93.

az írás 25-én készült.
Mama ma lenne 93 éves.
születésnapi süti, ha már elmenni most nem tudok hozzá.

25 közös évünk alatt elképzelhetetlen mennyiségű holdacskát bedaráltam a szervezetembe. (a gonosz tesvírem ide most nyilván bevágná azt a képet, amikor egy gólyavirág-kazallal ülök Mama meg a tesói közt a kispadon és éppen megtestesítem szemükben az ideális unokát, aki akkora darab, mint egy jó karban tartott sertés vágásközeli állapotban. lehet, hogy pont ez a nyár volt az, amikor Anya nem akarta elhinni, hogy amíg ő szegény címerezők kezét kötözgette, cirka egy hónapig, képes voltam ekkorára dagadni.)

egy hónappal ezelőttig én citromos holdacskának hívtam a citromos holdacskát, amit van tán 10 éve, hogy utoljára ettem.

aztán a Magyar Konyha 36/3. számában szembesültem a zord valóval: Kossuth-kifli. az én imádott citromos holdacskám!

és tényleg. egyetlen helyen említik holdacskának, de ott is half-moonnak hívják, lévén ámerikai gyűjtőoldal. kb. nagymama kitántorgott a másfél millió másikkal együtt, az unokának meg már csak ez a félholdnyi kötődése maradt.

a név történetét nem írom le, mindenhol ott van Pozsonyostól, Palugyay Jakabostól, Zöldfástól együtt. és akkor említtessék meg Fehér Béla is, akinek ezt a könyvét még nem olvastam ugyan, de a Lecsót igen (ami nem is tetszett ráadásul).

defektmentesítés

...avagy joghurt panna cotta karamellizált almával és ropogós morzsával

megalapozandó a megfelelő együttműködésemet a corki aszfalttal tegnap külsőcserét hajtattam végre Puchon (miután szombaton dupladefektet kaptam, és a ragasztással nem sikerült ezt az aprócska folytonossági hiányt kikezelni) Bergusonéknál, az egyetlen helyen széles Bp.en, ahol abszolút VIP-ügyfél vagyok, ami miatt igen szeretek hozzájuk járni. aztán ma reggel majdnem nem sikerült visszaapplikálnom Puch-hátsót a gyönyörű új Continentál külső-belsővel (külön felhívnám a figyelmet az amazing puncture resistance fordulatra). de aztán sikerült, sőt, a sárvédőt is meggyógyítottam annál a pontnál, amikor már kezdtem elkeseredni, hogy nem tudom lefotózni az eredményt ennyire szerencsétlen vagyok. 

aztán nyakig olajosan elvonultam kozmetikai luxuskezelésre. legalább a képem legyen már szalonképes.

Skanzen, prósza, ilyesmi

ma skanzenlátogató napot tartottunk Anyával.

volt bennem némi aggodalom, hogy Anya hogy fogja bírni a trappolást a 30 fokban.

...4 órával később...

-Anya, nem megyünk még? (...) Jó, menjünk még be oda is (megnézni a 38. tarkedlisütőt és feltornyozott ágyat) (...) Anya, nekem már kicsit fáj a lábam. (...) Oké, nézzük meg, hogy nemezelnek. (...) Anya, menjünk már, kivagyok, mint a fos.

egyébiránt a Skanzen nagyon jó hely, ahol szinte csak nagyon kedves nénik és bácsik dolgoznak, akik szeretnek érdekes dolgokat mesélni a tárgyakról. a Skanzen iskolapéldája a múzeumpedagóia megvalósulásának (nyilván: ott az országos képzési központ - de ők azok, akik nem azért tanítják, mert nem tudják). szeretjük a Skanzent.

tészták a Skanzenben

és kaptunk egy receptet is a Skanzentől. (több tájegységben is voltak ilyen-olyan ételbemutatók.)

prószát* már évek óta sütök, amikor tesvírem mindenképpen sületlen édességet kíván: amikor még Rudolf Bea boldog független leányanya volt és befogadott engem, boldogtalan, de még függőt, csinált néha prószát, ami azért csak nyomokban emlékeztet az eredeti receptre. írom ezt felvérteződve az ultimate prósza receptúrával.

*a prósza somogyi szegényparaszti-étel, eredetileg aludttejből

tárkonyos gombaleves

hirtelen jött, de elsöprő erejű rajongásom tárgya a tárkony.
ezúttal maradék gombával és a maradék alaplével léptettem fúzióra. működik.

sült spárga zöldfűszerekkel pácolt csirkenyárssal

volt egy köteg spárgám. ami folyamatosan nyomasztott, mert a szakirodalmi jegyzetek tanulmányozása óta tudom, hogy mire a pultra kerül, már vén. és nálam már itt állt T+3 napja. lelki szemeim előtt azt láttam, hogy óráról órára nagyobb darab megy majd a kukába. (ahol elpattan hajlításnál, az az ultimate end. az alatt kuka.)

aztán keresgettem egy darabig, hogy mi legyen belőle.
megint Ch&V-nál kötöttem ki.

csináltam 4 óra szabadságot a fotózáshoz, kissé feldúltam a hétvégén kialjazott lakást, lett megint egy csomó mosatlan, rájöttem, hogy a futópadon kívül még fényképezés közben is remekjól lehet rádiót hallgatni, elmerengtem a radiocafe megszűnése ütötte űrön, és miután 5 percet hagytam a munkábaérésre (4.7 km) már nem is találtam oly nagyon szörnyűnek a jövőt.

Nagyanyám vaníliás koszorúja

amiben egy g vanília sincs. de a tetejét mindig vaníliás cukorral szórta meg Mama.

ez volt a kedvencem a sütijei közül. legalább 10 éve nem ettem.

Mama receptje alapján azt hittem, hogy menni fog a reprodukálás.

nem ment.

lehet, hogy a karob hibája volt. de miután átdúrtam mindent a rohadt kakaópor után kutatva és nem találtam meg (mint a halak vörösszúnyog-lárváját - mondjuk az jobban aggaszt), beleszórtam a karobot. ami ugyan egészségesebb, de Viki csokitortája óta tudom, hogy nem mind finom, ami egészséges.

továbbá lehet, hogy nagyanyám nem tett a lisztbe puffasztott amarántot, ami szintén egészséges…

a végeredmény a közelében nem volt Mama sütijének. se ízre, se kinézetre.

és már megkérdezni se tudom.

Chili&Vanília-sorozat: bisteeya

avagy marokkói mandulás-csirkés réteskorong

ez valami elképesztően iszonyatosan k jó lett. komolyan. a felénél csak azért hagytam abba a betömését, mert hogy néz már ki betolni egy egész réteskorongot, mégha annak csak 18 cm az átmérője. (fontos paraméter! kevés a töltelék, egy ilyen átmérőjű formát viszont pont megtölt.) 

Ch&V szerint ez 8-10 adag. aha. szerintem 2. és akkor még lehet, hogy marad egy szelet fél órával későbbre.

a cukros-fahéjas mandularétegnél kicsit elbizonytalanodtam, de a Mautner-univerzumban keringő receptek még soha nem okoztak csalódást, úgyhogy végigcsináltam.

amit viszont Online Balázsnak közben is sűrűn megjegyeztem, ez nem a hamar is, meg jó is kategória versenyzője. sőt a for dummies mezőnyben sem indítanám. és nem feltétlenül adnám olyan embereknek, akik először esznek nálam. sőt, nem adnám nekik.

mindenki másnak igen. reggel, délben, este.

zöldségalaplé

történelmi pillanathoz érkezett konyhaművészetem: megfőztem 3 répát meg 2 szál petrezselyemgyökeret 1.2 l vízben. 

az eredmény kóstolása után igazából nem értem a hype-ot az alaplé körül. de kétségtelen: kemikália nem került bele. vagy igen: a répa és a gyökér a Lidl-ben vásároltatott, bár elég csoffadtak voltak ahhoz, hogy akár el is hihessem, hogy nem lettek agyonvegyszerezve. (egyébként ezen hosszasan nem elmélkedtem, pucoltam, daraboltam, főztem.)

Pere perece

egyszer majd főzök is megint valamit, de mivel megjött a nyár, és ki lehet ülni, Perével kiültünk. bár először álltunk és csodáltuk az ultragáz közönséget (ez csak az én véleményem), bólogattunk kicsit, és dünnyögtük nagy egységbe forrva, hogy Bori hajoljon bele a hajunkba. de nagyobb őrjöngésre nem vetemedtem - a sörömet mégse tehettem le. ugye.

aztán megvártuk, hogy kellően üres legyen a táncparkett, így kellően nagy tér álljon rendelkezésünkre, hogy már egyáltalán nem emlékszem milyen számokra fergeteges táncot imitáljunk.

by Pere

aztán hazamentünk.

de előtte meghagytunk 2 perecet, hogy le tudjam fényképezni a hangulatot. :D

ham and eggs

...ahogy apám csinálja

citromos spagetti tonhallal és brokkolival

egyáltalán nem tudom, hogy a tunat mi okból fordítottam magamban szardíniának, de mindenesetre úgy menetem be  a boltba, hogy kerül, amibe kerül, szardíniát veszek.

vagyis a cím nem igaz, de az angol neve annyira szép, hogy nincs szívem megváltoztatni.

egyébként 15 perces vacsora. (fotózással együtt 2 és fél óra. a mosogatás a tegnapelőttivel együtt plusz 20 perc. - hogyan csináljunk egészestés programot a 8 perces tésztafőzésből? címmel fogom megjelentetni a memoárjaimat, ami valószínűleg egy mosogatás hosszú-hosszú leírása lesz. kérlek szépen, istenkém, csak 50 cm-vel nyújtsd meg reggelre a konyhát, én meg elrohanok egy mosogatógépért, és a bicikli vázán hazatolom. ha megnyújtod.)

pate sucrée mákkrémmel és rásütött citromos tejföllel - Andinak, másfél év késéssel

ez az a név, ami angolul ezermilliószor jobban hangoznék: tart, poppy seed filling and a baked, sour cream topping. nem? de. a sült tejföl mégse az igazi, dehát tény.

tehát: Andi hazatelepült kicsinyt a civilizációba, én meg megsütöttem neki a mákost. azt mondta, jó lett.

továbbá ez az a sütike, ami alkotói válságba döntött: egy istennek se bírt ihletem lenni a képéhez. 

egyébként meg egyáltalán nem Écinek való mindent egybe hajigálok, összekeverem, megsütöm, megeszem sütike. eleve 50 percig sül a mákkrémes rész. betettem a sütőbe, beállítottam az időmérő tojást ÉS lementem vele futni. (nem mintha hallani lehetne a traktorhangú futópadon bármit is). lenyomtam 7 km-t és a süti még mindig sült. bár kicsit ideges voltam, amikor kinyitottam az ajtót, hogy vajon mi fogad majd. aztán még 15 perc sülés a tejfölös bevonattal. 

noma

a legújabb szerelmem René Redzepi
a noma meg a "wins World's Best Restaurant third time"

hegymenet

...avagy újabb palacsinta túróval

a BKV alkalmazottai tényleg suttyók. mi viszont kemények vagyunk és felmegyünk az Istenhegy tetejére fogaskerekű nélkül is. (kerékpárszállítás van. 2 kocsinkét 8 db. ez a mennyiség hétfő délután 3kor 2 perc alatt gyűlt össze. aki gyors volt, ment, a többi várt a következő járatra. ami újabb 2 perc alatt lett tele, ekkor már kicsit többen voltunk a peronon. a kerékpárt nem szállító vagonban 3-an, azaz hárman ültek. de ama megszentelt helyre kerék nem gurulhatott. még 320as vonaljeggyel sem. kicsit ordibáltam a peronon álló 6 ellenőrrel. aztán visszamentem a jegyárusító bódéhoz és visszaváltottam a jegyeinket készpénzre. a vérnyomásom azért kicsit magasabb volt az átlagosnál, de ezt betudtam annak, hogy amúgy meg alacsony.)

és az Istenhegy legtetején egész délután fotózhattam egy igazi cukrászda igazi süteményeit. 

megállapítás: itthon sajátot fotózgatni, egy fajtát, lelkesedésből, egészen más, mint 2.5 órán át folyamatosan tortaszletekről és egyéb cukrászipari termékekről képeket csinálni, nulla kreativitással.