nem fogom bántani se a karácsonyt, se az adventet. tényleg nem. az adventi kalácska ui. sosem látott letöltéseket produkált.
meg néha engem is elkap a láz. olyankor megveszek egy méregdrága prekarácsonyi újságot, hogy megtudjam belőle, hogy karácsonykor a hangulat fokozása érdekében mindenképp gyújtsak gyertyát, aggassak girlandokat a kandallóra (ha nincs, építsek, mert kandalló nélkül szart se ér a karácsony) és süssek mézeskalácsot.
de nem fogom bántani a karácsonyt, se az adventet. se az azt övező hájpot a konyhában és környékén.
de ebben a rozmaringos-sajtos sabléban (az eredeti recept így hívta, de a kutatásaim azt mutatják, hogy a sablé alapvetően édes keksz) nincs semmi karácsony. ami volt hozzá, az 5 üveg bor. meg egy sajttál.
kellemes este volt.
megkaptam a Silver spoont Giacomotól.
17.5 dkg liszt
1/2 tk só
1/2 tk cayanne bors
1/2 tk mustár
15 dkg vaj
7.5 dkg cheddar finomra reszelve
7.5 dkg parmezán finomra reszelve
7.5 dkg dió+tökmag egészen apróra vagdalt keveréke
1 ek friss rozmaringlevél, apróra vágva
nagyszemű só a szóráshoz a végén
know-how:
a lisztet, sót, cayanne borsot, mustárt és vajat első körben kicsit összemorzsoltam, hozzáadtam a reszelt sajtokat, a rozmaringot és az apróra vagdalt magokat, és pár perc alatt tésztát gyúrtam belőlük a két kicsi kezemmel.
a tésztát rúddá egyengettem egy sütőpapíron (rendkívül praktikus saját találmány: könnyen lehet hengergetni a papírban, be is lehet tenni a hűtőbe a papírba tekert tésztát, és még meg is lehet sütni a papíron a végén a kekszeket - igazán elmés, nemde?). a rúdátmérő szabadon választható, attól függően mekkora karikákra vágyik az ember; én 5 cm-nél nem szoktam vastagabbra hagyni.
1-2 óra hűlés. (vagy hét/hónap, ui. fagyasztható ennél a pontnál.)
a megdermedt tésztát felkarikáztam, kicsit alakítgattam a kekszek kinézetén, aztán sütő, 175 fok, légkeverés, 12-15 perc.
variáció:
a megdermedt rudat 1 felvert tojással bekenni, belehempergetni további apróra vágott dióba, aztán szeletel, süt.
forrás: delicious. 2012/12.
Print