scone tökéletes szesztárs lesz

univerzumváltás történt: nincs internet. nincs fényképezőgép. furcsa világ. vannak könyvek és újságok benne.

anya ebbe a világba érkezett, hogy végrehajtsuk a nagy mézeskalács-sütő küldetést. relatíve gyorsan kiderült, hogy internet és fotóapparát mellett konyhai mérleg, nyújtófa, kávédaráló és robotgép sincs. innovatív anyám borosüveggel rendelt tésztát nyújtani.

és holnap újabb küldetés, mert én hülye bőszen ajánlkoztam az Olga előkriszmösz-velkámBalázs partijára vm sütéssel. (Moha nyilván kialázott volna a kerületből, ha 2 üveg borral állítok be - just.) tehát ma mérleget szerzek, holnap scone*-t sütök.

*nem reprezentatív felmérésem eredménye szerint a scone angolszászéknál menő. édes, vagy nem, de akkor lekvárt és vajat adnak hozzá. ha édes és mazsolás, akkor is. általában íróval készül, a szódabikarbóna-sütőpor-önfelfújó liszt és/vagy kombinációja vallási meggyőződés kérdése. nekem még soha semmitől nem jött fel, egyébként.

ólájvantforkriszmösziz...tejkaramella

azért vannak jó részei is a külföldi létnek. (ja, vannak, most, hogy így jobban utánagondolok. számosak. UPDATE: egyre több) ami az eztettem birodalomra vonatkozik konkrétan: itt az a csomó remekjó szakirodalom: nyilván az én beszűkültségemnek köszönhető, de pl. az aktuálkedvenc delicious.-ről otthon még csak hírből se - jópersze, munka mellett azért némileg kevesebb idő van ilyesmik után kutakodni. most meg csilianyánk karácsonyi szakácskönyvlistáját átalfutva csak hümmögtem: merthogy ezek már szeptember óta a polcokon vannak itt (meg a kezemben, amikor beszaladok a szuperkönyvesboltba, összeszedek nehány könyvet, lehajítom magam egy bőrpamlagra és lapozgatok.)
aztán megismertem egy csomó olyan élelmiszert és élelmiszeripari terméket, amivel otthon még nem találkoztam. így karácsonytáj (tehát november óta)  különösen csúcsra járatják magukat írék: a mindenhol gúlákban álló karácsonyi puding mellett hegyekben áll a fudge is (a.k.a. tejkaramella). gondoltam nagy bátran, okozok az én tesvíremnek nagy örömöt fél kiló karamella formájában. (ilyenkor szerencsés utólag elolvasgatni, hogy igazából ez egy otthon kivitelezhetetlen édesség.)

*JÁTÉK*JÁTÉK*JÁTÉK*

kizárt, hogy az univerzumnak szüksége lenne még egy megosztós, lájkolós hülyeségre, de mivel mindjárt karácsony, és az meg a szeretet ünnepe, ugye, úgy gondolom, hogy mindenkinek szeretnie kellene eztettemet.

cserébe kedveseztettem megajándékoz egy nagyon szerencsést. 

HA

a nagyonszerencsés osztja ezt és szereti őt.
ÉS
ír kommentbe egy olyan ételt, amiben a só fő(bb) szereplő valamiért.

ami pediglen az ajándéka leszen a nagyonszerencsésnek: egy doboz mérgdrága só és egy teljesen egyedi, direkt eztettem részére készült fülbevaló Piktorína GuREga-sorozatából (ami megfizethetetlen, ugye).

tutibiznisz. nem?

ps. guREga tesói a Szimpla Fullkolor piacán 22-én délután nagy számban megjelennek, ha esetleg valakinek nem jutna ebből.

Ciara's coffee (off)

a karácsony idén kardamomba fullad

ezt a receptet neked küldöm, Anya! (hátha egyszer már csinálnál is valamit a szakácskönyvemből...)

2 napja majd megdöglök valami édességért. nyilván ezért álmodtam, hogy 4 kilót híztam. rémület álom volt. ma gyors végigcsináltam 2 kör fenékgyakorlatot (egészen ultradurva, az 1. alkalommal egyáltalán nem bírtam leülni másnaptól 3 napig), aztán nagy hirtelen megettem vagy 4-et ebből. lehet, hogy 5-öt.

elmélkedések egy tepsi majdnemjó zöldséges izé mellett

volt  idő, amikor megtaláltam a számomra értelmes funkcióját a népszerű közösségi oldalnak: lett egy új RSSem meg egy másik delicious-öm, azokra a tartalmakra szűrve, amik tényleg érdekelnek.
aztán lett eztettem, az ő kis saját oldalával, egy ideig ész nélküli, aztán törölt az ő kis kedvenceivel, akik közt vannak olyanok, akik az én perszonálkedvenceim is, de a többség azért nem. eldőlt: az eztettem-világot tudatosan szétválasztom a sajátomtól.
az eztettem híreire is rendszeresen ránéztem, képben voltam, de tény, nem nyomogattam kényszeresen a lájkokat és nem írkáltam hűhákat, ha nem volt miért. aztán kezdtek eltűnni a hírek (nyilván kell a pénz fészbukéknak, bár most tépik fel az árfolyamot rendesen), volt, hogy már egész nap csak egyet láttam. kis nyomozást követően világosság gyúlt elmémben: ja, ha én lájkolok, akkor beállíthatom, hogy kinek jelenjenek meg a hírei az én híreim közt - az eztettem, mint oldal esetében ez az opció nincs. és mivel az én privát világom továbbra sem lesz egyenlő az eztettem univerzummal, le fogok maradni mindenféle fasza kis nyereményjátékról és a 758. karácsonyi kekszről. hahaha. (nyertem múltkor vm kötényt, egy hónapja nem jött meg, ráadásul a nyeremény közvetítője olyan hangot ütött meg érdeklődésemre a válaszában, hogy arra a szintre nem tudtam lesüllyedni...)
this is the end of a beautiful friendship.

zöldséges fritatta

a héten volt scone, galette és fritatta az internacionalizmus jegyében. (+ hazafiasBalázs csinált egyszer paprikáskrumplit is magának.)

ami közös bennük, hogy nincs magyar nevük, nem részei a konyhaművészet magasiskolájának, ámde mindegyik tartalmazott cukkinit. 

ami nem közös: nincs képileg dokumentálva 75%-uk. háhh!

ez az, ami van:

borravaló*

én már nem tudom, hogy leltem itt is* rá kántorbandira, de nagyon nem szomorodtam el miatta. Balázs lehet, hogy kicsit igen, miután tegnap megvetettem vele 2 üveggel is a külföldi sauvignon blanc-okból való okosodásom után. (mert otthon szűklátókörűen környezettudatosan csakis a világhírű magyart isszuk, azon belül Rezső bájét kiemelten - aki nem világhírű ugyan, de zseniálisan jó; aztán itt hipergyors felfedezést tettem az 1. estémen: ezek nem ismerik a magyar bort! -- nahát! van viszont egy csomó spanyol, ausztrál, új-zélandi meg francia. amikről én a világon semmit nem tudok. így lettek jobbára címkedizájn alapján kiválasztva az elmúlt hónapok borai - egyre kisebb számban, mert szarabbnál szarabbakat sikerült kiválasztanom. (...) aztán tegnap egy oyster bay megtörte a sort, meg minket is kissé a végére. így esett, hogy az ebéd, a citromos-cukkinis spagetti reggel lett összehajintva 16 perc alatt és azóta is élénken foglalkoztat az a probléma, hogy ha így is lehet, akkor mit pöcsölök más napokon órákat.

rózsavizes kardamomos keksz

ez a keksz ékes bizonyítéka annak, hogy nem kéne mindennel rögtön szerelembe esnem, amiben kardamom van és/vagy tartalmaz valami nem evidens egyéb komponenst is (rózsavizet). majd legközelebb.

  

tejszínes gesztenyekrém(leves) fűszeres grissinivel

Balázsnak még 2 hétig kell karácsony ízű táplálékokat befogadnia. de aztán slussz: még soha nem sikerült olyat csinálnom, hogy karácsonyi hangulat. utóbb már nem is próbálkoztam vele, a karácsonyi wellness-pakkokban van minden: szauna-evés-ivás-prüntyi zene a hallban-sokcsatornás nagyképernyős színes tv usb-csatlakozással, arra az esetre, ha netán nem a reszkessetek betörőket akarná nézni az ember+egy aktuál társas. és a szívet átjáró szentlélek.

répás kufta mentával és sajttal

nem szándékosan van ez csomó marokkói ihletettségű recept mostanában. 

próbálok ráhangolódni a karácsonyra - ahhoz meg kell a fahéj, mint egy falat kenyér. aztán a végén nem karácsony lesz belőle, csak tagine, vagy kufta (nyilván nem volt semmiféle tudás a fejemben erről a táplálékról ma reggelig, de aztán belefutottam a receptbe kipattantam az ágyból és sötétedésre kész is lett. ugyan Balázs nem volt képes különbséget tenni a múltkori lencsés répafasírt és a csodálatos, összetett ízvilágú kuftám közt. aztán el is húzott egy céges előkarácsonyi pártira, ahonnan f10kor telefonált már emelkedett hangulatban, csak hogy elmondja, a fejenkénti ingyenszesz az idő-mennyiség koordinátarendszerben exponenciálisan emelkedik. 4 órája nem jelentkezett, ami akár azt is jelentheti, hogy már nem képes a telefon kezelésére. de azt egész biztosan, hogy taxival jön, és holnap nehezen fog ébredni.)

pulyka teriyaki

volt egy korszakom, amikor úgy gondoltam, a szentendrei útról felkanyarodni az árpád hídra oké. biciklivel. aztán felmértem ezt-azt. hogy az autók nem látnak. ha látnak, nem szeretnek. és jobb tovább életben maradni, mint nagyonlaza biciklisfutár imidzsben felkerülni az ő-is-bicajos-volt emlékfalra az ősCM oldalon.

most hasonlatos élményeim vannak a fényképezéssel.

azt hiszem, lezárult a lelkes amatőrfényképész korszakom egy aláírt getty-szerződéssel a felismeréssel: kevés ez, éci, nagyon kevés.

azt veszem észre, hogy a 36. tutoriált olvasom végig, képes vagyok felirat nélkül végigülni az oktatóvideókat, ha nem megy valami (valami - hahaha; semmi, pontosabban) a k darktable-ben, elolvasom, hogy mi mi.

és az elégedtelnség fokozódik.

egyelőre visszatértem a kezdetekhez: mentés draftként, hozzáfűzéssel (l. a legutóbbi briós szerencsétlenkedésemet: "Roux receptje szar, ez jónak tűnik, ha majd újra lesz kedv és tojás.")  

előszó a karácsonyhoz

nem fogom bántani se a karácsonyt, se az adventet. tényleg nem. az adventi kalácska ui. sosem látott letöltéseket produkált. 

meg néha engem is elkap a láz. olyankor megveszek egy méregdrága prekarácsonyi újságot, hogy megtudjam belőle, hogy karácsonykor a hangulat fokozása érdekében mindenképp gyújtsak gyertyát, aggassak girlandokat a kandallóra (ha nincs, építsek, mert kandalló nélkül szart se ér a karácsony) és süssek mézeskalácsot.

de nem fogom bántani a karácsonyt, se az adventet. se az azt övező hájpot a konyhában és környékén.

de ebben a rozmaringos-sajtos sabléban (az eredeti recept így hívta, de a kutatásaim azt mutatják, hogy a sablé alapvetően édes keksz) nincs semmi karácsony. ami volt hozzá, az 5 üveg bor. meg egy sajttál.

kellemes este volt.

megkaptam a Silver spoont Giacomotól.

egy doboz élete - avagy miért nem lesz makaronsütés egy ideig nálam?

1 part cookie [ground almonds + egg white + sugar] +
1 part filling [buttercream, ganache, jam] +
1 part cookie [ground almonds + egg white + sugar] =
1 complete macaron [happiness]

valószínűleg már mindenki más csinált szupertrendi makaront még akkor, amikor makaront csinálni szupertrendi volt.

ennek egyenes hozadéka, hogy tele a gúgöl nagyon profik nagyon profi leírásaival. ma délután 5kor már például készségszinten használtam olyan fogalmakat, mint csőrös hab, massza simára kenése, klaffogó tojásfehérje (ezt a robotgéptől ugyan nem hallottam), szalagos lecsurgás, bőrösödés és talpak megjelenése. továbbá ennél sokkal hétköznapibb dolgokat is, amiket itt nem idéznék talán.

és ezt az egészet azért, mert egy ráérős anyuka kitalált egy kellemes kis játékot, hogy más ráérős anyukák Écik nagy hirtelen kitalálják, hogy na, akkor ez lesz az a pillanat, amikor a makaron linkből valóság lesz. (azt persze nem olvastam csak ma, könyékig mandulalisztesen, hogy könnyen elkészíthető legyen. aha. lehet, hogy mégse játszik eztettem.)

csak a szél

ma nincs történet.

köd, az van.

meg tegnap csak a szél volt. igazi filmfesztiválon, film előtti felvezetővel, a film végén tapsoló közönséggel. meg a boldog tudattal, hogy akkor én most tényleg mindent érteni fogok. (az már csak utóbb derült ki, hogy akár szöveg nélkül, csak a képek is simán megállták volna  helyüket. és ugyanakkorát ütöttek volna magukban is. ezt Giacomo állapította meg, akinek csak az angol fordítás volt, ami viszont szerintem nem tudta visszaadni a magyar szöveg karakter-bővítését. a főszereplő lányka tiszta Saci volt, lehet, hogy emiatt ébredtem fel az éjszaka közepén és próbáltam megfogalmazni a miértet. nehéz film volt. (bár a wombot egyáltalán nem volt képes túlszárnyalni.)

és akkor most itt a helye egy pont ilyen időjárási viszonyokra optimalizált szuperfahéjas, szupercukros, szuperromantikus, szuperkarácsonyváró hajtogatott szuperkalácsnak, mindenkinek, aki elhiszi, hogy a világ jó illatú, rózsaszín, szirupos és csodaszép. 

meg nekem, aki örül annak, hogy már régen elfogyott a kalács, mert a tegnap este után leginkább kenyeret és vizet utalnék ki magamnak,  arra a rövid időre, amíg meg nem öl a bűntudat, hogy én a világ felső 1%-hoz tartozom, merő véletlenségből.

feketebab-leves kakaóbab-törettel és csilivel

avagy ahogy anyánk sohasem csinálná.
2. felvonás.

az egyik kedves kolleganő volt szíves a múlt héten feketebabból sütikét sütni. (háhh!) megosztotta népszerű közösségi oldalon.
egy másik meg elment vadászni enni (hogy, hogy nem) és szintén megosztotta a mit-et ugyanott.
én meg inspirálódtam.

1/2 üveg pinot grigoval később aztán lett leves.

bagel füstölthalas sajtkrémmel lazy sunday jeligére

jaj, hát bagelt sütni igazi móka! ráadásul annyira jól passzol a vasárnap reggelbe. a lustálkodósba.

ezért ma 9kor keltem (idáig még rendben is volt). aztán legközelebb 2kor ültem le, de kétségtelen, a bagel megsült. meg a fotózkodás keltette hadiállapotokat is normalizáltam. és Bazsika is kitalált a kisebbik jégveremből f2 fele. 

addigra mondjuk már füstölt a fejem.

a bagellal nincs baj, tényleg. de nem akkor kezdek neki legközelebb, amikor 3 másik szuperrecept képanyagát is el akarom készíteni mellette. és ha Limara azt írja, hogy alaposan belisztezett textilre rakandó a bagelkezdemény kelesztés céljából, akkor a textilt be fogom lisztezni. hogy ne kelljen nagyon durva anyázások közben letépni a teljesen egybekelt, lyuk nélküli gyönyörű bageleket, ezzel jelentékeny kárt okozva a majdnem tökéletes outfitjükben és az addigra már megtépázott idegrendszeremben. 

tehát: 2kor ettünk. Balázs azt mondta, hogy ebéd. nem kezdtem el magyarázni a lazy sunday-slow food-brunch szentháromság mibenlétéről, csak 2 karika múlva, de akkor meg már a kultúrafinanszírozáson és a magánnyugdíjpénztárakon pörögtünk.

összességében kellemes, nyugodt délelőtt volt.
sütött a nap.

a dulce de leche mennybe menetele

tejkaramellát lehet otthon is gyártani házilag.
alapvetésként, aztán itt (mert Péter Annát szeretem), itt, meg itt is gyönyörűen le van írva, hogy 2-3-4 óra alatt megvan.
de nekem villanytűzhelyem van. úgyhogy a tejkaramella-főzés semmiképp nem fenntartható. (Mohának)
nem mintha átrepülni fél Európát, aztán autózni még 1000 km.t azért, hogy a legdélibb végeken egyszer csak ott álljak egy egész fal dulce de leche előtt környezetbarátabb megoldás lett volna.
de az alfajornak mindenképp meg kellett sülnie.

sütőtök-birs-pálinka

ha otthon kell valamit főzni, mindig visszagyerekesedek, anya lesz a főnök. meghát a konyha azért mégiscsak az övé, én csak vendégszerepelek. aztán tezsvírem új gépe. semmi nem olyan rajta, mint az enyémen. nyilván. nikon.

vagy csak én öregszem.

nyitókép: 3 tök hever a bejáratnál laza összevisszaságban, a konyhapulton 5 kiló csudálatos birs, apa kertészetéből. a kamera tovább néz a kert felé, ahol belelógnak az arcába kékszőlők a lugasról.

hát így is lehet, gondolta Éci, és betömött egyben egy tepsi reszelt túróst (a fél disznó után).

és akkor most az előző 2 bekezdés összefűzése: volt otthon ez-az anya konyhájában, én meg főztem lekvárt, flat-cateset, nem írom le újra, pont így csináltam mindent, csak dupla adagot.

65.

- anya, figyelj már, te nem szeretnél egy új sütőt? - kérdezte Éci az anyukáját, kellő távolságból közelítve a problémához. ti. hogy nem tudja kezelni a sütőt, amiben se légkeverés, se elektronika. mégis zseniálisan szépek az anya-sütik.

az anya arcán láthatóvá vált egy rohadt nagy kérdőjel: mi az istent talált már ki ez a gyerek megint?

- nem.

- aha. pedig valami nem stimmel a lánggal, nem azt mondtad?

- nincs azzal semmi, csak mindig a legkisebb lángon kell sütni benne, hogy ne égessen.

- aha. jó, akkor elmegyek futni - közölte Éci, és örült, hogy milyen kis ügyesen lett a titok tudójává.

alant a nagyon kis lángon sült narancskrémmel töltött brownie-torta anya szülinapjára feat. Pappi. (találtam a nosaltyn egy nagyon szuperjó csajt, az ő receptje ez. és pont ma írta, hogy tán feléleszti a blogját.)

hajnal 7kor keltünk a végső forma kialakítása miatt (apa szerint, mint egy szarkofág. hát na.), egy órán át küzdöttünk a fondant-nal, (azt még most se tudjuk, hogy kellett volna ráragasztani a mintákat szakszerűen, de le így se estek), és a végére úgy kimerültem, hogy már nem volt ihletem a fotografáláshoz. (ez hálisten tökéletesen látszik is a képeken. legalább.)

gombás marhapástétom

mióta csili anyánk megtanított pástétomot csinálni, azóta ipari mennyiségben fogy a pástétom errefele.  

és mivel fasírtban relatíve gyenge vagyok (mondjuk csak ilyen finoman) újabban már fasírt helyett is pástétom van, mert mi ennyire menők vagyunk. az legalább nem esetleges: mindig gusztustalanul néz ki. cserébe finom. ráadásul mindig más ízű. 

(írhatnám, hogy "isteni" reggeli lehet belőle "lusta vasárnapokra" "ropogós, friss kenyérrel" és a többi, és a többi --- de az esetek 114%-ában vasárnap inkább ebéd a reggeli, kenyér szinte sosincs, a lengyel savanyú uborka meg ehetetlen - tette hozzá csak illúziórombolásként a gonosz malac.)

figyeld már a lazán odavetett színes őszi levélzetet a háttérben! - csak úgy mondom: legalább 3 km-en át hurcoltam őket magammal futás közben

Chili&Vanilia-sorozat: kenyérpuding

a kenyérpudingba még azelőtt lettem szerelmes, hogy hazaugrottam és ráálltam a mérlegre.

azóta már nem tudok oly nagy rajongó szeretettel gondolni rá.

tehát 1.5 kilóval ezelőtt még nagyon jó ötletnek tűnt este 6.4 perc alatt összeállítani a másnapi ebédet, ami reggeli bútolás alatt megsül (kicsiny háztartásunkban legalább kétszer).

cukkini lekvárban

bicikli, fodrász, tortasütés anyának, harcsapaprikás túrós csuszával, toldi, trafo, mu, world press, légli, lányok, stb., momotaro, kozmetikus, őszi sétafika családilag, rövid románc egy kis nikonnal. meg a túrós sütikék.

ez történt 7 nap alatt a jobb oldalon.

...

de miért szerepel Mundruczónál olyan sokat a barackbefőtt?

(amíg a képek nem érkeznek meg a kis nikontól, addig megint konzerv. most rapidlekvár cukkiniből indulás előtti fél órára.)

a nosalty-affér

egy szakadó esős, gusztustalan, szürke szép őszi napon nosalty bepötyögött egy kérést eztettemnek:
- kérlek szépen, eztettem, írj nekem valamit!
- hümmhümm... (...) na, jó.

így esett, hogy a legeslegnagyobb kedvencem, ami miatt képesek voltunk nagyobb készpénzösszeget áldozni a reptéri buszra akkor is, amikor BKK éppen nem is szerepelt a célállomások közt, bekerült nosalty archívumába.

eztettemébe nem fog, így szólt az egyezség.

ide csak egy csudálatos kép kerülhet A pad thairól, az ultimate verzióról, a recipe itten e. olvassatok, és írjatok nekem sok kedveset, olyanokat, hogy de jó! óóó! nahát! hűha! (ezt Balázs) meg ilyesmiféléket.

chowder - a hallé másképp

2 napig álltam a füstölhal-szagban.

már nem is szeretem a füstölthal-szagot.

egy tradicionális skót-angol-ír-francia-amerikai leves főzelék ez (mindenki magáénak mondja), van 8645 változata és mindenki szerint a sajátja a legjobb - pont mint  a halászlé.

csináltam egy 8646. változatot, ami inkább lett leves, mint főzelék, mert kihagytam belőle a krumplit/lisztet.

római kömény, kókusztej, karfiol - megint egy leves őszidőre

Moha nyilván tett volna egy-két megjegyzést, mielőtt kidobta volna a botmixeremet, mert nem volt türelme kivárni, hogy elérjek a húslevesi magaslatokba.

(innye! feljött a nap! 4 nap után.)

panír

a házastársam menüs étkeztetését továbbra is megpróbálom életben tartani.

a hét a rendszerem szerint szerdán kezd.

ma szerda.

össze is hajintottam egy helyre kis ebédet. (6ra, mondjuk, de volt leves is, meg 2. is. meg nekem egy doboz trifle a teszkóból - amit a rendkívüli teljesítményemet értékelendő 82%-ban elfogyasztottam, teljesen önállóan, minden különösebb megerőltetés nélkül. és ami még durvább, közben a maratonnal vontam magamban párhuzamot - miután ma mégcsak futni se voltam képes satnya testemet elvonszolni.)

tehát ma délután 4 óra körül: paníroztam. pa-ní-roz-tam. ÉN! utoljára ilyet a tesvíremmel csináltam a szülői házban, amikor még kellett egy szék, hogy felérjük a pultot. de mivel a receptet szokásomhoz híven menet közben olvastam, itt álltam a hallal, meg a tudattal, hogy dehátezpanírozós. kétségbe nem estem, rögtön kerestem új receptet. meg még egyet. 3ból 3 panírozott. bingó. akkor panírozok.

(most pedig megnézem, hogy lettek-e egyáltalán használható képek - merthogy mire kész lett az ebéd, kissé besötétedett vala, a házastársam pedig még mindig nem vásárolt nekem csodálatos fényeket meg diffúzorokat meg ilyesmiféle hasznosságokat, amik nélkül van élet ugyan, de minek? kérdem én.)

meg azt is, hogy mondjuk magyarul, hogy fish cake. mert ez így olyan szép. a halsüti viszont nagyon nem az.

miért együnk fajitat?

mert jó.

írói vénám elhagyott legott, de tán feléled egyszer, én meg visszatalálok kicsiny konyhámba - addig meg konzerv, e:

újabb keksz Pepper kolléganő gyűjteményéből

vendégeskedés zajlik épp.
meg folyamatos basztatás a bloggal.
mintha nem vennék komolyan ezt a kulinária-dolgot.
lehet, hogy ma már egyáltalán nem adok nekik enni.
de mindennek az ég adta világon semmi köze a banános kekszihez. se a chok a blok-hoz. a zotter forrócsokihoz pláne. ezek miatt csak a futókört kellett drasztikusan megnövelnem, hogy lassan körbeérje a megyét.

tökmag, aszalt szilva - punks dead

ráfeküdtem az őszre őszit hullámra.

sütöttem kenyeret.

a paszternák leves mellé.

szerintem Balázs lassan képes lesz nagyobb készpénzösszeget áldozni egy csirkepaprikásra.

ortodox leveske őszidőre

ha igazi punk lennék, most, hogy egyértelműen őszül az idő, valami ződsalátáról írogatnék.

ha viszont azt akarom, hogy eztettem még híresebb legyen, mint most, kénytelen vagyok trendelni és őszi leveseket főzni. (a valós háttérben egy fél kiló, már az öregedés kezdeti jeleit mutató paszternák* állt).

*újabb kedvenc. valószínűleg beszűkültségemnek köszönhető, hogy 34 évet leéltem nélküle, mert nyilván otthon is halomban áll mindenhol ősszel a paszternák. kálcium, élelmi-rost tartalom: dicséretes. krumplihelyettesítő-képesség: dicséretes - nem mintha nagy krumplizabáló lennék. csináltam már belőle fele-fele arányú krumpli-paszternák pürét: dicséretes. körtével crumble-t: nem teszem többet. elvileg használják süteményekbe is, más gyümölccsel, almával, körtével kombinálva, édeskés íze okán, nekem úgy annyira nem lett szívem csücske. itt és itt van egy jó kis írás róla, a változatosság kedvéért magyarul.)

Chili&Vanilia + Menedék Egyesület = brazil sajtos zsömle

-  Éci, nem főznél nekem kelkáposzta-főzeléket?

próbálkozom, tényleg. Balázs olyan hálásan tud nézni, ha időnként rábólintok az efféle kérésekre. de hát ez...!
anya a lelkemre kötötte a rántást. de én nem rántok, nincs az az isten. sűrítek. saját magával, ahogy Bíró Lajos óta minden kiművelt emberfő teszi. aztán amikor látom, hogy, á, ez még levesnek is rohadt híg, teszek bele egy kis arrow-port*. aztán többet, mert olvasom közben az okosságot: 1 tk 1 cupnyi folyadékot sűrít be. a végén már a fél dobozt.
de a lötty lötty maradt.
rántásról ennél a pontnál már csakazértse lehetett szó. gondoltam, jó ötlet lesz beletenni fél kiló krumplit püréként, meg kiszedni a lé 3/4-ét. mindezek után most olyan híg főzelék kinézete van.
de legalább a szaga kelkáposzta.

recept nem lesz. minek? rajtam kívül mindenki tud kelkáposztafőzeléket csinálni.

...mindeközben sült a mellétét. a brazil sajtos zsömlék. amik miatt külön vettem tápiókalisztet. és amik miatt a mai délutánon immár másodjára voltam kénytelen kardomba dőlni és forogni rajta.

*mivel ez a bejegyzés nem erről szól, olvassátok el itt csak röviden: sűrítőanyag, jó alternatívája a kukoricakeményítőnek, ráadásul nincs mellékíze sem. 1 tk por hideg vízben feloldva 1 cup folyadék sűrítésére elég (2 tk arrow-gyökér = 3 tk kukoricakeményítő). az indiánok gyógyításra használták a gyökérből készült port: a mérgezett nyilak okozta bőrfolytonossági hiány megszüntetésére.

meleg quinoasaláta

tegnap vacsorára, aztán ma ebédre is végül. 

csak képet akartam róla, mert újabb kedvenc ződre leltem a vízitormában, de mivel sikerült olyan állagot elérnem az ebédre szánt gnocchinál, amit nem tudnék szalonképesen definiálni, ez lett az ebédem. ami csak annak fényében gáz, hogy édesburgonya-gnocchira készültem vegyesgomba-raguval, nem egy laza salátázásra.

marinált zöldségek mangós garnélanyárshoz

nem egy nagy felejthetetlenség ez alant, de a marinált zöldség zseniális, egyszerűen zseniális. 

viszont mindenképp előző este előkészítendő - nem Éciknek való ad hoc cucc.

avagy: hogy csináljunk egyetlen nap leforgása alatt ebéd helyett vacsorát.

nem parenyica

az egyébként már haladógurman-szinten levő házastársam ma reggel annyit bírt mondani a mozarellakrémemre, hogy: "hát, ez nem egy parenyica...". (gondolom, itt az egyszerűségére próbált utalni.)

mélyen elgondolkoztam, hogy megérdemli-e egyáltalán a citrommal és kakukkfűvel sült tengeri sügért*, ami a mozarellakrémhez járt vala. megkegyelmeztem végül, saját jól felfogott érdekemben: ha éhen hal, nem fog több mozarellát venni nekem. ami - most már ezt is tudom - nem parenyica, de azért jó az. krémként. bazsalikomos paradicsompürével. a hal mellé.

*!!a tengeri sügér (Dicentrarchus labrax - european seebass) kihalás szélén áll a túlhalászat miatt - csak a tenyésztett változat fogyasztása megengedhető!!
mandulasarok és a tarkabárka oldalán is van 1-1 másért hasznos hallista.

hipergyors rizsebéd

kissé demotiválttá váltam blogírásilag - a fényképek még oké, meg is pimpelem őket, de aztán írni is róluk? ónemá.

egyébiránt tegnap csináltam egy helyre kis heti menüt (ááááá!) (de tényleg nagyon csecse: bevásárlólista, itt szín, ott szín, forrásmegjelölés, megminden)- agyon frusztrált már mostanában ez a mit főzzek kérdés. amikor már muszáj főzni, az sokat levesz a főzés mint tevékenység bájából. még 2 hét és átállok a rántott leves - krumplis tészta vonalra.

tehát az új MENÜ 1. programpontja volt a currys rizssaláta papayában. de mivel 1) eztettemet annyira nem olvasgatják sokan, 2) annyira nem is volt emlékezetes, mint amennyire menőnek hangzik, skippelem a receptet.

viszont maradt rizs. meg párolt borsó-répa-zöldbab. és miután ez egy receptgyűjtés magamnak, most idevezetem a nagyszabású ebédemet (Balázs szendvicset evett, btw - remekül prosperál az új rendszerem).

levendulás shortbread

nem. 

shortcake.* (bread: növényi zsír, cake: vaj + sütőpor)

Vikike küldte át nekem ezt. nem tudom, mi vezette őt el arrafele, mert pont annyira tükrözi az ő személyiségét az oldal, mint az enyémet - ettől függetlenül, van, hogy az ember kifordul magából, romantikusos lesz, csipkekesztyűt húz, ridikült hord és Szécsi Pált hallgat a levendulás keksz mellé, forró csokival.

nem.

kávét iszik, tojik a kekszre, mert épp telezabálta magát fajitával, befordította a fotőjt az ablakba, mert mögötte atomtámadás utáni állpotok uralkodnak, miközben a Neston ordít.

*tradicionális skót édesség a 12. századtól, de a recept pontosítása csak a 16. században zajlott le: ekkoriban ez egy bazi drága keksz volt, amit különleges alkalmakra tartogattak, úgymint karácsony és esküvő (a skótoktól Anglia, Írország, Dánia és Svédország is elszerette shortbreadet, gondoljunk csak a híres dán kekszre, vagy a híres svédre; de mondjuk itt az én kekszem is, ami legalábbis elindult a hírnév felé).

a varázsarány 1 : 2 : 3 - cukor : vaj : liszt. 

3 formában készítik: tortaként szeletelve, körlapként, vagy hasábokban, és gyakran van megszurkálva a teteje villával (dekoráció, a gyengébbek kedvéért).

egy szerelem története

...avagy csirke és enoki találkozása a rizspapíron

az van, hogy ma délután elkészültek az elmúlt időszak legjobb képei, és igazából hagynám is a fenébe az írogatást (mint az önmegvalósítás egyik formáját, 4 gyerekkel későbbre), mert a recept maga nem nagy cucc, tegnap hajintottam össze vacsorára, maradékból. 

a hangsúly az enokin* volt, ahhoz kellett valami körítést csinálnom.

(az enoki szerelem volt első látásra. annyira kopasz és csúnya és lehetetlen kinézetű, hogy muszáj volt beleszeretnem.) 

tejespite, bezombultvasárnapdélután

in medias res.

 

a teán füstölt lazac élete a krumplin túl

a mai mese a quinoáról fog szólni.

egyszer volt, hol nem volt, élt egy fa a messzi Dél-Ámerikában, amin kicsi, fekete, fehér, igen, nem piros golyók nőttek, némi szappannal bevonva,  méretükhöz képest jelentős vitamin- (B2, B6, B9) és ásványianyag-tartalommal (vas, magnézium, foszfor, réz, mangán). továbbá minden egyéb gabonafélénél több fehérjét tartalmaztak (ami nem túl nagy kihívás számukra, lévén nem is gabonafélék voltak ők...) 

és még: gluténmentesek is voltak, de ez akkoriban még nem volt olyan trendi, mint ma.

aztán jöttek a gaz hódítók, hajóra rakták a golyókat és elhozták Európába. itt aztán gyorsan megnyitottak pár bioboltot és azóta is ezekben árulják aranyáron ezt a növénykét.

mindezek dacára a quinoa finom és pikk-pakk megvan.

1/2 cup főtt quinoa 111 kalória. (én egész nap elműködtem egy teljes cuppal tegnapelőtt. nem önszántamból, persze, de Balázs elvitte az összes füstölt lazacocskát, amit járt volna hozzá. miután mégiscsak ő keresi a pénzet, amit én a kínai meg arab boltokba hordok, kénytelen voltam számat befogni és magában quinoát enni.)

vallási meggyőződés szerint áztassuk elő, vagy ne (5-10 percet).

ami tény: a magokat saponin vonja be, eredetileg - ettől kellemesen habzana a szánk legott, a csomagoláskor elő-leáztatják ezt az anyagot - de mindenki tegyen belátása szerint. az öblítés mindenképp javasolt.

az (nem)áztatás után 1 rész quinoát 2 rész vízben tegyünk fel a tűzhelyre, és hagyjuk kb. 15 percet nem túl erős forrásban lefedve főni. akkor van kész, amikor teljesen magába szívta a vizet, és a magok kipukkantak és a csíra körbetekeredik rajtuk. mondjuk azt: nem nagyon lehet elvéteni, mikor van készen.

3x-osára dagad.

ha jót akarunk magunknak, fővés előtt 6-8 percig pirítjuk a magokat (amíg aranybarnák lesznek) és alaplében (oké, leveskocka) főzzük meg.

ez így köret.

további receptek felkutatása még folyamatban.

(...)

... és Éci királykisasszony megdöntötte a kuszkusz egyeduralmát a konyhában, és igazságos uralkodása alatt teret adott minden kisebb-nagyobb golyó, kocka, hasáb és amorf tápláléknak a kibontakozásra. 

a továbbiakban pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

lazacs!

tegnap, popcake-ék után, átzúgott egy újabb cunami eztettemen: a budoáron közre lett téve pár fotográfia, ráadásul olyanok, amiket én azért nem publikáltam volna (nem mintha bármelyiket igen), ami elvezetett egy olyan számhoz a napi megtekintés menüben, hogy azt hittem, meghekkelték eztettemet - nyilván híressége okán (másra nem tudtam gondolni). 

tehát: a nagy örülésre reggel lazacot sütöttem (mert ma lejárt a szavatossága). grapefruitos édesköménnyel. 

ismétlem: reggel. 

újabb 20 perces villantás az eztettem-műhelyből, avagy hogy tudok én állandóan így elkésni?

marokkói csirke-egytál

itt most megemlékezhetnék a marokkói konyha csudálatos mibenlétéről, a szukokról, a mentateáról, a ras-el-hanoutról, a Djemaa el Fnaról - de nem.

amúgymeg: Marokkóban enni az egyik legkiválóbb dolog, amit ki tudok találni.

popcake-cunami

gondoltam, trend előtt gyors összehajintok egy pop cake-et.

(jó, nem magamtól gondoltam ki ekkora hülyeséget. Balázs kért, hogy legyen süti a dolgozóba a születésnapjára. mondjuk pl. máfin. én meg mondtam, hogy mondjuk pl. máfint pont nem fogok sütni. mert azokat a csoffadt kis izéket, amikre képes vagyok, csakis az én tesvírem tudja értékelni.)

aztán tettem néhány szignifikáns felfedezést.

1. a pop cake nem tipikus gyors süti.

2. illetőleg a trend előttiségről már lecsúsztam, és csak kulloghatok lilafüge és csakapuffin árnyékában. nyilván ők is merítettek a cuppcake-lányok munkálkodásából (akik számomra nagyon nem mellesleg jó képeket is tudnak csinálni) - ők nagyon ráfeküdtek erre a vonalra. tőlük az inspiráció is.

de eszembe se jutott magyar oldalakon keresgélni recept után. utólag látom: tele magyar pop cake-kel a gasztrouniverzum.

kb. 4 mp aktív google-használat után meg is lett a popcake-világ nagyasszonya szemléletes kis videóval a know-how-ról. a többi meg a következő 3 percben alakult citromos pop cake-ké étcsoki borítással.

35

már nem tudom, mivel magyaráztam meg magamnak, hogy a rózsaszín golyók igazán szexik lesznek egy meglett egy közép 30as egy majdnem tökéletes faszi majdnem tökéletes tortájának a tetején. de elhittem.

tehát:
    narancsos-céklás-fehércsokis alaptészta (mandulasaroktól)
    mascarpone-ricotta töltés
+   fondant (elkészítés pl kétcicánál vagy itt, de leginkább a teszkóból készen)
----------------------------------------------------------------------------
    torta

...és akkor megvettem életem 1. liter íróját

buttermilk.

ez nemcsak azért fontos, mert angolszász a nyelvterület, hanem mert gyönyörűen látszik, hogy miből jön az író.

vajból. köpülés utáni melléktermék, enyhén savanykás, kefír állagú, tej színű folyadék. és mivel Cork valaha vajnagyhatalom volt (amíg a hollandok ki nem találták a hűtést, mint tartósítást - addig a sóval tartósítottak: itt a magyarázat arra, hogy miért sós az összes ír vaj még ma is), és a vajat ma is gyártják rendületlenül, van melléktermék bőven. 

de ez pont nem számít semmit egy mai író esetében: a pasztőrözött/fölözött tejből lesz ő tejsav-baktérium, esetleg vaj hozzáadásával 12-14 óra alacsony hőfokon történő erjedés után. (na, mintha az Állatitermék-technológiák tantárgy jegyzetét másoltam volna ide.)

ezt a rendkívül hangulatos, ámde informatív kis bevezetőt pediglen életem egyik legjobb palacsintarecipe felvezetésének szántam.
for dummies.
meg nekem.

meg mindenkinek, aki szereti.

rebarbara 1.20ért

ez egy kellően bonyolult sütike. olyan, aminek a leírása olvastán normális esetben (normális eset=süti kell, rögtön) csinálok egy tejbegrízt.

de most a csillagok szerencsés együttállása kedvezett a pâte á foncer összegyúrásának, pihentetésének, elősütésének, a rebarbarák sütőben párolásának és az öntet összeállításának ÉS a 45 perces sütési idő kivárásának. a legjobb fogyókúra süteményt sütni. lehetőleg többlépcsőset. itt ülök a sütiszagban és már semmi kedvem enni belőle. ennyi munkát elpusztítani?!

legyen a neve mondjuk rebarbara pite. kellően semmitmondó, semmi flanc a curddel meg a narancs-vonallal.

amit mindig is tudni szerettél volna a tápiókáról, de sose merted megkérdezni

például, hogy mi az isten az a tápióka (manióka, kasszava)?

a tápióka rendkívül hasznos táplálék, ha az ember semmi mást nem akar, mint hízni, de a kockacukor-szopogatást már unja. nincs benne se glutén, se fehérje, se vitamin. csak szénhidrát. és keményítő. ezért okosabb felhasználók sűrítésre használják, a pechesebbek liszt helyett, a hedonisták hízásra (544 kcal/cup - elkeserítő, és még a kókusztejet meg a cukrot hozzá se tettem). hogy tovább fokozzam az érdeklődést: íze és szaga sincs. viszont tartalmaz cianidot - nyilván bosszúból, hogy neki semmi nem jutott.

egyébként egy növény, amit a leveleitől a gyökeréig mindenestül felhasználnak; kezdetben csak Dél-Amerikában tették ezt, aztán a gaz hódítókon keresztül eljutott Afrikába és Indiába is. (a meleg az kell, Írország pl. nem rendelkezik kiterjedt cassava-erdőségekkel).

leggyakrabban gyöngy-formát ölt, és fehér, néha zöld,és 1-8 mm az átmérője. na!

...és még lehet belőle tápióka pudingot is csinálni. mangó coulis-val (/kuːˈliː/) --- avagy mi történik a mangóval, ha nekiengedem a botmixert, mialatt dagadnak a gyöngyök. 

újabb recipe elmélyült konyhatechnológiai ismeretek híján lévő kispajtásoknak.

jíííhááá!

bableves, ahogy anyánk sose tenné

mert például narancslevet, céklát, kókusztejet és garam masalát Anya csak egészen elhanyagolható számú esetben tesz bele. (az esetszám az adott példában<0.)

tehát épp elég idiótán hangzott a recept, hogy kipróbáljam.

melegen és frissen nem az a hátravágós kaja volt.

de aztán kihűlt...!

a fotótémát állva tömtem be.