Balázs kb egy hónapja újrahúzta a gépemet, amire hónapokig készített fel lelkileg. kellett már, tudtam. de az új xubuntun már semmilyen formában nem jelent meg a picasa. amire tkp már nincs is szükségem, mert vagy fél éve dark table-lel pimplem a képeket. a montázsokat meg a gimppel csinálom. csak olyan rohadt nehezen szakadok le a régi dolgaimról.
volt sírás, hiszti, csapkodás, rohadt gimp!-ezés, aztán heckelés. és a picasa visszakerült. állandóan összeomlik, 46 lépésben tudom csak importálni a képeket, de van.
és ma, miután nem is volt kedvem fényképezni, de ezek a briósok annyira k jól néztek ki, hogy muszáj volt, meg még nem is RAWban csináltam, a szaros picasából egy nyomással töröltem ki úgy 2 hónap munkáját.
...csend...
Balázs megkövült arccal ül.
feláll.
"dehát megkérdezte, hogy tényleg akarod-e töröni..." - próbál higgadt maradni.
"meg."
...csend...
"de hogy a pi@ba jelöltem ki az összeset? meg amúgy is, most ne kezdj el okoskodni" - ezt már sikítva kb.
lepergett előttem az életem, + az a 10 kép, amit tegnap töltöttem fel a flickr-re, megmentve így a megsemmisüléstől.
...2 perccel később...
"a picasa csak a RAW_kidolgozott mappából importál, nem?"
"de."
"akkor jó, a RAW mapában ott az összes kép."
4 perc múlva felfogtam, hogy mi történHETett volna. elkezdett remegni a lábam.
de még mindenek előtt megcsináltam életem legszórakoztatóbb péksüteményét. ami ráadásul a legtutibb kelt tészta receptem is eddig.
Print
