bavarois avagy RTFM

a Kifőztük májusi számába készült ez a zselés izé, bár a feldobott 9 ajánlatból az "esetleg ezt is lehet" kategóriába került, de közbejött Balázs kórsága, kizökkent az idő, meg én is vele. nem volt kedvem semmi, vajas kenyérnél bonyolultabbhoz.

a bavarois-t az isten is ilyen alkalmakra teremtette - gondoltam másnap reggelig, amikor is szembesültem vele, hogy a nagyon gyors, nagyon egyszerű zselés izém b#@$tt megszilárdulni.

első gondolat: "hát én most nagyon ideges vagyok" - aztán elolvastam a jegybank-saga újabb epizódját. az abszurdon is lehet nevetni, csak nem esik olyan jól. de a bavarios-ügyre legalább kellő távolságból és megfelelő higgadtsággal tudtam tekinteni. úgyhogy megtettem, amit tán a dolgok előtt kellene tennem: elolvastam a zselatin használati utasítását.

és lőn: a bavarois betonkemény lett 2 óra múlva.

zselével meg tejszínhabbal lazított bajor krém

zselatin kisokos:
a zselatint mindig forró vízRE szórjuk (nem fordítva!), és keverés nélkül hagyjuk szépen leülepedni az aljára - így nem csomósodik össze és nem kell átszűrni a folyadékot és nem fog a szűrőn az összes zselatin fennakadni és van esély, hogy megszilárdul.
amikor leülepedett, már lehet keverni, feloldódásig (de forralni nem szabad!). amikor feloldódott, hozzákevertem a folyadékhoz.

10 g zselatinport szórtam 1 dl forró vízre.
ez 570 ml folyadék zselésítését tudja elvégezni (mivel 1 dl.t már felhasználtam a zselatinhoz, a maradék folyadék 4.7 dl lehet).

2.7 dl tejszín
17 dkg cukor
1/2 tk vaníliaaroma (vagy egy fél rúd vanília kikapart magjai)
4 dl író
10 g zselatinpor
1/2 citrom reszelt héja

know-how:

a lereszelt citromhéjat a cukorral, a vaníliával és a tejszín felével egy lábasban addig melegítettem, amíg a cukor teljesen felolvadt (de nem forraltam fel!). amikor a cukor teljesen felolvadt, a forró tejszínes lére rászórtam a zselatinport és hagytam, hogy magától feloldódjon (a kavarás garantáltan elvezet ahhoz a ponthoz, amikor az összecsomósodott zselatint szépen kimosogatja az ember a szűrőből, amin muszáj átszűrni a levet, merthogy a zselatin össze van csomósodva - a kör bezárult).
az így kissé besűrűsödött tejszínes keverékhez hozzáadtam az írót és homogénre kevertem.
a tejszín másik felét nem túl kemény habbá vertem, és egyharmadonként óvatosan belekevertem a krémbe. (ezt a menüpontot nem annyira értettem - én teljesen szétbarmoltam a tejszínhabot, aminek a krém lazítása lett volna  a feladata, bár ha kicsit sűrűbb löttybe keverem, tán ez is megvalósítható.)
egy csodálatos szilikon kuglófformában dermesztettem meg (amikor már jól csináltam a zsele-processzt, 2-3 óra alatt kemény lett).
első körben annyira nem ízlett kéttagú zsűrinknek, aztán rápihentünk egy délutánt, este pedig szó-hang nélkül tömtük be az egészet. minden egyéb lózung nélkül (gyümölcspüré/szósz, kávé, szesz, fahéj, csoki, dió stb. stb.).