palacsinta (tojás nélkül, de legalább ánizzsal)

gondoltam, megérdemlek egy adag palacsinát, ha már vasárnap dolgoznom kellett.

egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogy mily jó, hogy vettem tejet 2 napja.

úgyhogy már csak a tojás hiányzott a palacsintáimhoz.

meg a CO2-patron a szódagépből, de az már olyan régen hiányzik, hogy teljesen hozzászoktam a hiányához.

tehát: hazaér, tejet előszed a bambusz mögül, továbbolvassa a hozzávalólistát, hűtőt kinyit (tojás-ügyben), összeomlik és zokogva borul a laptopjára.

de nincs lehetetlen, ugye.

ezért egyetlen könnyed mozdulattal kihagytam a tojást a palacsintámból.

működik.

know-how:

• 8 dkg kukoricaliszt
• 8 dkg rétesliszt
• 2 ek cukor
• tej, hogy sűrű galuskatészta állagú legyen
• 1 tk ánizs, mozsárban összetörve
• vaníliakivonat (2 kupakkal tettem bele)
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 1 tk sütőpor

összekver.
és amíg a leendő palacsintáim pihentek (15 percet), a változatosság kedvéért mosogattam, aztán megsütöttem, vajon, szép lassan, kis fokozaton.
evés közben pedig rommá vertem játszottam Balázzsal 3 párti honfoglalót.