római kömény, kókusztej, karfiol - megint egy leves őszidőre

Moha nyilván tett volna egy-két megjegyzést, mielőtt kidobta volna a botmixeremet, mert nem volt türelme kivárni, hogy elérjek a húslevesi magaslatokba.

(innye! feljött a nap! 4 nap után.)

1 egészen kicsi (ámde 22 centért szerzett) karfiol (50 dkg), 

rózsáira szedve, a rózsák felezve, negyedelve

1 ek fenyőmag
30 gr vaj
1 fej közepes hagyma, finomra vágva
1,25 kávéskanál római kömény (komolyan :) van mérőkanalam)

1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
2 dl kókusztej(konzerv) 

4 dl zöldségalaplé (kocka)
2 dl tej
1/2 csili

know-how:

a fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam, megettem a felét félretettem.

ugyanabban a még mindig száraz serpenyőben megpirítottam a köményt is (mivel az alapszíne barna, csak az illatából lehet tudni, hogy kész), ledaráltam.

a vajat nagyon kis fokozaton karamellizáltam (elkövettem azt a hibát, hogy a fenti még mindig száraz, ámde teljesen forró serpenyőbe tettem a vajdarabot. eredmény: instant odaégés erősen bebarnulás. tehát: hideg edénybe  a vajat.) 

hozzáadtam az apróra vágot hagymát, puhára pároltam.

amikor jónak ítéltem, beleszórtam az őrölt köményt és a fokhagymát, a karfiolt kis darabokban és fedő alatt, kis lángon pároltam 20 percet. (lé nincs még, nem ég oda, a kis láng miatt.)
a 20 perc lejártával ráöntöttem az összes folyadékot, felforraltam, aztán kis lángon készre főztem.
botmixer. pürésítés.
a fenyőmag a tálalásnál került rá.
(szerintem ettem már jobb levest, de azért nem rossz - a római kömény a legerősebb íz benne, ha valakinek averziója van ezzel a fűszerrel, ne ezt a levest főzze meg.)

forrás