2012-04-06

zsömle 2.0 (rozmaringos-krumplis)

tegnap végképp elköteleztem magam a méregdrága gasztromagzinok mellett, és erős felindulásból megvettem a Gasztronómia 2012 és  BBC Good Food után (találtam itt egy cikket róla - a szerző beemelte a mentát a nem átlagos magyar konyha misztikus magasságába, továbbá a scone-t csinálják tejjel, tejföllel, tejszínnel IS az író mellett - nem tudom ki az az OZ, de biztos, hogy csak kolbászon és szalonnán él a magyar konyhájában) a Szuflét + a Magyar Konyhát. mert szeretem őket lapozgatni. sokkal jobban, mint a 97/XXXI-est.

tegnap csináltam egy vagdaltat (azt hittem, hogy találok normálisabb nevet is, de a képtalálatok szerint mégicsak vagdaltat csináltam), mert éhes voltam. (a fotográfiák nem annyira sikerültek, finoman szólva, úgyhogy még gondolkodom, hogy kitegyem-e őket az ablakba.) ehhez kellett a zsömle. hogy kellően sok időt vegyek el a törvényeim olvasgatásától.

know-how:
  • 14 dkg krumpli (2 kisebb szem) héjában főzve, majd összetörve
  • 20 g vaj
  • 1 zacskó drOetker Expressz élesztő (as usual)
  • 350 g liszt (200 fehér, 150 barna)
  • 1 tk só
  • 2-3 ág friss rozmaring (az eredeti recept szerint - én összevágva 2 tk-lal tettem bele)
  • 3 színű borskeverék (rózsa, zöld, szegfű)
  • 1 tojássárgája a kenéshez (1 ek vízzel összekeverve)
a megfőtt, kihűlt krumplit a vajjal összetörtem, hozzáadtam az élesztővel elkevert lisztet, a sót és a fűszereket és a még langyos krumplifőző léből 1.3 dl-nyit (először 1.25, aztán még 3 ek). ezt dagasztottam meg a géppel. amikor elvált az edény falától, letakartam és odaraktam a párkányra, a napra. addig kelt, amíg átnéztem az otthont nyújtó ellátást. (cc. 1 óra)
a nagyon durván megkelt tésztából 9 félökölnyi darabot vágtam, és a zabkorpával megszórt nyújtódeszkán zsömle kinézetűre alakítottam őket.
a sütőben 50 fokon keltek még egy kicsit (10 percet), aztán lekentem őket a tojás sárgájával, megszórtam a tetejüket mákkal, szezám-/lenmaggal és 180 fok légkeverés üzemmódban 28 percig sütöttem.
a sütő aljába tettem egy tepsibe vizet, hogy ne száradjanak agyon. ha már.


forrás: Szuflé 2012. tavasz, dolce vita, p55.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pin It button on image hover