mától csak per Tamás

Tamásunk nem várt sikerrel vette az akadályokat tegnap Lyonban, volt nagy őrjöngés ott is, a fészbukkon is, 13 másodpercenként tud(hat)tam (volna) meg (8x egymás után ugyanazokat) a híreket (ha nem megyek el itthonról, attyaég! a boküzdór napján??!!), most vág, most rak, most néz, most elfelejtette a sütőt letekerni 150ről 90re ("A feledékenység miatt a köret túlmelegedett, és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a magyar szakács nem került a világverseny dobogós helyezettjei közé, jelentette helyszíni tudósítónk" - itt érztem némi hazafiúi csúsztatást az index részéről: messze volt még az a dobogó - szerintem nem is gyúrt arra senki magyarfia), de a végén így is befutott 10.nek, ami azért tényleg derék, tekintve a pl. a rombuszhal kilós árát és kis hazánk anyagiakkal való ellátottságát mostanában, arról nem is szólva, hogy ez a görög isten Széll gyerek, mától csak per Tamás, kiesett az Onyxból hónapokra, ahova azért nem lehet csak úgy behívni Marikát, hogy kéne egy kis lencsehab a szüvidelt mangalica mellé, szaladj már be 20 percre, léci.

tehát ma bocuse d'or volt egész nap, mindenhol.
én meg madártejet akartam enni.

 

cékla vol. 2 - curry

beiratkoztam egy fotókurzusra.

az egyetemen, hogy ne aprózzam el nagyon.

ma délután már olyan k ideges voltam a ténytől, hogy este 7re mennem kell, mintha valami konkrét vizsga előtt állnék.

elrángattam Balázst magammal, sőt, be is ültettem magam mellé, mint szótárt, just in case. aztán fél óra múlva otthagyott a szemét, egy telefon miatt. 

percek kellettek, hogy legyűrjem magamban a pánikot.

aztán már csak egy rész volt, amikor talán leheletnyit idiótábbnak tűnhettem a valóságnál: az igen jól kinéző tanársegéd fiú kedvesen érdeklődött, hogy hol tudja állítani a gépemen az ájeszéjt. a mit, kedveském? az ájeszéjt. nézd, drága barátom, a leghalványabb fingom sincs.

a tanárbácsi hátulról, próbáld Av-ben.

és nyomta. az ISO-t. az ájeszout, kis akcentussal. 

(amúgy mindenki kitobival tolta, kivéve a kedves lányt a 7D-vel, meg egy másikat 5D-vel, aki nem volt kedves, de lehet, hogy csak azért, mert ráfagyott az arcomra az azonnal add ide, teee! kifejezés.) 

és ennek megint nincs semmi köze Nigel Slaterhez meg az ő zseniális curryjéhez cékla raitával. 

mert még mindig cékla. (bocs, Olivér.)

találkozás egy régi szerelemmel

avagy nagyon apró kisokos kagylófőzéshez

városi legenda, hogy kagylót csak az r-es hónapokban eszik a kiművelt fő. - nem. kagylót enni bármikor lehet.

másik legenda, hogy a főzés előtt már nyitott kagyló kuka. - nem. általában még élnek ilyenkor is, csak kicsit össze kell nyomni a héjat (ha így sem csukódik be, akkor tényleg döglött, és kuka, ha büdös halszagú, szintén.)

és akkor még idevezetem, hogy több vas és B12 van benne, mint a marhában (ami remekjó hír nekem, mert ma reggel végleg leszámoltam a marhahússal), és még gluténmentes is és tele van fehérjével. na!

cékla vol.1 - gnocchi

gnocchit gyártani kétesélyes.
vagy ehető lesz, vagy nem. az utóbbi csoportba tartozók készítését profeszionális szinten nyomom, úgyhogy a krumplisoknak már neki se kezdek, pedig már fejből megy a krumplik ABC-s osztályozása.
úgyhogy ez ricottás. a parmezánt se cseréltem le cheddarra - mindent elkövettem, hogy megcsinálhassam a fényképeket gnocchiékról.
de az őrületes koncentráció (meg a fél órás nudligyártás) kiszívták az alkotói vénámat: csináltam pár képet, amiről végig éreztem, hogy nem az igaziak, de kívül rekesztettem az aggódást az agyamon és dekorvillával dekortányérról betömtem az összes gondosan formázott fotópéldányt. mire végeztem, egyrészt rosszul lettem a vajtól, másrészt beszkenelődtek a darktable-be a file-ok. és igen. a várakozásnak megfelelően szarok lettek.

maradt vagy 10 nudli, ami se szép nem volt, se gondosan formázott. aztán mégis ők kerülnek bemutatásra. jobb híján.

az élet kemény és igazságtalan.

úgy volt, hogy pavlova lesz

aztán végül eton mess* lett, mert továbbra sem tudok habcsókot sütni. de legalább már azt tudom, mit jelent túlverni a habot: van egy pont, amikor még tök szép kemény, és csúcsok is vannak benne, aztán ez átfordul a pillanat tört része alatt lassan folyós állagba, amiben már se keménység, se csúcsok - na, ezért nem kell telefonálni habverés közben.

*az eton mess szókapcsolat 1. tagja egy puccos angliai főiskolára utal, ahol májusban rendezik az éves krikettbajnokságot egy másik, szintén puccos főiskola ellen. a legenda szerint egy ilyen alkalommal valamikor a XIX. században egy kutya (!!!) ráült egy piknikkossára, amiben volt egy kis tejszínhab (nyilván felverve) meg egy kis eper (ami azóta is a klasszik gyümölcs az eton messben, bár bármilyen gyümölccsel készíthető), ami a kutyatest hatására összekeveredett vala - az eton mess innentől létezik, és kissé rendetlen (a 2. szó jelentése) kinézete ellenére azóta azért töretlen népszerűségnek örvend. a habcsók csak a 70es évektől képezi a részét.

áfonyaszósz

eddig áfonyát láttam 1) üdítősdoboz oldalán (gyüm.tartalom 8%) 2) tőzegáfonya-kapszula dobozán. mindkét termékkel azon időszakokban kerültem kapcsolatba, amikor éppen szokásos felfázásomat töltöttem (ami nem az, tudom, de ez meg nem egy orvosi esetleíró hely) és nem éreztem magam ettől túl jól.

de ez itt egy angolszász terület, ahol thanksgiving ugyan nincs, a megfelelő időszakban áfonya viszont igen. és ezt az áfonyát brutális módon le is árazták a megfelelő időszak múltával. így lett nekem 1 kiló igazi vörösáfonyám. 

keszeg!

eddig csak teszkós halat ettünk, mert ott nem kellett párbeszédbe bonyolódnom a nénikkel/bácsikkal. de fényes idegennyelvtudásom arra a szintre ért, hogy szombaton lazán kértem a piacon "2 pieces of that, please" márkájú halat. (amihez azért jó alapot adtak a teszkós aznap lejáróak: már nem csak halakat látok és lazacot a halaspultban.)

azért megjegyezem, hogy amit a halas nő művel az English Marketen, az minimum tanítani való - a tisztításra vonatkozó igenes válaszomtól számítva 32 másodpercen belül zacskóban volt a 2 hal, pikkelyezve, belezve. csak álltam és az átélt élmény súlya alatt kértem fél kiló osztrigát kagyló helyett.

a piacozás után még megettünk egy-egy egész lovat ájris brekfösztnek álcázva, majd lázasan keresni kezdtem, hogy mi légyen szegény állatokkal. egy óra szuperszakácskönyv-lapozás után még elovastam a tarka bárkán egy zseniálisan összeszedett írást, aztán éjfélkor kirohantam a konyhába, leszaggatam a halacskákról az egyébként ultrafasza zacskót és bebugyoláltam őket nedves papírtörlőbe. (és a héten már másodjára erősen elgondolkoztam a vegetarianizmus mibenlétén. valamint arról, hogy ez a 2. olyan dolog, ami igen nagyon hiányozni fog a XIII. kerületben.)

na de! 

sea bream (tengeri keszeg)