próbálok leszakadni a zabpehelyről.
Viki kicsit szomorú volt, amikor a héven először találkozott ezekkel a kopaszokkal, de aztán megbarátkozott velük.
know-how:
- 20 dkg finomliszt
- 10 dkg finomra őrölt mandula (ha van, blansírozott - nekem darabolt és zacskózott volt)
- 15 dkg vaj (kellett volna, de megint elfogyott, érthetetlen módon, ezért a 71 g vajas margarint - jééézus - kipótoltam Philadelphia sajtkrém lighttal)
- 8 dkg cukor
- 8 dkg aszalt sárgabarack
- 1 kis tojás
- 1 ek koriander (szűken mérve) - finomra őrölve
- csipet(!) sütőpor (nem több!)
"
A sütőporral elkevert lisztet, mandulát, tojást, vajat, cukrot, őrölt
koriandert és a darabolt aszalt barackot összegyúrjuk, majd a tésztát
egy jó nagy darab folpack fólia közepére rakjuk. Itt egy 5 cm átmérőjű
hengert formázunk belőle, majd szorosan betekerjük a fóliába. A fóliába
csomagolt tésztát még néhányszor áthengergetjük, hogy egyenletes legyen a
rúd felszíne, majd hűtőbe kerül jó másfél órára." - így az
eredeti recept. Na de! se a margarin nem dermed, se a sajtkrém, így teljességgel feleslegesen tettem a hűtőbe egész éjszakára - igaziból már csak álmos voltam. továbbá: folpackkot se tartok. sütőpapíron hengergettem, működött. szeletelni persze nem lehetett reggel, így golyókra marcingoltam és a kicsi kezemmel lapogattam keksszé őket. attól lettek ilyen csudálatosan
rusztikusak ők.
sütés 175 fokon légkeverve, as usual, 12 percig kb.
szerintem a keksz ezzel az áthangolással is jó volt.
de ma vettem vajat és megcsinálom újra. ha lesz korianderem. :)
Print