egy szerelem története

...avagy csirke és enoki találkozása a rizspapíron

az van, hogy ma délután elkészültek az elmúlt időszak legjobb képei, és igazából hagynám is a fenébe az írogatást (mint az önmegvalósítás egyik formáját, 4 gyerekkel későbbre), mert a recept maga nem nagy cucc, tegnap hajintottam össze vacsorára, maradékból. 

a hangsúly az enokin* volt, ahhoz kellett valami körítést csinálnom.

(az enoki szerelem volt első látásra. annyira kopasz és csúnya és lehetetlen kinézetű, hogy muszáj volt beleszeretnem.) 

*gombafajta, igen hosszú szárral és igen minimális kalappal. fakóságát a nap (és egyéb fény) nélküli növesztésnek köszönheti, a hosszú szárát meg a speciális termesztőedénynek. az enyhén gyümölcsös íz nem tudom honnan jön bele. 

az ázsiai és a fúziós konyha kedvelt alapanyaga, főleg Japánban használják és főleg levesbe főzik, de nyersen is oké, salátákba. 

használat előtt le kell vágni a tönköt az aljáról és kicsit átöblíteni. mivel gomba, sokáig nem áll el hűtőben sem (1 hét, max.).

van egy vadon termő változata is, ami barna és nincs hosszú szára se, dehát az úri kinézetnek ára van.

2/3 grillcsirke nagyon apróra darabolva

45 ml halszósz

30 ml mirin (édes rizsbor főzéshez)

15ml szezámolaj

1 ek cukor

1 gerezd fokhagyma összenyomva

1 dkg gyömbér reszelve

1/2 citrom leve

salátalevelek

retek vékonyra reszelve

enokin

1 főtt tojás

rizspapír

szójaszósz

a marinádhoz összekevertem a halszószt, a mirint, az olajat, a fokhagymát, a gyömbért, és a citromlevet. ezt ráöntöttem a nagyon apróra vagdalt húsra, összekevertem és állni hagytam. (7 km futásra+a sétára hazáig, meg a hírek még, úgyhogy akár reggel is meg lehet csinálni angolházi közben, vacsorára.)

a továbbiakban külön tálakban kiraktam az asztalra a salátát (madár volt, meg piros paraj), a gombát, a tojást, a húst és a retekcsíkokat, és okulván egy réges régen történt vietnámi tekercsből, mindenki magának csinálta a tekercseit.

(a rizspapírról és a használatáról már írtam hosszabban. - plusz megjegyzés: a rizslapok pont beleférnek a piteformába, úgyhogy abba tettem melegvizet a lágyításhoz, szintén az asztalra. még jó, hogy van egy óriási asztalunk.)