ma egész napos szomorkodást tartottam, mert Andi hazament, és nehéz visszatalálni a mindennapjaimba.
a legnehezebb az ittlétben a barát- és színháznélküliség.
túllendülőnek csináltam egy crumble-t (amit Andinak ígértem, de végül kapott helyette egy adag teszkós raviolit egy szintén teszkós szósszal, hadd vigye hírét a nagyszerű konyhámnak) és mindjárt elhúzok kedvestanárbácsi fotós órájára, de előtte még meg akarom írni a kicsenéjd-nyerő (definitely) és tarkabárkajáték-nyerő (definitely 2.) gravlaxot, ami már kész van vagy 1 hete és amit a pénteki partin akartam villantani. a 3. üveg bornál eszembe is jutott, hogy elfelejtettem prezentálni, de addigra már mindenki telezabálta magát a zseniális kencéimmel (és nekiállt berugni), amikről majd egyszer biztos írok, de mióta semmi dolgom, nincs időm semmire.