shakshuka

a város tele k nagy reduction feliratokkal, meg még k nagyobb % jelekkel. tegnap délután átszkeneltem a kínálatot.

eredmény:

25 perc alatt rájöttem, hogy mégse érdekel ez engem annyira, hogy még több időt fordítsak rá.

amit viszont nagy örömmel nyugtáztam, hogy a dunnes szupersztor csodálatos karácsonyi tányérkáit elhordta a nép még árcsökkenés előtt - rendkívül boldoggá tett a tudat, hogy végre nem spúrkodtam és időben léptem adtam ki irreálisan sok eurót 2 tányérért.

újra van gyönyörűszép (és üveg) cupolóm (mondjuk, ez pont nem volt leárazva).

(a kalácsról már történt megemlékezés, ugye, tovább nem is firtatom a miérteket.)
és ma úgy ébredtem, hogy akármi áron, de valami ehetőt csinálok csóri házastársamnak. shakshuka* lett, hamar is, meg nagyon elrontani se lehet. betömte. kétszer is azt mondta, hogy jó. (bár ha az előző napok felhozatalát nézem, valószínűleg így reagált volna le egy vajas kenyeret is.)

*csípős, római köményes paradicsomszósz buggyantott tojással, gyakran valami sós sajttal - tipikus reggeli étel Tunéziában, Marokkóban, Líbiában és Algériában. pitával adják, hogy legyen mivel mártogatni.

1 fej  hagyma apróra vágva

3 gerezd fokhagyma, összezúzva

1 friss csili (én most fresnot, ami csak moderáltan csíp, de amúgy ízlés szerint: a lényeg: csípjen)

1 doboz paradicsomkonzerv

1 ek pirospaprika

1/2 tk római kömény, őrölve

5 dkg brindza (vagy feta)

4 tojás

petrezselyemzöld (opcionális)

pita (vagy egyéb kenyérféle)

a felkockázott hagymát és a felkarikázott csilit kevés olajon megdinszteltem.
rászórtam az őrölt római köményt, a paprikát, hozzáadtam a fokhagymát, kavartam 2-3 rajtuk, aztán ráöntöttem a paradicsomot levestől, és - a paradicsom dobozával mérve - még egy fél doboz vizet. sóztam.
15 percig közepes lángon rotyogtattam, aztán óvatosan beleütöttem a tojásokat, úgy, hogy egymáshoz ne érjenek, lefedve kb. 5 percig még főződtek (ennyi idő alatt a sárgáknak illet volna megfőni - nem tették). a brindzát a végén tettem bele. kész.
genial

forrás