva itt álltam 2 üveg borral az ajtóm előtt és lázasan kerestem a lakáskulcsot. 
elég gyorsan eszembe jutott, hogy ott lóg a pendrive-on a gépteremben. 4.5 km.rel arrébb.
úgyhogy a 3.5 km-re lakó húgot látogattam meg kulcsügyben, nyilván azért, hogy kincsekre bukkanhassak a lomtalanításon és beállíthassak hozzá egy akkora kofferrel, ami alól nem látszott ki a biciklim. majd hazafele begyűjthessek néhány fotogén tányért és poharat, valamit kisebb vitába bonyolódhassak egy nagybajuszos hazámfiával, akinek valószínűleg 8-cal több gyereke van mint kellene nekem (de akik nyilván mind engem boldogítanak a munkahelyemen) a pénzkeresés mibenlétéről. mindezt úgy, a bicikli lámpája pont egy csodálatos szódásszifont világított be, amiről állította az úr, hogy az övé. de megvehetem.



Pin It button on image hover