sós karamelles csokitort

a szuflé téli számából Vrábel dolcsevíta Kriszta recipéje, tesvíremnek, előszületésnapra, utónévnapra

leszögezném, hogy tortát csinálni továbbra sem tudok.

sőt, még alaplapot sütni se, lásd lentebb a förmedvényes felpúposodást. majd egyszer annak is utánajárok, hogy kell lapos piskótát sütni. (ápdét: a főnököm azt mondta: hideg sütőben kezdve, alacsony hőfokon, szép lassan.)

és még: egyszer tényleg pont úgy rakom össze a hozzávalókat, ahogy az elő van írva, és nem teszek a lisztbe puffasztott amarantot, a cukor kristály lesz, nem agavészirup és fruktóz, és akkor hátha jó lesz. és lapos. a sütike.

 

85%

know-how a tésztához (egy 18 cm-es tortaformához, ez pont volt egy)

• 25 dkg liszt (20 dkg + 5 dkg puffasztott amarant a vas meg a magnézium miatt)
• 5 dkg kakópor (karob, mert kakaót nem tartok - amúgy egy fél üveg volt az 5 dkg, de a massza végül is fincsi lett)
• 15 dkg cukor (8 dkg fruktóz, mert ultradurva módon e-l-f-o-g-y-o-t-t a cukor a leglehetetlenebb hozzávalót is tartalmazó konyhámból)
• 2 nagy tojás 
• 2 dl tej (se volt itthon, úgyhogy 1 dl tejszínt felvizeztem 2 decivé)
• 1 dl napraforgóolaj (na, pont ez se volt -- szőlőmagolaj lett bele)
• 1 ek sütőpor

mindent összekever, tortaformába beleönt (amit előtte kipapírozott, vajazott, lisztezett) és sütni kezd. előírás szerint 210 fokon 40 percig. ezzel szembe már 30 percnél és 200 foknál égni kezdett, úgyhogy 175 fokon sült további 10 percet, letakarva alufóliával. és úgy már jó lett. csak púpos.

know-how a csokikrémhez:

• 10 dkg étcsoki (itt 85% kakaótartalmú volt, de nem kell ilyen brutális)
• 10 dkg mascarpone (12.5 dkg, mert ennyi volt a fél doboz)
• 5 dkg vaj

a csokit a vajjal vízgőz felett felolvaszt (idáig semmi gond nem volt, szép fényes volt a kenyőcs). de amikor hozzákeverődött a mascarpone, már nem volt többé szép és fényes ő. sőt, kissé mintha betúrósodott volna. lehet, hogy a mascarponét már a gőz fölül elvéve kellett volna beletennem.

know-how a karamellkrémhez:

• 1 púpozott teáskanál fleur de sel ("A sók fejedelme a fleur de sel („sóvirág”), ami a mindenkori tengerisó-hozam java: az a rész, ami a tengerparti sószárítók vizének tetején csapódik ki, s különösen gazdag magnéziumban, kalciumban, jódban, nyomelemekben. (A legjobb szezonban is legfeljebb a termés 4 százalékát teszi ki)." - A bűvös szakács) -- Dolce Vita árul ilyet a webshopjában, 1350ért 15 dkg-t, de mivel ilyenem se volt itthon, az egyébként jól felszereltnek hitt konyhámban, ment bele olyan só, ami volt: lidlös.
• 15 dkg cukor
• 3 ek víz
• 5 dkg vaj
• 10 dkg mascarpone (12.5 dkg, mert ennyi volt a fél doboz)

a karamell lágyabb változatához a cukrot vajjal és tejjel vagy tejszínnel együtt olvasztják fel, így sötétbarna, sűrű anyag keletkezik, ami kihűlés után is folyós marad. nade! hol itt a víz? mert azzal is lehetne: a cukrot kevés vízzel elegyítik és addig főzik, forralják, amíg a víz elpárolog belőle.

én a fentire szavaznék, mert a 2 módszer összevegyítése (a.k.a. cukor + víz együtt melegít nem eredményezett csudálatosan krémes, fényes és karamellszínű karamellt -- lásd a fotón azt a vaníliapuding kinézetű kissé higas szószt).
a mascarpone és a só a végén ment bele.

a kettévágott tort aljára kerül nagy mennyiségben a karamell(szerű, nálam) szósz, kupak rátesz és megken a csokikrémmel.

dekorációnak szórtak rá a szuflés food stylistok némi tört karamellt. de f12kor én már nem küzdöttem ilyesmivel. csak ráhajítottam vm ferrerórosé golyót a tetejére. csakis a kép miatt. ja, meghát cukrom sincs már, ugye.

ps. jegyzem meg, hogy Chili & Vanilia már 2006ban terjedelmesen írt a sós karamellről... - és hogy ne érezzem annyira rosszul magam: én már akkor szerettem. nem a karamellt. a most már mindenki Mautner Zsófiját. :)