alapvetésként, aztán itt (mert Péter Annát szeretem), itt, meg itt is gyönyörűen le van írva, hogy 2-3-4 óra alatt megvan.
de nekem villanytűzhelyem van. úgyhogy a tejkaramella-főzés semmiképp nem fenntartható. (Mohának)
nem mintha átrepülni fél Európát, aztán autózni még 1000 km.t azért, hogy a legdélibb végeken egyszer csak ott álljak egy egész fal dulce de leche előtt környezetbarátabb megoldás lett volna.
de az alfajornak mindenképp meg kellett sülnie.
12,5 dkg puha vaj
4 dkg porcukor
egy csipet só
2 kupak vaníliaesszencia
22 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
1 teáskanál sütőpor
3 tojás sárgája
4 dkg porcukor
egy csipet só
2 kupak vaníliaesszencia
22 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
1 teáskanál sütőpor
3 tojás sárgája
dulce de leche
a vajat a porcukorral habosra kavartam (robotgép), hozzáadtam a liszt-keményítő-sütőpor keveréket, végül a tojások sárgáját. tésztát gyúrtam belőlük (kéz) és 1 órára hűtőbe tettem. hogy aztán szerencsétlenkedhessek a kinyújtásával (lehet, hogy ezt a hűtős megoldást olyan boldogabb részeire optimalizálták a világnak, ahol nem 17 fokos lakásban dermedeznek szegény Écik - igazából összegyúrás után sem volt túl lágy a tészta: nyilván: a lelkékült kezeim nem tudták felolvasztani a vajat, ami előtte sem nagyon tudott felpuhulni. egy rohadt nagy hűtőben élek, az van.)
2 mm-esre nyújtottam a tésztát és 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval (mindent mértem) 50 körüli számú kört szaggattam.
170 fok, légkever, 10 perc, de ott guggoltam majdnem végig, mert ott legalább meleg volt a világért nem akartam volna kicsit is barnára sütni.
a megsült lapokat kicsit hagytam hűlni, aztán összeragasztgattam őket a karamellkrémmel.
egy nap állás. (haha)
másnap 8 keksz egyben betömése. 10 további darab sorsa még ismeretes. de a többiek rejtélyes körülmények között eltűntek.
Print
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése