feketebab-leves kakaóbab-törettel és csilivel

avagy ahogy anyánk sohasem csinálná.
2. felvonás.

az egyik kedves kolleganő volt szíves a múlt héten feketebabból sütikét sütni. (háhh!) megosztotta népszerű közösségi oldalon.
egy másik meg elment vadászni enni (hogy, hogy nem) és szintén megosztotta a mit-et ugyanott.
én meg inspirálódtam.

1/2 üveg pinot grigoval később aztán lett leves.

20 dkg száraz feketebab  

(egész éjjel ázott, másnap kuktában főtt 20 percet)

1 kis fej vöröshagyma apróra vágva

2 gerezd fokhagyma vékonyra szelve

7.5 dl zöldség alaplé

1 tk paradicsompüré

15 g kakaóbab-töret

1/2 jalapeno (maggal)

1/2 dutch chili (maggal)

2 zellerszár vékonyra szeletelve

1 tk őrölt római kömény

1 tk őrölt koriander

1/2 tk oregánó

1/2 tk őrölt szegfűbors  

(allspice fedőnéven fut az angol receptekben, ami azért tud megtévesztő lenni, ugye, plusz itt van még az Aldi nagyszerű, ám szintén allspice néven futó fahéj-szerecsendió-szegfűszeg fűszerkeveréke, a gyanútlanok megtévesztésére)

know-how:

a beáztatott, aztán leszűrt, majd legalább háromszoros mennyiségű hideg vízben feltett babomat 20 perc alatt megfőztem a kuktában.

a hagymát megdinszteltem, rászórtam a zellert, a csiliket és a fűszereket (amiket előzetesen megpirítottam, aztán ledaráltam kávédarálóban*) és kevés alaplevet öntve alá 4-5 percig főztem.

hozzáadtam a babot, a paradicsompürét és felöntöttem a maradék lével.

felforraltam, beleszórtam a kakaótöretet, botmixereltem. (só, ha még kell.)

legközelebbre:

• kevesebb csokitöret, több csili, hogy nagyobb legyen az egyensúly az ízek közt
• egy átszűrés nem tesz rosszat a végén, vagy csak egy részét pürésítem a levesnek, a többi meg marad egészben

tejföl és avokádó a tetejére a tálalásnál.
hát na.

*egy csomó helyen olvastam, hogy ha fűszereket darálok a kávédarálóban, használjam csak arra. hehe. 

aztán a múltkor határozottan római kömény ízű porcukor lett az egyik sütibe, ami a sós vajjal együtt már azért kicsit sok volt, ezt én is beláttam.

kezdem azt gondolni, hogy vannak olyan okosságok, amiket nem a sznobizmus táplál.

forrás