nem parenyica

az egyébként már haladógurman-szinten levő házastársam ma reggel annyit bírt mondani a mozarellakrémemre, hogy: "hát, ez nem egy parenyica...". (gondolom, itt az egyszerűségére próbált utalni.)

mélyen elgondolkoztam, hogy megérdemli-e egyáltalán a citrommal és kakukkfűvel sült tengeri sügért*, ami a mozarellakrémhez járt vala. megkegyelmeztem végül, saját jól felfogott érdekemben: ha éhen hal, nem fog több mozarellát venni nekem. ami - most már ezt is tudom - nem parenyica, de azért jó az. krémként. bazsalikomos paradicsompürével. a hal mellé.

*!!a tengeri sügér (Dicentrarchus labrax - european seebass) kihalás szélén áll a túlhalászat miatt - csak a tenyésztett változat fogyasztása megengedhető!!
mandulasarok és a tarkabárka oldalán is van 1-1 másért hasznos hallista.

a mozarellakrémhez és a paradicsompüréhez

2 mozarella-gömb (125g/db)

3 szem paradicsom

10 levél bazsalikom

só, bors

8 ek olívaolaj

know-how:

a mozarellát botmixerrel krémesítettem (turmix jobb lett volna, krémesebb lett volna a krém, de a gép otthon maradt), sóztam, félretettem.

a paradicsomokat a bazsalikomlevéllel, sóval, borssal szintén a botmixerrel pürésítettem. a kész pürét sűrű szitán átszűrtem (a kifolyó lé nem kell a továbbiakban, de nagyon finom, úgyhogy tessenek meginni) és a szitában maradt sűrűjét tettem a mozarellakrém tetejére.

pohárban valószínűleg mutatós darab, de a házastársam biciklivel közlekedik és  laptoptáskája van, amibe relatíve bonyolult lett volna egy pohárkrémet applikálni. úgyhogy mindent beletettem 1 műanyag dobozba.

a halhoz

37 dkg sügérfilé

néhány ág kakukkfű

1 citrom karikázva 

só, bors

know-how:

egy tepsit enyén kiolajoztam, a citromkarikák felét beletettem, ezekre fektettem a halszeleteket, bőrös felükkel lefele, rá a kakukkfű-ágakat és a maradék citromkarikák.
175 fok, légkeverés, 18 perc.

personal note: a hal k jó.

forrás: NL Konyha, 2012. júl-aug., p.40.