a smoothie-história

 

ez egy igazi fos nap volt. du. f5ig hol kicsit, hol nagyon esett. és 13 fok volt. 

de én rendületlenül róttam a várost Jackkel és hallgattam a történeteit Corkról (már amennyit értettem belőlük), ha már mára ez volt az angolóra. cserébe megfagytam. gondoltam, remekjó ötlet lesz a szellemkastélyba vezető ösvény szederbokrait leszüretelni és csinálni egy smoothiet belőlük egy fotót róluk. remekjó ötlet volt. még pont hiányzott az optimistapéntek végéről egy agyonszurkált kéz.

Chili&Vanilia-sorozat: báhn mí

avagy ötfűszeres marha-disznaj pástétommal töltött szendvics egy nagyon durván jó édes-savanyú répasalátával for a farewell dinner.

annyira nem tettem tanúbizonyságot rendkívüli kreativitásról, amikor egyszerűen lefőztem M.Zs. majdnem legutóbbi recipéjét. szó se. de mindenki annyira egyedi akar lenni. hagyom, hogy kimazsolázzák nekem  a javát. a google mégiscsak sokkal gyorsabb, mint a manuál receptkeresés. ugye.

tehát. copycat. 

egyébként meg a répa majdnem felülmúlhatatlan, múlt péntek óta már csináltam még egy vödörrel. jövet-menet zabálom. just for  fun. (ez meg a másik örök szerelmem.)

és amúgy: a báhn mí hívószóra Vietnámban valószínűleg csak bagettet fognak adni (ha az ember hátán van egy zsák, és épp agyon van gyötörve a hálófülkés alvástól és a nagyon bezárt hostel redőnye előtt üldögél, valószínűleg olyan pofátlan áron, hogy azon még a félálomban levő jómódú nyugati - aka én - is hangosan felröhög)(bár minden kenyeret így hívnak), báhn mí, mint szendvics kizárólag bárhol máshol a világon van forgalomban (itt jegyezném meg, hogy vietnámi jelenésem anno totális kudarcba fulladt kulináris téren: Hanoiban odáig süllyedtem, hogy becsukott szemmel, de az éhhalál szélén, becsaptam egy olajos halat a kosárba. a bahn mí mellé. mert bár imádom az ázsiai konyhát, 3 hét után már nem kevésbé a francia befolyást is. de a fazékból kiálló disznaj ÉS csirke LÁBakat kevésbé. de tény: phó forever.)

tehát a báhn míban van valamiféle pástétom (disznó, marha, hal, tofu, tojás, kiskutya f..a, whatever), pickled (kb. savanyított) répa és/vagy retek, nyers uborka és koriander. én meg már olyan vagyok mint a gúgöl transzlétör.

tésztaebéd

hamar is, meg jó is - egy nagyon ősi dakota közmondást idézve.
reggel 7. kelés.
reggel 8. az ebéd megsütve, az angolházi megírva.
reggel 8.15. végre kapok kávét.

az elrontott kókuszdzsem története

-->

egyszer volt, hol nem volt, egy csudálatos kép a flickren egy üveg kókuszdzsemről.

szerelmes lettem az ideába rögtön, lázasan kutattam a kókuszdzsemről, in inglis, of korsz (nem nagyon találtam mást a sri kayan kívül, ami nem annyira dzsem, mint kókusz curd és minden recept előírta a pandan levelet hozzá. (egyébként maláj, származását tekintve, és előszeretettel eszik reggelire vajas pirítóshoz.) mivel erről a növényről még csak nem is hallottam, a kókuszdzsem-projekt felfüggesztésre került, nem is gondolva egy elég kézenfekvő dologra: magyarul beírni a keresőbe a kókuszdzsem szót.

belenyihogott egy ló a fogalmazásba

a képen látható még egy szintén teljesen irányt tévesztett majdnem scone

csirke-ánizs-gyömbér-kókusz

újabb remekjó fűszer-konstelláció. citromfű és kaffírlime-levél nélkül. nahát. és jó! nahát!
történet nincs.

nagyonsokmagvas keksz

arra az esetre, ha volt 4 dögunalmas angolórája az embernek, ami után nem kívánta semmi porcikája se a futást, amit csak tolt, tolt maga előtt egész délután, míg végül este lett és eső. így kénytelen lesz a recipe begépelése után nedves közegben futni. 

(egyébként a keksz 4 nap alatt másodjára készült el, egyrészt mert az 1. adagban benne volt a lehetősége egy jó keksznek, másrészt olyan fotókat sikerült készíteni róla, hogy ma k-i-t-ö-r-ö-l-t-e-m az egész szériát. de mindentől függetlenül belépett ő a top kettesek elit-klubjába a Stahl-féle zabpelyhes kekszi mellé.)

indonéz rákcurry bank holiday esetére

tegnap féltávon én vezettem.

kimerítő volt. 

még jó, hogy ma bank holiday.

ha véletlenül elég széles az út, 340 m-enként 2 sávos körforgalmat iktatnak be (amit én még ugye nem kezelek készségszinten). ha nincs körforgalom, az azért van, mert fél autó széles a 2 sáv. itt a szélek eltalálása volt a kihívás.

aztán néha beértünk egy-egy településre, ahol a bank holiday előestéjén mindenhol fesztivált tartottak, úton sétálgató, sörözgető, babakocsit tologató (mindezt az ÉN fél sávomban!) engem végső kétségbeesésbe taszajtó egyedek. a 2. olyan akcióm után, amit most nem részleteznék (de amihez foghatót még életemben nem csináltam, mert apa valószínűleg úgy vágott volna pofon, hogy kirepülök a kormány mögül - Balázs csak hálát adott az égieknek, hogy mégse az alufelnis BMW-t választotta), úgy gondoltam hogy elsőre elég volt ez.