2012-01-21

narancsos, tökmagos húspogácsa kakukkfüves karfiolpürével

sikerült értékelhetetlen fotókat csinálnom. 
talán ha egyszer nem du. 5kor kezdenék neki, akkor lenne még fény. (bár tegnap megnéztem néhány profi blogot. ha jobban belegondolok, talán nem is kéne fotóznom.)

tehát.
a mai estére voltak nagyon ígéretes aspiránsok, aki szép sorban hullottak a porba, amint lépkedtem a lidl zöldséglerakata mellett. ilyen ez, amikor nem piac. du. 3kor.

félretéve a környezettudatot egy percre, vettem méregdrágán karfiolt. és csináltam belőle pürét.

know-how:
  • 1 kis fej karfiol
  • 2 dl száraz fehérbor (a szép emlékű múlt szombati Irsai)
  • 3-4 ek tejszín
  • 1 ek vaj
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 1 tk fehérbors (is kellett volna, de kifelejtettem)
a recipe szerint főzni kellett a rózsáira szedett karfiolt, a besózott főzővízhez hozzáadva a bort és a kakukkfüvet.
miután megfőtt, rája került a tejszín, a vaj és a bors, és az egész összebotmixereződött. a garnírung ezennel elkészült.
forrás 



húspogácsa (de mondhatjuk egyszerűen csak fasírtnak) know-how:
  • 1/2 kg darált pulykacomb
  • zsemlemorzsa (rutintalanul nem mértem le, a kis barna tányér majdnem tele lett)
  • tej (annyi, hogy a zsemlemorzsa olyan legyen, mintha majdnem friss zsemlét áztattam, aztán csavartam volna ki)
  • 1 tojás
  • 1 fej hagyma (ittmost lila) üvegesre párolva
  • 1 gerezd fokhagyma, apróra vágva
  • pirított, kissé összedarabolt tökmag (ha menő lennék, azt írnám, hogy rusztikus, így csak annyit írok, hogy a szuperrobotban megforgattam alacsony fokozaton)
  • majoranna
  • 1 kk mustár
  • sóbors (amikor azt gondolom, hogy elég a só, na, akkor még 4x annyit nyugodtan bele lehet tenni)
  • 1/2 narancs leve
  • Olga anyukájának az ajvárja, nem elhagyhatatlan, de mindenképp igen finom
a narancslé kivételével a hozzávalókat összegyúrtam. 
kb. egyforma gombócokat csináltam, amiket kicsit ellapítottam a teflonban (amibe előzetesen öntöttem nem túl sok olajat). a nagy főzőlap 2es fokozaton dübörgött, lehet, hogy a másfeles is elég lett volna, ha nem vagyok már olyan éhes. ami fontos (és tényleg az, mert az első körről lehagytam, és tényleg sokkal fakóbb lett az íz nélküle): a kifacsart narancslével gondosan megöntözgettem (aka: mindre ment 1-2 kávéskanál) a sülő pogácsáimat, és mindegyikre került még egy csipet só, biztos, ami biztos. mind a 2 oldalon végrehajtva a művelet.
az eredmény: fincsi lett, de a tökéletes fasírtreceptet tovább keresem.
werkfotó







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pin It button on image hover