just for VIP

Giacomo is one of those people i really like. not just for his cooking talent, but his personality. 

and i always pay attention for my beloved friends' birthdays. 

the first time when we talked about celebrations we were after many bottles and my translation ability wasn't as perfect as usual (hahaha) -  i drove his birthday home. not so accurately. at least the month was ok.

so i sat in front of him one day and chatted about some other things when somehow it turned out that exact day was his 50th birthday. i was totally mad with myself to forget this day. but when i checked my calendar i saw there was no problem - according my note his birthday is on another day. hehe.

so, this is a belated coconut birthday cake for Giacomo who i really like.

happy birthday!

the recipe is in Hun, but i'm planning to translate into En soon.

klasszik nudli haladóknak

nem rémlik, mikor történt legutóbb ennyi minden egy hét alatt életemben először velem.

életemben először ültem Balázs mellett egy orvosi rendelőben és koncentráltam 800%osan, hogy értsem, mit mond a doktorbácsi Balázsról, aki félig már önkívületben volt és egyáltalán nem volt hajlandó figyelni. 

aztán éltemben először robogtam át a városon úgy, hogy Balázs nem szólt bele sehol, hogy mikor melyik sávban lennék sokkal jobb helyen - mert még ekkor sem volt magánál, pedig ez már egy másik nap volt. 

továbbá életemben először szabtam szét egy egész tyúkot, és közben csak egyszer rohantam ki a konyhából (mert a egy élő madárnál csak egy döglött madár félelmetesebb) - de aztán összeszedtem magam, mert Balázs húslevest akart enni (amit már jelentős javulásként könyveltem el, mert előtte 2 napig nem evett) --- tehát életemben először húslevest főztem a szétszabott tyúkból.

valamint életemben először nem osztottam le csóri házastársamat egy egész héten át, hogy most azonnal kezdjen el mosogatni.

és még: életemben először nem bezacskózott mélyhűtött, hanem a kicsi kezemmel megsodorgatott nudlit főztem. Balázs ekkorra már visszanyerte régi önmagát, és a nudlikészítés nagy szakértőjeként beszólt, hogy szerinte mit nem csinálok jól. és mivel az állapota már megengedte: visszaszóltam - és lett veszekedés és visszazökkent minden a régi kerékvágásba. 

leszámítva, hogy még mindig süket fél fülére.

a húsvét, amikor lepergett előttem az életem

Balázs kb egy hónapja újrahúzta a gépemet, amire hónapokig készített fel lelkileg. kellett már, tudtam. de az új xubuntun már semmilyen formában nem jelent meg a picasa. amire tkp már nincs is szükségem, mert vagy fél éve dark table-lel pimplem a képeket. a montázsokat meg a gimppel csinálom. csak olyan rohadt nehezen szakadok le a régi dolgaimról.

volt sírás, hiszti, csapkodás, rohadt gimp!-ezés, aztán heckelés. és a picasa visszakerült. állandóan összeomlik, 46 lépésben tudom csak importálni a képeket, de van.

és ma, miután nem is volt kedvem fényképezni, de ezek a briósok annyira k jól néztek ki, hogy muszáj volt, meg még nem is RAWban csináltam, a szaros picasából egy nyomással töröltem ki úgy 2 hónap munkáját.

...csend...

Balázs megkövült arccal ül. 

feláll.

"dehát megkérdezte, hogy tényleg akarod-e töröni..." - próbál higgadt maradni.

"meg."

...csend...

"de hogy a pi@ba jelöltem ki az összeset? meg amúgy is, most ne kezdj el okoskodni" - ezt már sikítva kb.

lepergett előttem az életem, + az a 10 kép, amit tegnap töltöttem fel a flickr-re, megmentve így a megsemmisüléstől.

...2 perccel később...

"a picasa csak a RAW_kidolgozott mappából importál, nem?"

"de."

"akkor jó, a RAW mapában ott az összes kép."

4 perc múlva felfogtam, hogy mi történHETett volna. elkezdett remegni a lábam.

de még mindenek előtt megcsináltam életem legszórakoztatóbb péksüteményét. ami ráadásul a legtutibb kelt tészta receptem is eddig.

muppet show, magic cake stb.

szoktam elhatározni dolgokat. 

időnként pl azt, hogy akkor holnaptól határozott és sikeres nőnek fogok öltözni, a campereket elteszem emléknek, lesz szép táska, szép cipő ---- (idáig szoktam jutni a gondolatokkal, aztán elfogynak az ötleteim), aztán bekerékpározok a városba és veszek 3 kistányért meg 2 poharat a fényképezéshez veszek 2 pólót. bugyikéket nagy helókitti fejjel, meg egy másikat rózsaszín mápetsó-szörnnyel. és még örülök is. mert az egész kemping legszebb pólójában fogom számolatlanul magamba dönteni a fröccsöket. a camperek maradnak. lehet, hogy veszek egy bugyikék körömlakkot is a pólóhoz. határozott és sikeres nőnek majd később öltözöm.

meg olyat is szoktam elhatározni, nagyon komolyan, hogy a héten nem csinálok 3 sütit. mert a végén valahogy mindig elfogy.

és nem veszek egy doboz idióta ízű jégkrémet SE.

aztán meglátom ezt és megcsinálom. miután megettem egy fél doboz pattogatott kukoricás jégkrémet.

UP! - a magazin

divatdiktátor sógornőmmel az első közös projektünk ez itt (meg a csipkedesignnal és a vzsenteriorrel) - de a család mindenek előtt, ugye. 

a legkedvencebb kedvenc képemet a lányok egyhangúlag kiszavazták a magazinból (eee), de én nem hagyom magára szegényt.

amikor kitaláltam a konceptet, még nem tudtam, hogy Andi pont a fényképezés napján érkezik és ennek örömére 2 nap múlva nagyszabású fogadást italozást rendezünk a szellemházban és mindenki nagy lendülettel fogja magába tömni a kencéket (kivéve Balázst és Andit, akiknek volt pofájuk kolbászt (!!!) enni a vendégsereg érkezte előtt). tán' a füstölt halas volt a leggyorsabban elfogyó. vagy fetás? de szerintem a mentás borsó.

ricottás empanada

a kisautó kuplungja egy hete azt mondta, hogy heló. a bácsi a szervízben még ennél is tudott jobbat: 380. lesz az ára (a kisautó 400 volt, azóta már 2x ennyit kellett rákölteni, de legalább megadta azt az élményt, hogy ebben az országban még az otthoni nyomorult fizetésemből is kápéért tudok autót venni a házastársamnak. ha épp olyan kedvem van. mondjuk nem volt, mert hát mire való az ő mastercardja, ugye.)

az autómentes hétvégén Balázs szolidarított az autóval és lebetegedett, amely esetekben nagyon színpadiasan képes többször is elhalálozni/nap.

én néha benéztem rá, főztem neki 3 teát, 1 ebédet, továbbá sütöttem 1 uzsonnát meg 1 desszertet. nagyon édes voltam, azt kell mondanom. 

ez volt az ozsonna-rész.

a no saltyn találtam, mert ha nekiugrom, kimondottan jó dolgokat is fel tudok fedezni náluk 3 máfin meg 4 borsófőzelék közé berejtve.

a pöffeteg a legbénább nevű kekszi

kétségkívül.

mennyivel elegánsabb az, hogy chocolate crinkle. ha ez lett volna a neve, tán nem kap csóri pöffeteg-kép olyan kommentet, hogy "nekem se szokott minden sikerülni, nyugi".

egyébiránt úgy gondoltam, hogy pöffeteg archiválásra kerül a következő karácsonyig, mert bármennyire is laza vagyok, azért nem gondolom, hogy mézeskalácsot kell sütni húsvétra. de mivel az időjárás (is) unortodox módon viselkedik otthon, az én kis pöffetegjeim se a trikolórban nyomulnak márc.15-én, hanem talpig karácsonyban.