tésztaebéd

hamar is, meg jó is - egy nagyon ősi dakota közmondást idézve.
reggel 7. kelés.
reggel 8. az ebéd megsütve, az angolházi megírva.
reggel 8.15. végre kapok kávét.

az elrontott kókuszdzsem története

-->

egyszer volt, hol nem volt, egy csudálatos kép a flickren egy üveg kókuszdzsemről.

szerelmes lettem az ideába rögtön, lázasan kutattam a kókuszdzsemről, in inglis, of korsz (nem nagyon találtam mást a sri kayan kívül, ami nem annyira dzsem, mint kókusz curd és minden recept előírta a pandan levelet hozzá. (egyébként maláj, származását tekintve, és előszeretettel eszik reggelire vajas pirítóshoz.) mivel erről a növényről még csak nem is hallottam, a kókuszdzsem-projekt felfüggesztésre került, nem is gondolva egy elég kézenfekvő dologra: magyarul beírni a keresőbe a kókuszdzsem szót.

belenyihogott egy ló a fogalmazásba

a képen látható még egy szintén teljesen irányt tévesztett majdnem scone

csirke-ánizs-gyömbér-kókusz

újabb remekjó fűszer-konstelláció. citromfű és kaffírlime-levél nélkül. nahát. és jó! nahát!
történet nincs.

nagyonsokmagvas keksz

arra az esetre, ha volt 4 dögunalmas angolórája az embernek, ami után nem kívánta semmi porcikája se a futást, amit csak tolt, tolt maga előtt egész délután, míg végül este lett és eső. így kénytelen lesz a recipe begépelése után nedves közegben futni. 

(egyébként a keksz 4 nap alatt másodjára készült el, egyrészt mert az 1. adagban benne volt a lehetősége egy jó keksznek, másrészt olyan fotókat sikerült készíteni róla, hogy ma k-i-t-ö-r-ö-l-t-e-m az egész szériát. de mindentől függetlenül belépett ő a top kettesek elit-klubjába a Stahl-féle zabpelyhes kekszi mellé.)

indonéz rákcurry bank holiday esetére

tegnap féltávon én vezettem.

kimerítő volt. 

még jó, hogy ma bank holiday.

ha véletlenül elég széles az út, 340 m-enként 2 sávos körforgalmat iktatnak be (amit én még ugye nem kezelek készségszinten). ha nincs körforgalom, az azért van, mert fél autó széles a 2 sáv. itt a szélek eltalálása volt a kihívás.

aztán néha beértünk egy-egy településre, ahol a bank holiday előestéjén mindenhol fesztivált tartottak, úton sétálgató, sörözgető, babakocsit tologató (mindezt az ÉN fél sávomban!) engem végső kétségbeesésbe taszajtó egyedek. a 2. olyan akcióm után, amit most nem részleteznék (de amihez foghatót még életemben nem csináltam, mert apa valószínűleg úgy vágott volna pofon, hogy kirepülök a kormány mögül - Balázs csak hálát adott az égieknek, hogy mégse az alufelnis BMW-t választotta), úgy gondoltam hogy elsőre elég volt ez.

édeskömény-leves

mandulasarokról/ból/tól még sose főztem, csak a képeit nézegetem. ha valamit kívánhatnék, az lenne, hogy legyek én is olyan szakács és fotós, mint a csaj. meg, hogy álljon el ez a rünyes eső és süssön már ki a nap végre. bár már azzal is elégedett lennék, ha kiderülne az ég.

shawarma, a gyros arabul

erre a blogra már jó rég ráleltem flickr-es kalandozásaim közepette: zseniális képei vannak a csajnak. benne van a top3-as listámban.

 

már megcsináltam egyszer Vikinek, de akkor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag darált húst használtam és a fűszerezés is elcsúszott valahol (tán ott, hogy a darált húst nem nagyon pácolják...). de tegnap megcsináltam az ultimate verzsönt: osztatlan siker. (az egyetlen külsős kostóló azt mondta, hogy oké, majd betömte a 2. tekercset is. ez ugyebár 100%-os tetszési index.)