Edináéknál ettem még karácsony előtt egy olyan békebeli kukoricasalátát. kukorica, alma, sajt, MAJONÉZ. ezekből nyilván nincs se alma, se sajt a békebeli kukoricasalátában, na de mindegy is az.
 |
| bambuszőrlemény + Tilka + az 1. raw |
hazafele, miközben martens barátom szanaszét szedte a lábamat, azon gondolkoztam, hogy hogy a p.csába tudtam éveken keresztül a rokonaiban tölteni minden cipőben töltött percemet, hogy mi lesz a vacsora.
tegnap volt zeller, Fűszeres-féle, annyi plusszal, hogy tettem rá kefíres majonézt. mert volt majonézem. home-made. mit home! én. made. (Olivér azt mondta, miután megette ma a maradékot, hogy kedve támadt házasodni. azt mondjuk nem mondta, hogy velem, tehát valószínűleg a zeller volt rá ilyen elementáris hatással.)
majonéz továbbra is volt, meg a gondolat, hogy kukorica.
így lett belőle egy olyan saláta, amiről minden gasztrofotós oldalon leírják, hogy vannak olyan étekek, amiket LE NE FOTÓZZon senkise.
know-how:
- kukorica (mélyhűtött, 1 borításnyi a zacskóból)
- 1 répa
- 1/2 fej jégsaláta csíkokra metélve
- 2 szál zöldhagyma
- 1 db savanyúuborka (az ízéhez nagyon nem tett hozzá, tehát elhagyható)
- 1 csokor petrezselyemzöld
- sajt, jelen esetben ementáli
- só, bors, Colmans's Mustard (por)
- kaukázusi kefír
- majonéz (amit én csináltam, ugye)
(a majonézhez:
- 1 tojássárgája
- 1 tk mustár
- 1 ek citromlé
- 1/2 tk só
- olaj
az 1. 4 hozzávaló összekever a szakirodalom szerint kézzel, de én UNORTODOX módon géppel csináltam, működött. miután összekeveredtek, jön az olaj, nagyon lassan, szinte cseppenként, amikor már kezd normális állaga lenni, lehet kicsit vadabb tempóban is folyatni - én egy esetre emlékszem, amikor kicsapódott az olaj belőle, de anya helyrehozta akkor is - a szakirodalom 3 dl olajat ír, szerintem ez barokkos túlzás. ebben a formában egy hete áll a hűtőben, még jó volt. miután hozzáöntöttem vala a kefírt, daráltam bele borsot és ment bele kicsiny mustárpor, csak az íze kedvéért.)
Print